Túri Barbara Franciaországban, Pouldergatban él már több mint másfél éve. Áprilisban szeretett volna hazajönni Debrecenbe, de a járvány miatt nem tud még egy jó ideig. Amikor Franciaországban berobbant a járvány, eleinte szkeptikus volt az egész helyzettel kapcsolatban. Szerinte ez a válság arra jó, hogy „lecsendesedjünk, visszataláljunk önmagunkhoz, és elgondolkozzunk, mit csinálhatnánk máshogyan, mielőtt teljesen tönkre tesszük a Földet”.

Mióta élsz Franciaországban, mit csinálsz ott?

2018 szeptemberében jöttem ki 12 hónapra önkéntesnek az egyetem után, mert mindig is arra vágytam, hogy a tenger közelében legyek. Nem én választottam Bretagne-t, ő választott engem. Én csak elküldtem a jelentkezésemet egy csomó helyre, amit sós víz közelében van, és az itteni projekt vezetői fogadták el először. Utána valahogy úgy éreztem, megtaláltam itt a helyemet, és nem tudok enélkül az érzés nélkül élni, amit ez a környék adott. Otthon mindig is úgy éreztem, hogy kilógok a sorból (jó, melyik tini nem érzi ezt, ma már nevetek rajta), de itt soha nem kaptam meg a furcsa jelzőt, nagyon sok hozzám hasonló gondolkodású és kinézetű embert ismertem meg.

Jelenleg egy étteremben dolgozom felszolgálóként, mellette pedig szabadúszó interkulturális animátor vagyok az Erasmus+-szal, ha minden jól megy, nyáron is táboroztatok itt egy német csoportot. Később szeretnék továbbtanulni, viszont ezt nem kiabálom még el, soha nem lehet tudni, merre sodor az élet.

Egyébként a szabadidőmben elkezdtem tanulni szörfözni, tavaly óta bodyboardozok – nagy kultúrája van itt a vízi sportoknak. Emellett önkéntese vagyok egy Shaker nevű szervezetnél, akikkel bulikat és fesztiválokat szervezünk. Épp a karantén kezdete előtti hétvégén volt az év legnagyobb eseménye, a Shaker Fest, ami egy kétnapos neo-börleszk, retro fesztivál. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy megismertem a Shaker tagjait. Bár karitatív tevékenységet nem folytatnak, de kicsit úgy érzem, nekem ők azt jelentik itt, mint otthon az Alternatív Közösségek Egyesülete, akiknél 3 évig önkénteskedtem.

Hogy vagy ebben a koronavírusos időszakban?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jól, de egyébként megvagyok. Nagyon változó, hiszen alapjáraton ingergazdag életem volt mindig is. Próbálom bebeszélni magamnak, hogy az idegesség csak a saját dolgomat nehezíti meg, és ez szerintem 100%-osan igaz. Kicsit a közösségi médiafelületek szoktak felmérgesíteni, mert arról senki nem posztol, hogy milyen, amikor a hírektől való szorongás miatt nem tudsz aludni például, de mindenki pék lett hirtelen.. Jó, egyébként én is sütöttem. 🙂

Hogyan éled meg a vírusválságot? Mivel töltöd a napjaidat?

Bevallom őszintén, az elején szkeptikus voltam, ma már szégyellem. Nagyon hirtelen történt a leállás nálunk, éppen elértem egy régen kitűzött célomat, és saját lakást szerettem volna bérelni. Pénteken megnéztem a lakást, szombaton kérni akartam egy dokumentumot a lakásbérléshez a főnökömtől, vasárnap mentem utoljára dolgozni, ez volt március közepén. De van hol laknom, nem erről van szó, csak azt szerettem volna szemléltetni, mennyire nem volt sejtésünk sem, hogy milyen gyorsan fog komolyodni a helyzet.

Itthon jógázok, edzek, főzök, olvasok, podcasteket hallgatok, mint mindenki más, gondolom, csak így a sok szabadidőmben rám szakadt a honvágy.. Sajnos a vírus miatt törölték a járataimat, áprilisban szerettem volna 2 hétre hazamenni, és már nagyon készültem rá.

Azt gondolom, hogy az univerzum, Isten vagy nevezzük akárminek a felsőbb erőt, ami az életünkben jelen van, ő küldte ezt az időszakot, hogy lecsendesedjünk, visszataláljunk önmagunkhoz, és elgondolkozzunk, mit csinálhatnánk máshogyan, mielőtt teljesen tönkre tesszük a Földet.

Borzasztóan elkeserítenek a legutóbbi politikai történések otthon Magyarországon. Annyira szeretném kivonni magam ez alól, mert a jelenleg a fő stresszel való kooperációs mechanizmusomat, az óceán partján, az óceánban tartózkodást hanyagolnom kell, és így sokat forog az agyam, hogy miért jutottunk el idáig, és miért hagyják ezt az emberek. Ja, a legutóbbi törvénymódosítás óta nincs más választásuk.

Gondolom, itt a koronavírus elleni védekezésről szóló vagy más néven felhatalmazási törvényre gondolsz, amit múlt héten fogadott el a parlament. Mennyire tartod reálisnak egy korlátlan diktatúra lehetőségét Magyarországon?

Mielőtt bárki elolvassa a véleményemet, szeretném leszögezni, hogy teljesen laikus vagyok.
Imádom a magyar anyanyelvemet, a magyar zenét, költészetet, a lángost és a Balatont, meg a szoboszlói gyógyvíz illatát, de nem véletlen, hogy a kivándorlás mellett döntöttem.
Mióta figyelek a politikára, sok olyan esemény volt, amikor azt gondoltam, hogy ennél nagyobb elvetemültség már nem jöhet (röghözkötés, Putyin a Debreceni Egyetem díszpolgára, CEU, Akadémia, milliárdos luxus beruházások stb.), de mint látom, mindig van lejjebb. Hogy lehet-e teljes diktatúra? Honnan tudjuk, hogy ez még nem az, csak burkoltan?

Én csak azt tudom, hogy azokban az országokban, ahol már éltem több ideig Magyarországon kívül, az emberek elfogadóbbak, nyugodtabbak, mert nem kell félniük a hónap végétől, a szabadidejüket aktívan eltölthetik, világot látnak, és nincsenek kiborulva, ha a szomszéd kertje kicsit zöldebb.

Franciaországban hogy élik meg a körülötted lévő emberek ezt az időszakot? Milyen a hangulat, mit tapasztalsz?

Nyugodtak, mint mindig, nem méltatlankodnak vagy panaszkodnak, de ez eléggé jellemző a vízparti népekre. Én úgy érzem, hogy belátták, ha most fegyelmezettek, akkor hamarabb mehetünk újra a partra, de egyébként sincs más választásuk, hiszen a szabálysértés pénzbüntetéssel jár, háromszori szabályszegés pedig szabadságvesztést vonhat maga után.

A karantén kezdete előtti első változás az volt, hogy elmaradt a köszönéskor adott puszi. Itt jár a puszi mindenkinek, ha 15 emberrel találkozol egyszerre, akkor 30 puszit kell adnod, a munkahelyemre megérkezve a recepcióstól kezdve a főszakácsig a konyhán mindenkinek. Na, ez kb. egy héttel a karantén előtt könyök érintésre váltott, aminek én személy szerint örültem.

A zenész barátaim cover videókat töltenek fel Facebookra, a jógaoktató barátnőm live órákat tart, az agrár szférában dolgozó ismerőseimtől lehet zöldséget rendelni, és házhoz viszik. Kicsit mindenki megpróbál hozzájárulni a helyzet elviselhetőbbé tételéhez.

Mit üzensz haza az otthoniaknak?

Maradjatok otthon, mert én már csak formanyomtatvánnyal, 4 okból hagyhatom el a házat, és ha ezt megszegem, megbüntet a katonaság. Itt a tavasz, nálunk most először vannak jó idők, tökéletesek a hullámok a szörfösöknek. Minél tovább nem veszitek a szigorításokat komolyan, én annál tovább leszek bezárva, és bevallom, hogy már nagyon hív a tavasz a természetbe, a partra. Vigyázzatok magatokra, másokra, olvassátok, főzzetek vagy csak vesztegessétek el az összes időtöket, azzal sincsen semmi baj!