Mottó: mindent meg lehet szokni és a halál is egy alternatíva csak..

Első gondolat
Betegen fekszel otthon, és nem tudod, hogy a halálos kór kerített hatalmába, vagy csak egy olyan influenza kapott el, ami ágyhoz köt. Teszt majd akkor, ha nehéz a légzésed vagy magas lázzal, köhögés közben vért köpsz, és kórházba visznek.

Második gondolat
Hatósági vagy orvos által elrendelt karantén. Nincs semmi bajod, de lehetne. Kaptál egy címkét és viseled. Lelassulsz. Van időd gondolkodni, belehalsz az aggódásba, és nem csak a lehetséges betegséged miatt. Hobbizhatnál, de valahogy nincs kedved, a tévé sem érdekel. Vagy és várod a szabadulásod! Csalódni fogsz. Kint fokozódott a helyzet.

Harmadik gondolat
Kijárási korlátozás alatt állsz. Olyan félkarantén. Az elején még tetszett, most már néha unalmas, és apádékhoz sem mehetsz át, az unokádat se hozhatod el, sőt ha van újszülött a családban, őt is ildomos messzire kerülnöd a mamájával együtt. Ha tudatos és törvénytisztelő állampolgár vagy. Közben látod, hogy vannak lázadók. Irigyled és elítéled őket – egyszerre.

Negyedik gondolat
Kijárási korlátozás. Félkarantén. Boldog-boldogtalan segít és osztogat. Ki adja az engedélyt rá? Mi van, ha az osztogató fertőz? Persze mindegy.. Munkába is járni kell (ha megmaradt), a boltba is meg a manikűröshöz is. Agyrém. Oda szabad. Hopsz, nincs munkám. Mi lesz? Végem. Az albérlet!!! Mi lesz? …és eszedbe jut: mi van a hajléktalanokkal?

Ötödik gondolat
Kijárási korlátozás. Félkarantén. Milliónyi gyermek otthon. Digitális képzés. Soknak nincs is informatikai eszköze. A kézilabdapályán játszanak. Élnek. Boldogok. Szabad? Nem szabad.

Hatodik gondolat
A kijárási korlátozás és a szegregátumok népei. Néha osztogatnak nekik. Nem az állam. Az nem akarja látni se őket. Most se. Mi lesz velük, ha megjelenik köreikben a halálos kór? Alultápláltság, nincstelenség. Krízismegelőzés nincs. Senki nem visz nekik vitaminokat, vény nélkül kapható nem ibuprofen alapú lázcsillapítókat, fájdalomcsillapítókat, teát, cukrot. Egyáltalán kik vihetnének nekik gyógyszert, vitamint, előre? Ha baj lesz, van az önkormányzatnak erre elkülönített kerete? És az államnak? Vagy dögöljenek meg? Védőfelszerelésük sincs, kinn vannak az utcán, beszélgetnek. Bíznak benne, hogy őket elkerüli a vész, és nem hiszik el; cigány létükre a munkahelyeikért aggódnak. Nem sci-fi, valóság, csak felül kéne emelkedni az előítéleteiken és azon, hogy feketén kihasználják őket. Sokan fognak meghalni, ha egy olaszországi típusú koronavírus megtámadja őket.

Hetedik gondolat
Mi van a kórházban lévőkkel? Aki megfigyelés alatt van, hogyan van elhelyezve, hogyan kommunikál a külvilággal? Aki pedig nagyon beteg? Ki tájékoztatja a hozzátartozókat? Ha meghal valaki a járvány miatt, ki temeti el és hogyan, mit tegyen a hozzátartozó?

Utolsó gondolat Az állam spórol hárommillió emberen. Most is. Győrfi Pál: „maradjon otthon!” Cseng a szó. A láthatatlan ellenség annullálta a migránsokat és sok minden mást is. Most sokan megtudják, mi az a kilátástalanság, mit jelent egyik napról a másikra élni és aggódni, stresszelni. Akinek gyakorlata van benne, egyszerűbben viseli a karantént is. Nekik már eddig is csak a „majd a jóisten segít” szlogen maradt, és még élnek. Vagy azért, mert van isten, vagy azért, mert kreatív az ember, vagy mindkettő. Ez még nem az emberiség vége. Ha elmúlt, elfeledjük. Túl fogjuk élni!