A környezettudatosság nemcsak most foglalkoztat. Úgy általában véve és konkrét esetekben is. Személyes tapasztalat akár másokkal, akár magammal kapcsolatban is, hogy a környezettudatosság nagyban függ attól, mennyire vagy elkötelezett. Sokan mondják annak magukat, de olykor azt veszem észre, a cselekedetekben ez már nem mindig mutatkozik meg. Ugye nem elég zöldnek, takarékosnak mondani magunkat. Úgy is kell cselekedni. Azt figyeltem meg, hogy sok esetben valami nagy trauma kell ahhoz, hogy valóban tegyenek is ezért az emberek. Például itt volt a Covid vagy most itt van a szomszédban a háború, ami előtérbe helyezte sokaknál az energiatakarékosságot. Mi is jobban meghúztuk a derékszíjat otthon, de ránk egyébként is jellemző volt, hogy igyekeztünk takarékoskodni, csak most még jobban.

Vagy azt láttam akár cégeknél is, hogy hirtelen elkezdtek nyílászárókat cserélni. Ha más nem, ez is egy lépés az energiatakarékosság felé. Úgy gondolom, hogy függ az anyagi lehetőségektől, hogy ki mit engedhet meg magának. Ha nincs rá mód egyszerre komplett korszerűsítésre, de azért egy-egy részét felújítja valaki az adott háznak, lakásnak, épületnek, s akkor valamit mégis tett érte. Amikor pár éve házat vásároltunk, nálunk szempont volt eleve az is, hogy lehetőség szerint energiatakarékos legyen, de nem mondanám még most sem, hogy minden teljesen rendben van nálunk, ám haladunk.

Van viszont ennek ellenkezőjére is saját példám. Amikor hűtőt vásároltunk, s megnéztem, hogy a sok-sok „A pluszos”, tehát nagyon energiatakarékos gép akkori bekerülési ára – ezt szépen kiszámoltam – olyan magas volt, hogy úgy döntöttem, nem éri meg azt vennem, mert sok idő, míg megtérül. A mai energiaárakat nézve már lehet, hogy jobban megérné.

Amit még fontosnak érzek, az az oktatás. Nem látom, hogy megfelelő szemléletformálás történne akár az általános iskolákban vagy még előbb a gyerekeknél. Pedig erre is lehet tanítani az embereket, hogy környezettudatosabban éljenek. Az én gyerekkoromhoz képest már van előrelépés ebben is, ez tény, de még mindig messze nem eléggé ahhoz, hogy igazán markáns gyakorlati változás is legyen. Természetesen, amikor az anyagi lehetőségeket említettem, abba bele kell venni azt is, hogy nyilván van, akinek sose lesz arra pénze, hogy fejlesszen. Aztán van olyan is, aki csak kicsit tud, néha. Meg az is számít, az adott országnak általánosan milyen a helyzete e téren. Ami országok összevetését illeti, ott viszont azt érzem, hogy idehaza nincs akkora lemaradás az emberek energiatakarékosságra való hajlama terén a gazdagabb országokhoz képest is akár. A nagyon nagy különbség a kimondottan szegény országoknál tapasztalható. Aztán az sem elhanyagolható, hogy milyen összegeket tud vagy akar egy ország a környezettudatos technológiákra fordítani. Ám ahol egyik napról a másikra él az emberek többsége, ez nehezen megvalósítható.

Itt Debrecenben azt látom, a városvezetés is felfigyelt arra, hogy egyre nagyobb az igény a környezettudatosságra. Legalábbis kommunikáció terén ez már megmutatkozik. Viszont visszakanyarodok a tudatosság szó fontosságára. Van például sok reklám, ami valami nagyon takarékos terméket kínál, nos, ezeknek nem kell mindig hinni elsőre. Sokan ugyanis itt megállnak a környezettudatosságban. Vagyis amit energiatakarékosnak hirdetnek, s megtehetik, megveszik. Nem néznek, olvasnak utána, hogy az valóban olyan jó megoldás, nincs-e jobb. Tehát a környezettudatosság akkor válhat igazán valóvá, s ez igaz bármilyen hírre is egyébként, ha képesek vagyunk egy picit szkeptikusak lenni a kapott információkat illetően. Érdemes a dolgokat más forrásból is ellenőrizni, összevetni a kapott infókkal.