Schulz egy borzasztó rossz vétel volt körülbelül hét évvel ezelőtt, amikor is megorroltam a DKV járataira és ellenőreire. Éppen úton voltam bérletet venni, amikor jött az ellenőr és azt mondta, nem érdekli, hogy aznap veszem a bérletet, most büntetést kapok. Tudom, a szabály az szabály, meg ilyenek, de annyira sértve éreztem magam, hogy fogtam a spórolt pénzemet, és elmentem egy használt bicikliket áruló boltba, amit egy régi munkatársam ajánlott. Gyorsan kiválasztottam egy biciklit, mentem vele 2 kört (akkor számoltam a 12. biciklizésmentes évemet), jó lesz, megveszem. Azt se tudtam, jó árat fizetek-e érte, azt se tudtam, egyáltalán jó állapotban van-e a bicikli. Megvettem, megvan, mehetünk dolgozni, nesze neked DKV, mostantól biciklivel járok!

Persze hamarosan jöttek az első gondok, mint például letört a pedálom. A szervizben azt kérdezték, tudtam-e, hogy egy gyerek pedál volt rajta. Nem, nem tudtam. Oké, kicserélték. Később defektet kaptam, és akkor meg a gumik állapotát ecsetelte a szaki, hogy hát az a csoda, hogy ezt a néhány hónapot egyáltalán kibírta. Oké, lecserélték, gurulhatok tovább. Aztán tönkrement az ülés is. Tulajdonképpen folyamatosan szervizelni hordtam. De mindig remegve-reszketve vártam, hogy visszakaphassam és újra tekerhessek.

Aztán úgy döntöttem, átfestetem feketére, legyen diszkrét, és oldschool és úriemberes, olyan igazi Schulzos, a kalapot meg majd felveszem én hozzá, elvégre is jól áll az a nőknek is. Nem sokkal később letört a láncvédő, majd menet közben leszakadt és előre bukott a kosaram. Sőt a lánc is megnyúlt.. Rendben, akkor kapsz egy új láncot láncvédővel, és végre beruházunk egy holland kosárra is. Mondhatni, végre úgy nézett ki 7 év bütykölés után, mint egy igazi álombicikli.

Aztán jött a hidegzuhany. Azt mondta a szaki, hogy mikor valakik átfestették feketére, átvághatták középen a vázat, és elfelejtették visszahegeszteni. Ezért a monoblokknak nevezett valami mütyür bármikor kieshet. És akkor egyszer csak majd nem tudok biciklizni. De hogy ez 1 nap, 1 hét vagy 20 év múlva következik be, azt nem tudják. De egyébként is azt javasolják, kezdjek el gondolkodni egy új biciklin. Sőt nem is értik, mit szeretnek az emberek ezeken a régi bicikliken. Az enyém is minimum 40 éves, egyszerűen ennyi volt az élettartama.

A sokk még mindig tart. Az én drága Schulzom, aki hóban, szélben, esőben, napsütésben, minden évszakban, aszfalton, homokban, macskakövön, mindenhol és mindenhova elvitt, most fel akarja adni? Az kizárt. Persze, nyikorog, szóval olykor csengetnem se kell, és hallják, hogy jövök. Azt hiszem, a 7 év alatt összesen kétszer estem el vele. Persze azok igazi, látványos, drámai esések voltak, belvárosban, mindenki szeme láttára, ahogy kell.

Szóval nem tudom, mi legyen Schulz-cal. Pumbát el szerettem volna adni, mivel nem ültem rajta már egy éve legalább, szegény ne porosodjon, használja valaki olyan, aki mindennap menne vele. De most elgondolkodtam. Schulz egyszer csak bemondja az unalmast.. az egy dolog, hogy őt nagyon fogom sajnálni, de az még inkább meg fog viselni, ha nem tudok azonnal átpattanni egy másik biciklire, hogy továbbra is kétkeréken suhanhassak. Valójában ha van arra mód, hogy Schulzot teljesen megjavítsa egy szaki, annak örülnék a legjobban. Hiszen belőle csak egy van. A hisztis, durcás gyerek énem azt mondja: nekem nem kell vadiúj bicikli, nekem Schulz kell!