A terasznyitás szombatján ugyanúgy, ugyanazokon a jellegzetes debreceni helyszíneken – lakótelep, legbelsőbb belváros, kertség – vitt az utam, mint rá egy héttel. Szembetűnő volt a különbség. Nem a vendéglátóhelyek utcáról látható részein, hanem magukon az utcákon. Egészen pontosan az utcákon beszélgető vagy éppen sietősen lépkedő járókelők „járványügyi” viseletén.

Az első időpontban, nagyon úgy tűnt, még a több hónapja érvényes rendelet élt zsigereinkben, s ehhez igazítottuk a fazont. Miszerint a lakott helyek közterületein kötelező a kültéri maszkviselés. Meglehet, csak szerencsés voltam, hogy csupa fegyelmezett állampolgárral találkoztam. Ugyanis szinte egyetlen debrecenit sem láttam, aki ne hordta volna a maszkját. Nem szépítem, azért feltűnt néhány alibiző, aki ideiglenesen a nyakába lógatta az arcvédőjét. Szempontjából jó okkal, hisz éppen beszélgetett. Sajnos a járvány szempontjából éppen a legrosszabb szituációban, hisz ha van a helyzet, amikor a vírussal szabadban jó eséllyel fertőzhetjük meg egymást, az éppen a közeli típusú találkozások, megközelítések esete. „A koronavírus, mint azt mindannyian jól tudjuk és unásig megtanultuk ma már, a kilégzett, majd belégzett aeroszolokban, légúti fertőzést okozva terjed.. Mivel tehát itt a légfelhők szerepe a fontos, és nem a nyálcseppeké, mint az influenzánál, máshogy viselkedik a két terjesztőfelület. Az aeroszolokban található vírusok kilégzés után azonnal nem érik el a földet, nem esnek rá valamilyen felületre, hanem lényegében az arcunk, fejünk körül lebegnek. Ezért van az, hogy egy ölelés vagy csók kockázata igen jelentős. Ugyanakkor, ha olyan helyen tartózkodunk, ahol a légmozgás kiváló, akkor a fejünk körül lebegő, kilégzett pára gyorsan keveredik, hígul, oszlik.” (azonnali.hu)

Ez tény a szabadtéri megfertőződés kockázatot jelentősen csökkenti. Ugyanakkor több mint kedvezőtlen az immár ismét és újfent látogatható fedett létesítmények szempontjából. Különösen, ha az adott helyen nincs állandó folyamatos és az elérhető legtisztább levegőt biztosító légmozgás. Ezek, ahogyan emlékszem, például a magyar kocsmák belső terei tipikusan olyan színterek, ahol nemcsak az idő áll meg gyakorta, hanem az esetlegesen vírussal fertőzött levegő is. Legalábbis életszerű, hogy ugyan érezhetően mozog köröttünk, de mielőtt a szabadba távozna, még rendesen beborítja néhány törzsvendég fedetlen belégzőszerveit. S ez ellen semmiféle védettségi igazolvány nem védi meg az étterem, sportlétesítmény, kulturális rendezvény vendégeit. Mindaddig, míg „a brit vírusmutáns továbbra is terjed”
(koronavirus.gov.hu) hazánkban.

De térjünk vissza a szabadba, hisz éppen ott tapasztaltam a két nap közötti különbséget. Van viszont egyetlen egyszerű szabály, amit ha Tufekci (Zeynep Tufekci, amerikai szociológus) szerint betartunk, kizárt, hogy az utcán vagy egy parkban maszk nélkül baj érjen minket: megfelelő távolság beszélgetés közben.

Szóval a múlt héten, hogy első mondatom ne feledjem, vagyis május elsején, amely egyben a vendéglátóhelyek belső terei, a szállodák, a szabadidős létesítmények, állatkertek, múzeumok, mozik, színházak, edzőtermek és sportesemények újranyitásának magyarországi ünnepe, szintén az utcán látottak késztettek némi töprengésre. Ekkor viszont már a köztéri járókelő, nézelődő, cseverésző tartózkodó polgártársaim uszkve egynegyede, egyharmada egyáltalán nem viselt maszkot. Az egyáltalán minősítést azon fajta nyakba lógatásra értem, amikor a nyakunkban hordjuk a maszkot, készen arra, hogy fennforgás esetén gyorsan az arcunkra húzhassuk. De elég sokan még az effajta látszatra sem adtak. Olyan magabiztosan, már-már büszkén nem húztak semmit az arcukra az érintettek, hogy komolyan elbizonytalanítottak.

Magam ugyanis úgy emlékeztem, az interneten olvasott bejegyzésektől megerősítve hitemben, hogy az újabb könnyítések ellenére, illetve azok mellett továbbra is kötelező a közterületeken a maszkviselés. A kommentelők ugyanis pontosan azon pikírtkedtek, hogy egy tök néptelen útszakaszon „szabályosan” megbüntethetik az embert, ha nincs rajta arcvédő. Ugyanakkor, ha nem sajnálja a fáradtságot, s elsétál a legközelebbi utcai teraszig, ott igénybe veszi a vele született, illetve az étterem által biztosított ülőalkalmatosságot, akár pár centire odahajolhat a legkönnyedebb maszk nélkül az asztaltársához.

A bizonyosság kedvéért „fellapoztam” a napi tájékoztatókat majd a kormányrendeletet. Az előbbiek az utóbbi napokban főként azt hangsúlyozzák eléggé szűkszavúan, hogy tartsuk be a maszkviseletre vonatkozó szabályokat. A rendőrségi tájékoztató ugyanakkor egyértelműbben fogalmazott: „Közterületen, a tömegközlekedésben, az üzletekben azonban továbbra is kötelező viselni a védőeszközt.” (koronavirus.gov.hu, 2021. április 30.)

Tehát bármi legyen a véleményünk róla, bármennyire kételkedjünk abban, hogy minden helyszínen, minden szituációra vonatkoztatva életszerű a szabadtérre vonatkozó előírás, s bármilyen mindennapi gyakorlatot látunk magunk körül, egyelőre az alábbi kormányrendelet van érvényben:
„A közterületen, a tömegközlekedési eszközökön, boltokban – azokon a helyeken, ahol nem csak beoltott vagy a fertőzésen átesett személyek tartózkodhatnak – továbbra is kötelező a maszkhasználat, továbbá kerülendő a csoportosulás és a gyülekezés. Ez a még be nem oltott állampolgárok védelmét szolgálja.” (kormany.hu)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!