Egy héttel a múlt szombat esti halleluja-nyitás után május elsejét már szolidabban ünnepelte a debreceniek kikapcsolódni és teraszozni vágyó tömege – legalábbis arra jártamkor.

Elképzelhető, hogy kifáradt a sztori: egy hét alatt rájöhetett mindenki, attól, hogy számokat lövöldöznek felénk a növekvő oltottsági adatokról, még nem lett jobb, sokkal biztonságosabb az élet Magyarországon, s így Debrecenben sem.

Lassan megszokják az emberek ismét, hogy ha éppen ahhoz van kedvük (egyelőre teraszon) kiülhetnek enni-inni valahova. Az külön történet, hogy hány olyan vendéglátóhely van, amelyik végül nem nyitott ki, mert közben csődbe ment.

A következő ütközési pont a védettségi igazolványnak nevezett okmány birtokában történő rendezvénylátogatások kapcsán lesz a papírozottak és a papírtalanok között. Ki mehet be, ki marad kint. Pedig igazából (erre is rájönnek az emberek idővel, remélem) nem egymás között van feszültség.

Itt most megosztanak és uralkodnak.

CSAK veled együtt működünk. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert!
1 (egy!) ezer forint csak havonta. Köszönjük!