Koppányi Szabolcs
Megesik, hogy én is betévedek egy-egy boltba bevásárolni, pótolni az otthoni hiánycikkeket: tésztát, vizet, kávét. Kenyeret nem, arról lemondtunk, mióta nyolcszáz forint körül mozog az ára. Húst néha próbálok venni, de abból sem volt soha kapható árstopos, ezért aztán kénytelen voltam elengedni az efféle tudatos vásárlást. Darált húst kértem, csak így, mert már nem kérdezték, hogy miből, úgyis csak lapockát kapok…
Az egyik ilyen beszerző körömön is, mikor életfenntartó cikkeket vásároltam, mint kávé, tejpor és csoki – ez utóbbi a lelkemnek kell –, fizettem szépen, ahogy illik. Ott a pénztárnál szoktam néha szörnyülködni, hogy a semmi, amit vettem, hatezer forint… Ha annyi, akkor annyi. Pity, és megrövidülök jó néhány ezressel. Fizetést követően félreálltam. Kissé bambán, kávéhiányos állapotban kezdtem el pakolni azt a néhány cuccot, ami gyorsan eltűnt a nagy szatyromban. Induláskor úgy gondoltam, hogy nagy szatyrot viszek, ha már ennyibe szokott kerülni, legalább tűnjön úgy, hogy vettem valamit – amúgy ha nagyon akartam volna, elfért volna kézben is.
Ilyen gondolatok között ütötte meg a fülemet a következő mondat: „Maguknál a legdrágább…” Egy néni méltatlankodott: „Csak egyet vettem, pedig kettőért jöttem, de hát százkilencven forint egy üveg ásványvízért… Ha ezt tudom, megyek máshova. De ha már itt vagyok, akkor venni kell valamit, meg kell a víz. Na, de legközelebb nem itt veszem, nem ide jövök.” Pity, pity – pásztázza a leolvasó az árakat, az eladó szégyenlősen a pénztárgépet bámulja, félhangosan annyit odabök a néninek: „van ilyen”.
A néni felpillantott a gépre, ahol a vonalkódolvasó által bevitt adatok jelennek meg: „Százötven!?” Mondta elképedve. „Hát nem százkilencven? Pedig az van kiírva! Akkor az rossz? Amúgy így már tűrhetőbb.”
A párbeszédet hallva megjelenik egy másik eladó is: „Van százkilencért is, akciós.” A néni újra hüledezett: „Miért nem írják ki?” „Ki van írva, ilyen kis lógó papírok mutatják, mi akciós” – magyarázta az eladó, közben mutogatta a papírt. „De nem kéne oda alulra dugni! Azt se látom, ami előttem van, le meg minek nézzek, ha magam előtt se látom? Na, mindegy, akkor adjon ebből kettőt, de legközelebb tessenek mondani, hogy ne ezt vegyem! Nekem csak ásványvíz kell, mindegy, hogy milyen, az ára nem mindegy…”
Végül visszakerült a már tűrhető árú termék a polcra, és a néni két akciós palack buborékos ásványvízzel távozott.
Körültekintően kell vásárolni egy akciós világban!
Itt olvasható a többi REGGELI FELES – a Debreciner ébresztőrovata.
CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!
