88 kétszobás és 34 egyszobás lakás felhúzását rendelték el, amelyekben a tervek szerint jórészt hajléktalanok, menekültek és köztisztviselők laktak volna. – Egyetértés, 1921. október 5.
UGYANAKKOR
Kislakások építését írta elő a miniszter, a debreceni lap szerint a feltételek majdnem teljesíthetetlenek
Hegyeshalmi Lajos kereskedelemügyi miniszter 1921 októberében rendeletet küldött Debrecen polgármesterének, amelyben előírta 88 kétszobás és 34 egyszobás, úgynevezett „kislakás” építését. „És meg kell állapítani, hogy e feltételekben olyan terheket ró vagy akar róni a kormány a városra, amelyeket a város a legszebb célt tekintve sem tud teljesíteni, így amellett, hogy a városnak a telket kell adnia, amit Debrecen egyébként szíves készséggel ad, a sajátjából kell fedeznie az utak létesítésének, a vízvezeték, a villamos világítás berendezésének és minden szükségessé váló közlétesítménynek a költségeit, a város terhére eső tízmillió korona amortizációját, amit a kormány 25 esztendeig fizetendő évi 250 ezer koronában állapított meg” – sorolja az ügyről beszámoló debreceni Egyetértés újság.
A cikkből kiderül, hogy a lakótelep építésére összesen 20 millió koronát irányoztak elő, amelynek a felét, 10 millió koronát Debrecennek kell viselnie. „A kincstár által engedélyezett 10 millió korona építési hitel után Debrecen város 25 éven át 2,5%-ot, azaz 250 ezer koronát tartozik utólagos negyedévi részletekben fizetni” – írják.
A rendelet szerint a lakásoknak legalább 50 százaléka egyelőre kizárólag vagonlakók, menekültek és helyhez kötött tisztviselők elhelyezésére szolgálhat. Az építkezés kivitelezéséről versenytárgyalás során döntenek, a munkák odaítélésénél az egyenlő feltételek mellett elsősorban a helybeli kisiparosok ajánlatait veszik figyelembe.
„Felhívom Polgármester urat, hogy a tőlem vett utasításra az építési munkának megkezdése iránt haladéktalanul intézkedjék, és a munkálatokat a legnagyobb takarékosság szem előtt tartásával olyképpen folytassa, hogy az egész lakótelep mielőbb, de legkésőbb folyó évi december hó 15-re a használatnak átadható legyen. Hangsúlyozni kívánom, hogy a szóban levő lakótelep építési költségei a 2 millió koronát semmi esetre sem léphetik túl, miután a magyar királyi pénzügyminiszter úr újabb póthitel engedélyezéséhez hozzá nem járulhat. Amennyiben mégis az építési költségek ezen összeget felülhaladnák, úgy a többletet egyedül Debrecen város tartozik majd viselni” – idézte a minisztert a lap.
A tervek szerint a felépített lakótelep Debrecen tulajdona lenne, így annak összes fenntartási költségeit is a város viseli. A lakások béreit a helyi viszonyok figyelembevételével a polgármester állapítja meg. „A tanács legközelebb tárgyalni fogja a leiratot, amelynek feltételei alig lesznek ilyen formában teljesíthetők” – jegyezte meg az újság.
Egy későbbi cikk szerint a nyomor enyhítéséhez szükséges számú kislakás nem épült meg
A lakásépítési program eredményességéről sokat elmond a Friss Ujság 1928. szeptember 19-i cikke, amelyet szintén az UGYANAKKOR rovatunkban szemléztünk. Ebben azt írták, a debreceni lakhatási viszonyok abban az évben rosszabbak voltak, mint az első világháború után, rengeteg volt a hajléktalan és több tízezren éltek nyomortanyákon. A cikk szerint az 1920-as években csak méregdrága bérpalotákat és tisztviselőházakat húztak fel Debrecenben, a közemberek lakhatását szolgáló, olcsó kislakások nem épültek meg.
Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.