Sokan vagyunk kevesen – A Szolidaritás és a magyarok címmel nyílt kiállítás november 9-én az Új Városháza galériáján. A tárlat a határokon átívelő szolidaritás és a rendszerkritikus ellenállás történeteit idézi meg történelmi dokumentumokon, fényképeken, egyedi (mű)tárgyakon, valamint hang- és videófelvételeken keresztül.

A kiállítás megnyitója a hétvégi krakkói tragikus lövöldözés áldozataira emlékezve egy perces gyászszünettel indult. Bódor Edit, a Debreceni Karitatív Testület elnöke ezt követően elmondta, a 80-as években a Szolidaritás mozgalma megmutatta, hogyan válhat egy közösség ereje egy egész nemzet sorsát meghatározó erővé. A lengyel Szolidaritás több volt, mint egyszerű munkásmozgalom, az összefogás, a hit és a szabadságvágy jelképévé vált. Annak bizonyítéka volt, hogy amikor az emberek felismerik közös felelősségüket és ki mernek állni egymás mellett, akkor látszólag kevesek hangja is képes történelmet formálni.

Puskás István, Debrecen kultúráért felelős alpolgármestere beszédében azt taglalta, hogy Lengyelország számos városát évszázadok óta szoros kapcsolat fűzi össze Debrecennel. Példaként hozta Debrecen egyik testvérvárosát, Lublint, és felidézte, hogy az 1956-os forradalom idején a lublini vöröskereszt vérszállítmányt juttatott a hajdú-bihari megyeszékhelyre. Szerinte azóta is élő barátságról van szó a két város között.

A kiállítás, úgy véli Puskás, egy olyan eseménysort jelenít meg, amely az ötven évesnél idősebbek számára messze nem csupán a múlt, hanem eleven emlék is. Azt gondolja, sokak számára személyes emlékek kerülnek majd helyre és nagyon fontos kontextusba a kiállítás láttán, ami megmutatja, hogy milyen hatással volt a lengyel Szolidaritás a 80-as évekbeli magyar ellenzékiségre.

„Rólunk, az identitásunkról van szó, arról, hogy kik vagyunk most, mert akik most vagyunk, azok nem lehetnénk a 80-as évek nélkül” – magyarázta az alpolgármester.

Puskás bízik abban, hogy az Új Városházán ügyeket intéző debreceniek megállnak majd a kiállítás előtt, s kicsit jobban megérthetik magukat és a 80-as évek történéseit is. A paneleken szerinte a bennünk élő történelem elevenedik meg, mely mindenki számára tanulsággal és biztatásul szolgálhat, hogy a sok évszázados kapcsolat, ami Debrecent és Lengyelországot összefűzi, időről időre megerősíttetik.

Jarosław Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója magyar nyelven tartott megnyitójában rávilágított arra, hogy a tárlat címe, a Sokan vagyunk kevesen az Európa Kiadó Mocskos Idők című dalára utal. Hozzátette, a kiállítás több mint négy évtizeddel ezelőtti történelmi események dokumentációja, a lengyel-magyar testvériség 1980-as évekbeli próbatételének története.

Arra emlékeztet, hogy amikor Lengyelországban kitört az úgynevezett szolidaritás karneválja, melyet túl korán elfojtott a hadiállapot, Magyarországon a kockázatok és a titkosszolgálatok figyelme ellenére akadtak, akik segítettek. Hangsúlyozta, jól emlékeznek arra, milyen erőt adott nekik a magyar ellenzék támogatása, és ezért nagyon hálásak. Negyvenöt évvel ezelőtt magyar értelmiségiek és elkötelezett aktivisták kiválóságai csatlakoztak a lengyel ügyhöz. Felsorolásában kiemelte Konrád György, Kerényi Grácia, Csoóri Sándor, Demszky Gábor, ifj. Rajk László, Tamás Gáspár Miklós, Kovács István és Bába Iván neveit.

„Ma Európa és a világ számára ismét fordulópontot jelentő időszakban a lengyelek és a magyarok továbbra is rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy a szabadság laboratóriumát építsék. Vétek lenne nem élni ezzel a lehetőséggel” – fogalmazott az igazgató.

A beszédek után Ráckevei Anna, Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész a Lech Walesa feleségéről szóló Danuta W. című előadásból játszott el egy részletet, majd az egybegyűlteket, a tárlat egyik kurátora, Jerzy Celichowski vezette végig a paneleken.

A kiállítás november 30-ig tekinthető meg a debreceni Új Városháza nyitvatartási idejében.