Aznap, amikor a válogatott elindult Argentínába, az 1978-as világbajnokságra, 18 ezer néző tolongott a Debrecen–Vasas Izzó másodosztályú labdarúgó-mérkőzésen. A meccs 1-1-gyel zárult, a házigazdák gólját a Hajdú-Biharban levezető Dunai II Antal szerezte, majd a Vasasból ismert, azóta immár több évtizede Amerikában élő Sipőcz József egyenlített. Pályára lépett továbbá a nagyerdei publikum kedvence, Menyhárt Ernő, akinek aztán megbicsaklott az élete, hosszú éveket töltött a sopronkőhidai büntetés-végrehajtási intézetben; az utóbb a Népsport szakírójaként számon tartott Kiss László; az Izzóban a korábbi világválogatott, ferencvárosi-kispesti Szűcs Lajos, az NB I-ben a Vasasban debütáló, majd Szegeden futballozó Antal Péter; vagy a másik Ernő, Valuch, aki az MTK-ban is nyomta, és pályafutása befejeztével ugyanúgy technikai vezető lett a Hungária körúton, mint Angyalföldön Antal – így kezdődik Hegyi Iván cikke a Jelenben.

(…)

Az elkeseredett debreceni drukkereket kárpótolta, hogy egy év múltán mégis sikerült kivívni az NB I-es szereplés jogát. A feljutás 1979. június 3-án, a Nyíregyháza elleni mérkőzésen dőlt el, amelyen 28 ezer néző alatt rogyadozott a hajdú-bihari sporttelep. A Szabó – Kiss János, Szigeti, Potyók, Halla – Menyhárt, Czikora, Szíjgyártó (Tóth Ernő) – Tímár, Maczkó, Nérey összetételű debreceni együttes 2-1-re győzött, majd a záró fordulóban 4-0-ra verte a Kazincbarcikát, immár csak tízezer szurkoló jelenlétében.

Az NB I-es nyitányon 18 ezren várták a Vasast. A piros-kékek egy nappal a meccs előtt érkeztek haza portugál–spanyol túrájukról, amelyen három tornából kettőt megnyertek. A lisszaboni döntőben a Sportingot győzték le 2-1-re, míg Burgosban Kiss László mesterhármasával arattak diadalt (3-1). Debrecenben a fáradtságtól alig álltak a lábukon – Ferihegyről még buszoztak kicsit a Nagyerdőig –, így aztán az újoncok 4-1-re elkalapálták őket, hiába vonultak fel kilenc válogatott labdarúgóval: Mészárossal, Törökkel, Komjátival, Halásszal, Müllerrel, Zomborival, Kiss-sel, Izsóval, Váradyval.

A DVSC átlagnézőszáma 13 647, a Vasasé 12 588, a Honvédé 11 382 volt. Talán akkor kellett volna Debrecenben stadiont építeni. A mostani látogatottsági középérték 4056, a 20 340 személyt befogadó luxusaréna kapacitásának alig 19,94 százaléka. Ezt még a hajdani NB II-es átlag is magasan felülmúlta, az akkori 12 111 hajszál híján háromszorosa, egészen pontosan 2,985-szerese a jelenleginek.

Az érdeklődésben tapasztalható különbség nem tükrözi a szereplők kvalitásai közti differenciát. Elvégre csak 3:0 a valódi futball nagyközönségének javára.

A teljes cikk a Jelenben olvasható.