Megdöbbentő, hogy a magyar kultúra napján, Debrecen város hivatalos díszünnepségén azzal a gazdasági alpolgármesterrel mondattak ünnepi beszédet, akinek nemcsak köze nem volt mindahhoz, aminek apropóján a Csokonai Színház színpadára léphetett, de neve összeforrt a kínaiak debreceni környezetkockázatos térnyerésével. Gúnyolódnak az urak? Úgy vélik, hogy Debrecenben bármit megtehetnek a magyarokkal, a magyarok kultúrájával, a város legszebb hagyományaival, a debreceniekkel? Meglehet, így hihetik, mert övék a hatalom. Ma még övék a hatalom. És van egy színháznyi közönség Debrecenben, akik tapsolnak ehhez? Hát van.
Korábban a magyar kultúra napja alkalmából rendezett városi hivatalos ünnepségeken olykor a polgármester mondott beszédet, többször a kulturális alpolgármester, de eddig még sohasem az ipari-gazdasági alpolgármester. Most igen. Ő, Barcsa Lajos mondta el nekünk, debrecenieknek, hogy mit is illendő gondolnunk a Himnusz születésnapján. Felolvasta a neki írt alkalmi szöveget, aminek tartalma oly mindegy, mert minden szavának hitelességét már maga a személy kétségbe vonja, aki mondja. A kampányvideóiban többnyire tőmondatokkal kommunikáló városvezető-helyettesről senki nem gondolja, hogy önmagától képes lenne bármilyen kicsinységű összefüggések önálló felismerésére és veretes megfogalmazására a magyar kultúra nemes ügyében egy igen jeles napra készülvén. Neki nem ez a dolga. (Bárcsak a dolgát végezné…)
Nyilvánvaló, hogy 2026-ban azért mondhatta az ünnepi beszédet az eddig gazdasági alpolgármesterként ismert Barcsa Lajos, mert Debrecen 1-es számú választókerületében ő a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje, és szerepeltetni kell minél sűrűbben. Hát ennyit arról, hogy mit jelent a debreceni városvezetésnek és pártjuknak a magyar kultúra napja, mekkora fontosságot gondolnak neki, hogyan használnak önös politikai érdekeiknek magyart is, kultúrát is. Mondjuk ki: semmi közük nincs se a magyarhoz, se a kultúrához, pusztán a hatalmuk megmaradásához ragaszkodnak ezerrel minden létező eszközt felhasználva.
Mint köztudott már, az újsütetű kulturális beszédmondót indítja Orbán Viktor a debreceni egyes választókerületben az országgyűlési mandátum megszerzéséért. Az is egy groteszk vigyor, hogy a mára minden tekintetben megfakult nagy-nagy debreceni fideszes ikon, Kósa Lajos helyébe miféle figurát talált Orbán. Kósa helyett Barcsa? Mintha a kormánypárt eleve vesztésre játszana Debrecen eme országgyűlési választókerületében. Ha bukni látszunk, akkor dobjunk oda egy nemvalakit, egy Barcsát, aztán fogjuk rá a vereséget. Legfeljebb marad alpolgármesternek Debrecenben…
Nem tudjuk, hogy a debreceni politikai vezetés butasága, netalán a helyi polgárokat lenéző hatalmi pökhendisége, avagy a Karmelitából jött kényszernek való megfelelés eredménye az, hogy Barcsa Lajos akkuügyi alpolgármester mondta az ünnepi beszédet a város hivatalos ünnepségén. Talán mindegy is. Ha ez az ünnep arról szólhatott volna, amiről szólnia kellett volna, akkor a Csokonai Színház színpadán beszélhetett volna a magyar kultúra napján egy tanító a város nehézsorsú végeiről, esetleg egy fiatal segédszínész a teátrumunkból, egy gimnáziumi diák, aki maga írja a beszédét, s nem lektorálja a tankerület a véleményét, de kaphatott volna mikrofont egy nyugdíjas debreceni – nem propagandista – sokunokás polgárasszony, egy (cigány)ember a társadalmunk perifériájáról. Bárki szinte, akinek az élő magyarsága fontos, vagy annak kellene lennie. Bárki, csak nem az akkupárti alpolgármester, akiből országgyűlési képviselőt akar csinálni a városvezetés akár Kölcsey rovására is.
Debrecen városvezetése íme 2026-ban (is) bebizonyította, hogy sem köze, de még érzéke sincs nemzeti kultúránkhoz. Isten, áldd meg a magyart…
(A korábbi CSÜTÖRTÖKÖK itt olvashatók.)
