Az Értől az Oceánig – beszélgetés Péter I. Zoltánnal és Szűcs Lászlóval.
Sok fake news kapcsolódik az őstehetség Ady Endréhez, aki a szifiliszével rögtön az olvasókhoz fordult
Péter I. Zoltán közel harminc éve foglalkozik Ady Endre életművével. Idén, a költő halálának 100. évfordulójára jelent meg háromkötetes, Az Értől az Oceánig című munkája, amely az első teljes Ady-életrajznak tekinthető. A szerzővel és Szűcs László szerkesztővel – mindketten nagyváradiak – beszélgettünk a költő életéről, verseiről és publicisztikájáról, az életrajzírás műhelytitkairól.
Az Értől az Oceánig. Miért ezt a címet választották?
Péter I. Zoltán: Ez Ady egyik versének a címe. Az Ér mellől indult és megérkezett a világirodalomba, ezért választottam ezt a címet.
Szűcs László: Ez fejezte ki leginkább a munka teljességét. Ez az első teljes életrajz, ami a költő születésétől a haláláig tart. Másrészt próbáltunk olyan címet adni, amit Ady adna.
Milyen célközönségnek szánták ezt a monumentális munkát?
Szűcs László: Kevés olyan könyvünk van, amiről azt mondhatjuk, hogy a teljes magyar nyelvterületet lefedhetjük Brassótól Szombathelyig. A könyveink többsége helyi vonatkozású, ilyen a másik nagy idei munkánk a Nagyvárad Krónikája…
A Nagyvárad Krónikája debreceni bemutatójakor elhangzott, hogy a fiatalok akár tanulási céllal is forgathatják a kötetet. Itt számítottak az ő érdeklődésükre? Mennyire népszerű Ady a fiatalok körében?
Péter I. Zoltán: Aki szereti Adyt, kortól függetlenül, szeretettel fogja forgatni a könyvet. Nem kifejezetten vájt fülű irodalomtörténészeknek írtam, bár ők is nyugodtan forgathatják. Általában az életrajzkönyvekben adatok, történések vannak, ez viszont tele van Ady-verssel, publicisztikával, a leveleivel, minden olyan általa írt szöveggel, ami az ő életét, életének egy bizonyos korszakát igazolta. Amikor Lédával az Adrián hajóztak, a Budapesti Naplónak küldött tudósításokat. Ezek is benne vannak, mert nagyon szépen lehet belőlük követni Ady és Léda életét abban az időszakban, amikor szegény Léda szenvedett a hajón, mert tengeribeteg volt. Ezzel próbáltam olvasmányossá tenni a könyvet, hogy bárki a kezébe vehesse. Nem csak az, aki Adyt szereti, hanem az is, aki érdeklődik egy életrajz iránt. Lehet, hogy pont a sok Ady-vers és -novella hatására lesz Ady-hívővé.
Szűcs László: Találkoztam már több olyan esettel, amikor középiskolás diákok segédanyagként, kiegészítő anyagként használták. Olyan dolgokkal tudtak így előállni az órán, amiket lehet, hogy még a tanár sem tudott. Szeretik ezeket az életrajzi vonatkozású kuriózumokat. A fiatalok számára talán még az is vonzóvá teszi a könyvet, hogy nagyon sok kép van benne, igyekeztünk szinte kivétel nélkül korabeli felvételeket és illusztrációkat használni.
Számos forrástípust használt fel a könyv írásakor. Megtudhatnánk néhány kulisszatitkot az adatgyűjtésről?
Péter I. Zoltán: 1993-ban jelentettem meg az első Ady-könyvemet, 1990-től foglalkozom Ady életével és munkásságával, ez tehát egy hosszú folyamat volt. Volt ennek az életrajznak egy rövidített változata, amely 2003-ban jelent meg Ady Erdélyben címmel. Ebben már kicsiben benne volt az életrajz, apró betűvel, nagyon tömören azt is közöltem, hogy mi történt vele abban az időszakban, amit nem Erdélyben és a Partiumban töltött. Mielőtt hozzáfogtam, természetesen könyvtári és levéltári kutatást folytattam. Ady kortársainak visszaemlékezései kapcsán nehéz volt kibányászni, hogy mi az, ami valós, és mi az, ami az idő múlásával megszépült.
Szűcs László: Elég sok fake news kapcsolódik Ady életéhez.
Péter I. Zoltán: Igen, igen. Aztán összeállítottam az életrajz vázlatait. Körülbelül minden benne van, nem történt olyan esemény, amiről ne emlékeztem volna meg. Miután ezt a vázlat megvolt, elővettem az összegyűjtött anyagot, és gyakorlatilag kitöltöttem az űröket a forrásanyagokkal.
Szűcs László: Nagyon érdekes, hogy Ady Endre felnőttkori életének szinte a haláláig, mondhatni, majdnem minden napja rekonstruálható. Egy kicsit olyan, mintha ő hamarabb felfedezte volna a Facebookot, ami az ő esetében a rengeteg képeslapot és levelezőlapot jelenti. Folyamatosan hírt adott az életéről, és ezt egészítik ki a környezete által lejegyzettek.
Péter I. Zoltán: Maga Ady mondta, hogy „életem nyitott könyv volt”, nem volt semmi, amit elhallgatott. Nagyon jellemző példa, hogy amikor Párizsban tudomást szerzett róla, hogy vérbaja van, Bölöni György, aki az orvoshoz vitte, azt mondta neki, hogy „ne mondd meg az égvilágon senkinek”. Erre ő rögtön elmagyarázta a barátainak, Lédának és a férjének, rövidesen pedig egy újságcikkben írta, hogy ez egy súlyos betegség, mindenki vegye komolyan és gyógykezelje magát. Nem volt az életében olyan, amit titkolt.
Szűcs László: Nem voltak tabuk sem, ez is fontos. Akár politikai, akár magánéleti, szerelmi értelemben.
Mennyit változtat ez az életrajz az eddig kialakult populáris Ady-képen?
Péter I. Zoltán: Ezt nem nekem kell majd elmondanom, hanem egy olyan irodalomtörténésznek, aki a témával foglalkozik.
Szűcs László: Azt hiszem, hogy hozzájárul ahhoz, hogy nehezebb legyen ezt a képet torzítani. Megmutatja azt, ahogyan Ady Endre élt és gondolkozott a világról. Nyilván a költészete alap, de a könyv megmutatja a levelezéseit, azt, hogy hogyan viszonyult a barátaihoz, szerelmeihez. Megnehezíti, hogy olyannak állítsák be őt, amilyen nem volt.
Péter I. Zoltán: Az alapszempontom eddigi könyveimben is az objektivitás volt. Van, aki jobb vagy bal irányból közelíti meg Adyt, és belemesél olyat, amiről szegény Ady sem tudott. Arra törekedtem, hogy ez egy objektív életrajz legyen.
Szűcs László: Kiemelhető még, hogy Ady mellett gazdagítja és árnyalja a Lédáról és Csinszkáról kialakult képet is.
Ha torzításoktól kell megvédeni az Ady-képet, adja magát a kérdés, hogy Ady átpolitizáltsága milyen mértékben és hogyan hatott az életrajz fogadtatására. Eddig mit tapasztaltak ezzel kapcsolatban?
Péter I. Zoltán: Csak reménykedek, hogy nem hatott rá. Szegény Adyt halála után mindenkor átpolitizálták. Ő volt a nagy forradalmi költő, a nagy nemzeti költő. Nem. Ady egy személyiség, egy őstehetség, aki ha rákérdeznek, lehet, hogy azt mondta volna, hogy…
Szűcs László: Hogy hülyeség.
Péter I. Zoltán: Igen, nem akartam durvább dolgot mondani. Ennél nagyobb hibát nem tudok, nem csak Ady, hanem más írók esetén is, hogy átpolitizáljuk az életét, a munkásságát, esetleg halála után már csak rosszat mondunk róla, vagy elhallgatjuk. Nem ezt érdemlik a nemzet tehetséges költői és írói.
Szűcs László: Persze, ahogy a nagy életművek esetében, Adynál is mindent meg lehet egy idézettel erősíteni, kiragadva az életműből. Ez az, amit szerintem is el kell kerülni.
Hol van Ady helye most a kánonban? Az életművön belül hol helyezhető el a publicisztikája?
Péter I. Zoltán: Kívülállóként, nem magyar állampolgárként úgy érzem, hogy Ady most nagyon el van hallgatva, valahogy az az érzésem. Nem tudom, hogy mi ennek az oka. A publicisztikáját nagyra tartom. Ha valaki ma elolvassa, nagyon nagy az aktualitása. Ritka dolog, hogy száz év elteltével ne veszítsen egy publicisztika az aktualitásából. Csak ajánlani tudom az újraolvasását.
Szűcs László: Tudjuk, hogy ma is nagyon nagy a rajongótábora Adynak, sokan szeretik a költészetét és sokakat foglalkoztat a személyisége is. Nem egy elfeledett, a polcra feltett és onnan nagyon ritkán lekerülő költőről van szó. Több ezer fős Facebook-csoportok vannak, ahol nap mint nap előkerülnek a versei. Amikor korábban Nagyváradon a Sajtókollégiumban tanítottam, olyan túlzásokra ragadtattam magam, hogy Adynak nagyobb a szerepe a magyar sajtóban, mint a magyar irodalomban. Ezt részben ma is tartom. A mai napig nem porosak a szövegei, nem kell átírni, magyarázni, lábjegyzetekkel ellátni. Követendő a bátorsága: bármilyen témáról bátran tudott írni, vállalta a néhány napos börtönbüntetéseket, nem félt a hatalomtól. Különösen a publicisztikája, de a színházi írásai is nagyon hatottak a magyar sajtóra. Persze szerencsés időszakban futott fel, de mindenképpen a legnagyobbak közé tartozik. A mai újságírók figyelmébe is tudom ajánlani őt, hogy így érdemes publicisztikát írni.
Mennyire ismerik Adyt külföldön? Mennyire népszerű szerző?
Szűcs László: Mondok egy konkrét példát. Nemrég felvetődött a román nyelvű recepciója. Ezelőtt 2-3 évvel támogattunk egy fordítói műhelyt, amikor Nagyváradon jártak a szakma legjobb magyarról románra fordító műfordítói. Ezen a műhelyen kortárs és klasszikus költőket egyaránt fordítottak, köztük Adyt is. Ott jöttünk rá arra, hogy óriási szükség lenne egy mai, 21. századi román nyelven szóló reprezentatív válogatásra Ady műveiből, ugyanis a legutóbbi ismert, a sztálini időkben készült fordítások nyelvezetéhez képest a mai már eltávolodott, és nyilván ideológiai maszlag is volt rajta. Román irodalmárok mondták, hogy nagyon nagy szükség lenne egy korszerű Ady fordításra, próbálkozunk is megszerezni ennek az anyagi hátterét.
Önök hogyan értékelik eddig az Ady emlékévet, különös tekintettel a nagyváradi és debreceni programokra?
Péter I. Zoltán: Lehetett volna több figyelem, lehetett volna másképp is, lehetett volna rosszabb is. Szerintem megfelelő volt. Azt, hogy a következő milyen lesz, nem tudom megmondani, így nem tudom összehasonlítani. Ahhoz képest, hogy 1977-ben Ady születésének 100. évfordulóján mi volt, ahhoz képest ez sokkal több és tartalmasabb volt. Akkor kiadott a magyar és a román posta is egy Ady bélyeget. Volt az Igaz Szónak egy emlékszáma. Annyi volt a pozitívum, hogy akkor még éltek a kortársak, akik valós, valótlan dolgokat, de tudtak emlékezni Adyra.
Szűcs László: A debreceni programokat nem tudom megítélni, hiszen nem biztos, hogy mindenről tudomásom van. Talán a mi hibánk is, hogy még mindig nem figyelünk. Vannak esetek, hogy találkozunk és együttműködünk, de ennek még jobban el kellene mélyülnie, még szervezettebben kell csinálni. Nagyváradon még előttünk van a két nagyobb projekt, a Nagyváradi Könyvmaratonon november első hetében szervezünk egy drámaíróversenyt. Kiválasztottunk 3 romániai magyar rendezőt, három fiatal romániai magyar írót, kiválasztunk néhány epizódot Ady életéből, aztán sorsolással eldöntjük, hogy melyik írónak mit kell megírnia 24 órán belül, a kapott szöveget az adott rendezőnek pedig a nagyváradi Szigligeti Színház színészeivel kell szintén 24 órán belül színpadra állítania. Mivel rövid idő alatt készülnek, valószínűleg egyfelvonásos darabok lesznek, amelyeknek közös premiert tartunk. Másrészt egy nagyváradi zenész barátom, Orbán Miklós megzenésített 14-15 Ady-verset, ennek a CD-nek lesz november végén, a születési évforduló utáni napokban egy lemezbemutató koncertje. Ott, nagyon remélem, sok fiatal lesz. Persze lehet, hogy a klasszikus rockzenét a tizenéveseknél a mai harmincasok, negyvenesek már jobban értékelik. Aztán, hogy Ady hogyan szól a rockzene mellett, ez majd kiderül.