„Az a helyzet, hogy egyszerűen nem engedhetnek ki a gyárból semmilyen olyan szennyvizet, ami nem bocsátható közcsatornába. És hogy miért? Mert nekem ez kőkemény érdekem műszakilag, de gazdaságilag is. Ha ugyanis a gyárból bármiféle olyan szennyvíz kerül a közcsatornába, ami utána bekerül a debreceni szennyvíztisztítóba, ami kommunális, tehát lakossági szennyvíztisztító telep, akkor nekem megöli a biológiámat. Akkor tisztítatlan szennyvizet tudok bocsátani a környezetbe, amit én nem engedhetek meg, és több milliós napi bírságot kell fizetnem. Tehát ha valaki figyel erre, akkor a vízműnek erre figyelnie kell.”

A fenti heves reakció Gorján Ferenctől, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatójától származik, akit 2023. január 20-án, a CATL-akkumulátorgyár környezetvédelmi közmeghallgatásán többen is indulatosan kérdeztek többek között az üzem által kibocsátani tervezett szennyvízről is. A válaszát folyamatos bekiabálások zavarták meg.

A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal honlapján idén május 11-én jelent meg, de mi most bukkantunk rá arra a hirdetményre, amely alapján úgy tűnik, a Gorján által felvetett problémára olyan megoldást találtak, amely a kommunális szennyvíztisztító biológiáját békén hagyja ugyan, a szennyező anyagok egy részét mégis kiengedi a gyárakból.

A hirdetmény három egymáshoz kapcsolódó beruházás előzetes vizsgálati eljárásáról szólt. Ezek az akkugyárak szennyvizét befogadni hivatott új ipari szennyvíztisztító, az üzemek óriási vízigényét fedező „szürkevíz” előállításához szükséges, a már megtisztított kommunális szennyvizet továbbtisztító létesítmény, valamint a meglévő kommunális szennyvíztisztító telep rövid távú kapacitás-helyreállítása.

A fejlesztés előkészítése még az ötödik Orbán-kormány idején kezdődött. Az előző rendszer nagyberuházásaira jellemző módon itt is egy NER-cég, egyészen konkrétan Mészáros Lőrinc vállalata, a Mészáros és Mészáros Zrt. végezheti el az építkezést, 2025 novemberében ők nyerték ugyanis a 23,2 milliárd forint értékű közbeszerzést.

A kormányhivatal honlapján most is olvasható az ipari szennyvíztisztító előzetes vizsgálati dokumentációja. Ebből kiderül, hogy a létesítmény a város déli és észak-nyugati gazdasági övezetéből érkező ipari vizeket kezel majd, a telep tervezett biológiai terhelése 38 100 lakosegyenérték, a hidraulikus terhelése napi 12 ezer köbméter, csúcsterheléskor óránként 1100 köbméter szennyvizet bocsát ki. Az építés megkezdését 2026 negyedik negyedévére, az üzemelés kezdetét 2027 negyedik negyedévére tették. A beruházást a Debreceni Vízmű Zrt. már meglévő, Vértesi úti kommunális szennyvíztisztítója mellett, a Tócó-patak partján valósítanák meg.

Bórt, foszfort és NMP-t vezetnének a patakba

A dokumentációban olvashatók az üzemeltetés várható hatásai is, amelyek közül a felszíni és felszín alatti vizekre vonatkozó részekből arra lehet következtetni, hogy a cégektől átvenni tervezett szennyvíz olyan vegyszereket tartalmaz majd, amelyek egy részét a vízmű szennyvíztisztítója se tudja majd kiszűrni, így azok kikerülnek a környezetbe.

Az anyag rögzíti, hogy az ipari szennyvíztisztító befogadója ugyanúgy a Tócó, mint a jelenlegi, kommunális telepnek.

Az ide kibocsátandó vízben a tervezési adatok alapján összesen 0,675 mg/l körüli foszfor lesz jelen, ugyanez foszfátban kifejezve mintegy 2,0 mg/l. Mint írják, a „B” szennyezettségi határérték 0,5 mg/l, tehát a kibocsátott mennyiség a talajvízre vonatkozó határértéknek körülbelül a négyszerese. Azt is hozzáteszik, hogy az összes foszfor körülbelül fele foszfátként, fele pedig szerves vegyületként van jelen a tisztított szennyvízben, amely továbbáramlik a vízfolyásban, amíg a mineralizációja megtörténik. A foszfát a mederiszapban kiválik, a kolmatált medren át kis mennyiségben áramlik be a talajvízbe. „A nitráttal együtt felvételre kerül a talajvízből. A beszivárgó foszfát a nitráttól lassabban áramlik, így a hatásterülete kisebb lesz” – írják.

A bór várható koncentrációja majdnem kétszerese a „B” szennyezettségi határértéknek. Ezzel kapcsolatban a dokumentáció kitér arra, hogy a növények felveszik a talajvízben jól oldódó, azzal együtt áramló bórt. „Hatásterülete 30 m széles övezetre becsülhető. A talajvízbe kialakuló koncentrációja nem lesz toxikus” – jelentették ki.

Az előzetes vizsgálati dokumentáció szerint az ipari szennyvíztisztítóból a magzatkárosító hatásáról hírhedtté vált, az akkumulátoriparban is használt NMP nevű oldószer is kikerül a környezetbe. Mint írják, Magyarországon az NMP-re egyelőre nincs határérték, azonban „egyes országokban” az elfogadott érték felszíni vízre literenként 250 mikrogramm. A Tócó-patakba kibocsátani tervezett tisztított szennyvíz NMP tartalma a tervek szerint literenként 16 mikrogramm. „Az NMP kis tömegű vízoldható molekula, mely képes bejutni a talajvízbe. Bomlási ideje kb. 30-60 nap, a környezettől függően. A talajvízben tehát várhatóan néhány méteres sávban kialakulhat hatásterülete, a talajvíz sebességétől függően” – olvasható az anyagban. A szerző hozzáteszi, mivel az NMP-t bontja az UV-sugárzás, így a felszíni vízben a biodegradáció mellett ez is csökkentheti mennyiségét, igaz csak a nyári félévben.

Kitérnek arra is, mi történik haváriahelyzet esetén. A dokumentáció erről annyit közöl, hogy technológiai hibából vagy környezeti katasztrófából eredő technológiai leállás miatt a szennyvíz talajba történő szivárgása átmeneti terhelést okozhat a felszín alatti vizek esetében.

Július 12-én jártunk a Tócó-pataknak a tervezett ipari szennyvíztisztító alatti részénél, a Vértesi úti szeméttelep mellett. A vízben, amelynek a tervek szerint be kell majd fogadnia az akkugyárakból származó tisztított ipari szennyvizet, most még számos rovart – valószínűleg molnárpoloskát – láttunk, valamint békák hangját hallottuk. A Tócó partján fehér gólyák és gémek pihentek. A szeméttelepről kijövő egyik teherautó sofőrje arról érdeklődött, van-e hal a vízben, majd csalódottan vette tudomásul, hogy azzal nem találkoztunk.

Mi a garancia, hogy nem fog szélesedni a szennyezett terület?

A tervezett beruházás kapcsán kerestük Fábián István vegyészprofesszort, aki úgy fogalmazott, a határértékek azért vannak, hogy ne lehessen azokat túllépni. Hozzátette, általános probléma, hogy a határérték csak a szennyeződés kibocsátási koncentrációját szabályozza, a kikerülő összmennyiséget nem.

A Debreceni Egyetem korábbi rektora szerint nem tűnik megnyugtatónak, hogy a dokumentum szerint a növények felveszik a bórt, amely ezért „csak” 30 méteres sávban okoz majd problémát. „Mi a garancia arra, hogy ez a sáv folyamatos terhelés hatására nem fog szélesedni?” – tette fel a kérdést.

„Elképesztő a dokumentum, és sajnos több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol” – értékelte a szennyvíztisztítóra vonatkozó terveket a Debreciner megkeresésére Kozma Éva, a debreceni akkuipari beruházásokkal szemben évek óta küzdő Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület elnöke. Úgy fogalmazott, elkeserítő volt olvasni az anyagban foglaltakat.

A környezetvédő többek között felvetette, hogy az elsőre alacsony mértékűnek tűnő NMP-kibocsátás éves szintre vetítve már 70 kilogramm lenne. „Nem arról volt szó a CATL-perben, hogy 0 az elfogadható?! Nem arról volt szó, hogy visszaforgatható, tisztítható az NMP-vel szennyezett víz? Most akkor mégsem? Nem arról volt szó, hogy zárt rendszer?” – sorolta a kérdéseket.

A szennyvíztisztítóval kapcsolatban megkeressük Gorján Ferencet, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatóját, Papp László (Fidesz) polgármestert, Balázs Ákos (Fidesz) környezetvédelemért felelős alpolgármestert, Tárkányi Zsolt és Tompa Enikő (mindkettő Tisza Párt) debreceni országgyűlési képviselőket, valamint Gajdos László élő környezetért felelős minisztert. Amennyiben válaszolnak, tájékoztatni fogjuk olvasóinkat.

Voltak olyanok, akik már korábban figyelmeztettek annak a veszélyére, hogy NMP kerülhet ki a debreceni akkugyárakból. Erről beszélt például Litresits András ügyvéd is az Akkuváros – Gyárak a kert végében című dokumentumfilmünkben, amely ingyenesen megtekinthető a Debreciner videómegosztó csatornáján: