Az egyik ok, amely miatt a helyi polgárok és civil szervezetek kezdettől fogva aggodalommal figyelik a debreceni akkumulátoripari beruházások térnyerését nem más, mint az akkugyárak hatalmas vízigénye. Az önmagában is fontos kérdés Debrecenben különösen is az, hiszen a városnak rendkívül sérülékeny a vízbázisa. Nem véletlen, hogy már az Orbán-kormány is azzal igyekezett nyugtatni a debrecenieket, hogy nem rétegvízzel, hanem a tisztított szennyvízzel fognak működni az üzemek – hogy ez a CATL-gyár indulásánál mégsem így történt, arról beszámoltunk korábban.

Éppen emiatt lepődtünk meg, amikor a Nemzeti Vízmű Zrt. honlapján a napokban azt vettük észre, hogy a hazai akkumulátoripar egyik legismertebb lobbistája, Kaderják Péter közgazdász, a Magyar Akkumulátor Szövetség elnöke szerepel a társaság felügyelőbizottsági tagjai között.

Némi kutakodás után azt is észrevettük, hogy egy időben az a Póser Zoltán is felügyelőbizottsági tag volt a Nemzeti Vízműnél, aki korábban az akkumulátoripari beruházások előkészítésén is dolgozó EDC Debrecen és a Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Kft. vezetője volt.

Megkérdeztük ezért a Nemzeti Vízműveket, hogy a két személy pontosan mettől meddig milyen tisztségeket töltött be a társaság vezetésében.

A cég tájékoztatása szerint Kaderják Péter 2022. október 26. és 2023. december 31. között igazgatósági elnökként dolgozott náluk, majd közvetlenül ezt követően, 2024. január 1. és 2026. szeptember 28. között a társaság felügyelőbizottsági tagjaként tevékenykedett. Tehát a megbízatása bő három héttel ezelőtt ért véget.

Ami pedig Póser Zoltánt illeti, ő 2022. október 26. és 2023. december 31. között volt a cég felügyelőbizottsági elnöke – napra pontosan ugyakkor, amikor Kaderják igazgatósági elnökként ténykedett. Ez azt jelenti, hogy az EDC-elnöki időszaka után, már a Miniszterelnökség helyreállítási terv végrehajtásáért felelős helyettes államtitkáraként töltötte be a pozíciót.

A Nemzeti Vízművek Zrt. gyakorolja a tulajdonosi jogokat összesen 16 víziközmű-szolgáltató, többek között a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. felett is. „A vállalatcsoporthoz tartozó víziközmű-szolgáltatók 41 000 km ivóvízhálózatot és 31 000 km szennyvízcsatorna-hálózatot üzemeltetnek, 680 vízkezelő művet és 575 szennyvíztisztító telepet működtetnek. A kezelt víziközművagyon nettó értéke 800 milliárd forint” – olvasható a honlapjukon.

Ahhoz, hogy ki lehessen szolgálni a debreceni akkuipari üzemek nagy vízigényét, elengedhetetlen a Tisza vize, amit a Keleti-főcsatornán keresztül éppen a TRV Zrt. szolgáltat Debrecennek. Ebből a forrásból már az akkugyárak létesítése előtt is érkezett víz a városba, azonban az elmúlt években lépéseket tettek a kapacitás fejlesztésére.

Kaderják és Póser személyében tehát olyan emberek feleltek egészen a közelmúltig az akkuipar számára kulcsfontosságú vízzel gazdálkodó víziközmű-cégek irányításáért és ellenőrzéséért, akik maguk is szorosan kapcsolódnak vagy kapcsolódtak ezeknek az üzemeknek a Debrecenbe telepedéséhez.

Az, hogy mennyi vizet és mire használnak fel a Keleti-főcsatornából, idén vált kritikus kérdéssé, augusztusban ugyanis a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (Tivizig) az alacsony vízszint miatt arra kényszerült, hogy korlátozza a vízkivételt. Ekkor felfüggesztették a rekreációs célú vízpótlást, a rendkívüli öntözési vízigények teljesítését, az ökológiai vízpótlást, valamint a vizet a tájba programban szereplő beavatkozásokat is. Indokként az ivóvízellátás biztosítását jelölték meg.

Kaderják Pétertől egyébként még az Akkuváros – Gyárak a kert végében című dokumentumfilmünk készítésekor kértünk interjút, azonban nem reagált a megkeresésünkre. Az akkuipar debreceni megtelepedését bemutató filmünket bárki ingyenesen megtekintheti a Debreciner videómegosztó csatornáján: