Január 27-én volt Ady Endre halálának a 103. évfordulója. Ezen a napon mutatták be a debreceni Méliusz Juhász Péter Könyvtárban Herczeg Ákos irodalomtörténésznek, az Alföld folyóirat szerkesztőjének Visszatérés a nyelvbe. Én-figurációk Ady Endre költészetében című, 2021 decemberében az Alföld Alapítvány kiadásában megjelent könyvét. A szerzővel Baranyai Norbert irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem adjunktusa, középiskolai tanár beszélgetett.

Herczeg Ákos a bemutatón elmondta, már a kötet előzményeként írt disszertációja készítése közben világossá vált a számára, hogy az Ady-versekben megjelenő én kérdésével kell kiemelten foglalkoznia, mert ez az a sűrűsödési pont, amelynek körbejárásával, a felmerülő poétikai kérdések reflektálásával szemléltethető az életmű újdonsága. Az irodalomtörténész úgy látja, Ady Endre nagyon tudatos költő volt, nem szabad elhinni, hogy bormámorosan ülve találta ki a verseit, hanem valójában tudatosan, az újságíró által képviselt eszmeiséggel összhangban bontakozott ki az önazonos művészi programja.

A beszélgetésen szóba került az Ady-életmű kritikai feldolgozottsága – illetve annak viszonylagos hiánya – is. Herczeg Ákos úgy fogalmazott, felszabadító, inspiráló érzés volt úgy dolgoznia, hogy ez idő alatt más nem foglalkozott az életmű következetes újraolvasásával. Szerinte az Ady körül már a költő életében kialakult kultusz is hozzájárult ahhoz, hogy viszonylagos szótlanság övezze a magyar modernség kulcsfigurájának költészetét. Mint mondta, ezt fogalmazza meg a kötet címe is: „Vissza kell valahogy térni ahhoz a primér viszonyuláshoz, amit ez a kultusz folyamatosan kitakar. Ez az életmű megérdemli, hogy komolyan foglalkozzunk vele, és a kérdéseit megpróbáljuk a kultuszon túl is fontolóra venni.”

Herczeg Ákossal a kötet megjelenésének apropóján nemrég a Debreciner podcastjában is beszélgettünk Adyról, az életművéről és a mai irodalomtudományi, társadalmi és közéleti megítéléséről: