Közleményben reagált a CATL-akkumulátorgyár arra, hogy a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület (Miakö) által az üzem melletti szennyvízcsatornából vett mintában akkumulátorgyártáshoz használt veszélyes anyagokat, többek között magzatkárosító hatású NMP oldószert mutatott ki egy laborvizsgálat.

Az ügy előzménye, hogy május 5-én zöld színűre festett víz tört fel a szennyvízcsatornából a CATL gyárkapuja előtt. Az anyag az esővízelvezető csatornába is belefolyt. A kínaiak erről azt állították, az egészségre ártalmatlan festékanyaggal megfestett vízről van szó, amelyet egy nyomáspróba során használt az általuk megbízott Market Zrt.

A CATL most azt közölte, ők a hatóság méréseit tekintik hitelesnek a „csatornaügy” kivizsgálásában. „A vállalat információi szerint a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályának akkreditált laboratóriumi eredményei nem támasztják alá azt az értesülést, amely szerint a vállalat telephelye melletti csatornából kiömlő zöldre festett szennyvíz NMP vegyületet tartalmazott volna. A vállalat mindenben együttműködik a hatóságokkal” – szögezték le. Az általuk végzett vizsgálat eredményéről egyébként maga a kormányhivatal eddig még nem kommunikált.

A CATL arra is felhívja a figyelmet, hogy a Hajdú-Bihar Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság aznap elvégzett gyorstesztje sem talált mérgező anyagot a szennyvízben. „A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályának szakemberei akkreditált mintavételt követően akkreditált laboratóriumában végeztek méréseket a vízből vett mintákon.  Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki NMP vegyületet a zöldre festett szennyvízben” – írták, majd megismételték, hogy együttműködnek és folyamatosan egyeztetnek a hatóságokkal.

Attól, hogy nem mutatja ki egy mérés, még ott lehet a szennyezés

Az ügy kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a három említett mintavétel nem egyszerre történt. A Miakö tagjai ugyanis a katasztrófavédelem és a kormányhivatal emberei előtt értek a helyszínre, ezért körülbelül másfél órával hamarabb vettek mintát a szennyvízcsatornából.

Fábián István vegyészprofesszor, az egyetem korábbi rektora a Debreciner érdeklődésére kifejtette, elméletben lehetséges, hogy a három vizsgálat egyszerre helytálló az NMP-vel kapcsolatban. Mint mondta, folyóvíznél előfordulhat, hogy egy ponton a szennyezés feldúsul, később pedig már nem. Ezt a 2000-ben környezeti katasztrófát okozó tiszai cianidszennyezéssel szemléltette, ahol a vegyszer levonulása után már ki sem lehetett mutatni az anyagot. Mindenesetre megjegyezte, nagy kérdés, hogyan kerülhet ki a gyártáshoz használt NMP egy olyan üzemből, amelyben elvileg még a próbagyártás sem kezdődött el. Azt is hozzátette, fontos, hogyan történt maga a mintavétel, mivel azt éppolyan szabályosan kell elvégezni, ahogy magát a laboratóriumi vizsgálatot.

Kozma Éva, a Miakö elnöke azonban a Debrecinernek elmondta, ők a mintát olyan vízből vették, amely nem folyt, hanem egy dugulás miatt megállt a csatornában, és napokkal később is látható volt. A civil aktivista szerint inkább az történhetett, hogy a hatóság a vizsgálata során nem ugyanazzal a kimutathatósági határral dolgozott, mint az általuk felkért labor.

Hasonlóan járt 2024-ben a Greenpeace Magyarország, amikor a gödi Samsung-gyárból a termőföldekre ömlő szennyvízből vett mintában NMP-t mutattak ki, a hatóság azonban ugyanekkor nem talált szennyezést. Simon Gergely, a környezetvédő szervezet vegyianyag-szakértője a Debreciner megkeresésére most felidézte, akkor a vízműtől azt a tájékoztatást kapták, hogy a szennyvízből vett minták esetében literenként 1000 mikrogramm kimutathatósággal mérnek, tehát ha ez alatt van az NMP-koncentráció, akkor azt nem mutatja ki a vizsgálatuk. „El tudom képzelni, hogy itt is egy olyan mérési módszert használtak, ahol igen jelentős a kimutathatósági határ” – magyarázta.

A szakértő hozzátette, mindez ugyanakkor nem állhat fenn a mangán esetében, ezt az anyagot ugyanis jelentős mennyiségben mutatták ki a Miakö által vett mintából. Mint mondta, itt vagy az történt, hogy nem is vizsgálták a mangán jelenlétét, vagy nem volt igaz a hatóságok állítása, miszerint nem találtak semmilyen szennyezést az akkugyári zöld vízben.