Mint a Debreciner előzetesen megírta, az idei esemény előtt olyan határozatot hozott az Antal Szabolcs (Fidesz) polgármester irányította városvezetés, amely megtiltotta bármiféle politikai szervezet részvételét a főzőversenyen a saját neve alatt. Ahhoz képest, hogy a Fidesz korábban indított saját csapatot, ez furcsán hatott. Ám a polgármester szerint a jelenlegi honi politikai közhangulatban nem fogadható el semmilyen politikai megnyilvánulás egy városnapi és főzőversenyes eseményen.

A Hajdúsámsoni Ízek Fesztiválja tehát hivatalosan tiszátlanítva zajlott, ám más néven ott voltak csapataik a hajdú-bihari városban szeptember 5-6-án, kötődve a városnaphoz, amelyen pedig a döntnökök szerint arra érdemes személyek vehették át elismeréseiket a településért végzett munkájuk elismeréseként.

Az első nap főleg a díjazásé, a köszöntőké és a bulié volt, a második – azon volt ott a Debreciner tudósítója is – pedig a főzőverseny körül forgott délelőtt, majd a délutáni táncos és egyéb bemutatók után, ám a záró diszkózás előtt, koraeste befutott a Korda házaspár is, hogy elénekelje az örök élet receptjét.

Ugyanakkor meglepetés beszéd mégiscsak jutott a politikamentesre hirdetett szombatra, hiszen bár a beígért Papp László (Fidesz) debreceni polgármester nem érkezett meg, viszont több más politikus, településvezető mellett Tasó László (Fidesz) országgyűlési képviselő igen, s ennek örömére – Antal Szabolcs, Hajdúsámson polgármestere mellett – mikrofont is ragadott.

Tasó László az udvariassági formulákon túl kifejezte őszinte kívánságát, miszerint majd máskor is védnöke lehet ennek a gasztrobulinak – más kérdés, hogy hivatalosan nem ő, hanem a már említett Papp László mellett Antal Szabolcs és a megyei közgyűlés elnöke, Pajna Zoltán (Fidesz) neve szerepelt ott a plakátokon fő- és sima védnökként. Azt viszont hozzátette a jelenleg még országgyűlési képviselő Tasó, hogy „lehet, más minőségben” teszi tiszteletét a sámsoniak körében.

Már-már idilli hangulat honolt a sámsoni rendezvénytéren

Ami a főzőversenyt illeti, három „utcányi” csapat bonthatott sátrat az Epreskerti Rendezvénytéren. A hajdúsámsoni önkormányzat és intézményei mellett civilek és más települések, például Hajdúhadház, Nyíradony is képviseltették magukat bográcsozókkal, illetve akadt egyházi csapat is. A zsűri díjazta a porta kinézetét, valamint az étkeket is természetesen, több kategóriában. Végül szinte minden résztvevő kapott valamilyen elismerést (első, második, harmadik, különdíjak, miegymás), ám a Bényei (ugyanezen a néven futnak Tisza Szigetként is) és a Napraforgó (alias Sámson Ereje) semmit.

A kéttagú zsűri jókedvűen és némileg ellentmondásosan értékelt a színpadon. Egyikük szerint jó érzés volt, hogy ezúttal mindenki bátran használta a fűszereket, másikuk viszont amondó volt, hogy kevés az ízesítés. Össze nem vesztek persze, és a többnyire klasszikus, húsos, káposztás, pörkölt alapú ételek, valamint a különböző levesek vagy akár előételként is számontartott lepcsánka és társai sikert arattak.

A hangulat meglehetősen bensőséges volt, szólt, de nem harsogott nagyon a zene itt-ott, vagy maguk a csapatok éneklő tagjai táncolták körbe szinte rituálisan a kondért – hátha jobban fő az étek, vagy csak mert így esett jól nekik. A politikai tartalom sem volt tetten érhető az eseményen. A tiszásoktól egy-egy megyei szigetük vezetői mellett megjelent a regionális koordinátor Bihari-Horváth László is, ám amennyire észleltük, bármiféle politikai felségjelzés nélkül, burkolt vagy direkt üzenetek nélkül – kivéve a napraforgós idézetet.  

Nem haboztak habot bevetni

Mindezt – ne feledjük, ekkor még messze megelőzte az idő a délutáni fideszes politikusi felhozatalt és a zenei előadók színpadra lépését – megtoldották a szervezők egy bohóc vezényletére beindult habpartival. Az ágyúszerű szerkezetből kilövellő habos cucc csakhamar beterítette a füves térség egy részét. A gyerekek pedig nagy elánnal vetették bele magukat, dorbézoltak az egyre terjedő habtengerben. A legvidámabbak azonban talán nem is az aprókák voltak, hanem a rövidesen megérkező óvodai és családsegítős vagy egyes önkormányzati dolgozók. Akik egy kis időre gyakorlatilag kiszorították a gyerkőcöket – vagy inkább mondjuk úgy, ők változtak át ifjonccá.

Az ilyenkor szokásos árusok is jelen voltak, ám ez idő tájt alig volt forgalmuk. Főleg, hogy a főzőcsapatok gondoskodtak önmaguk itallal való ellátásáról, az ételért meg csak bele kellett nyúlniuk a bográcsba. Később bizonyára beindult a forgalom azért, ám az kicsit szíven ütötte a tudósítót, amikor hazafele menet egy hideg fél literes üdítőért 800 pénzt kellett leperkálni a pultra. Sör volt már 600-ért is, az jó ár, az egy gömbös fagyi kehelyért (benne némi gyümölcs, rá öntet és hab) az 1500, a két gömbösért meg a 2500 már húzósabbnak tűnt. A hotdog-kóla kombót 2200-ért és a hambi kólával menü 3200-3500-ért még határon mozgónak érezhetjük – ezek a hétköznapok során is igen drágák mindenhol.

Hajdúsámson ízei jövőre vélhetően ismét várják az oda látogatókat. A főzőcske, de okosan program kedélyessége is megmarad, reméljük! Csak a bohócnak mondja meg majd valaki, hogy lőjön két különböző habjátszóteret: egyet a kicsi és egyet a már felnőtt gyerekeknek!