Kétfelől is érkezhet új gazdája a cipellőknek. Jobbról és balról. Egyenlő eséllyel. Már aki észreveszi a nem túl magas, de mégis zöldellő fűben és lakótelepi növényfélék között.

Műalkotás a ház tövében, a lakónegyed kilátásait is szimbolizálva. Errefelé számítanak arra barangoló laknélküliekre vagy szimpla rászorulókra. Aki szeretné, vigye, hátha jobb lesz neki tőle.

Diszkréten befelé néz orral, a sarkon, sarokkal kifelé, szégyellősen, eltakarva valóját. Hogy jobban lásd, miféle, oda kell menned közel, körüludvarolnod, s belesned intim réseibe sandán – korát saccolva, mennyi ránc, repedés lehet bőre kérgén. Nem mai darab. Ám még használható.

Ha tetszik, becserkészed, megragadod, elrejted: ugye nem lát senki, amikor magadévá teszed! Helye üresen marad a placcon, hamarosan kiállhat a következő pár a sarokra, önmagát ingyen odaadni valakinek.

Debrecen egésze egy nagy türelmi negyed. Egy ideig még.