Mottó: Még a rosszindulatúak is tisztelik a jellemes embert. Francis Spirago

Mostanában nagyon sokszor elcsodálkozom azon, ahogy a politikusaink viselkednek. Fel nem foghatom, meg nem tudom érteni, hogy a követőik vajon miért szavaztak rájuk, mi tisztelni valót látnak bennük. Ha arra gondolok, hogy erőszakkal, pénzzel, hatalmi visszaélésekkel, félelemkeltéssel érik el a céljukat, az nem tisztelet. A tisztelet belülről jön, és ahogy idéztem is Francis Spiragót, akár az ellenfelet is lehet tisztelni, ha az jellemes, és bár ellenünk dolgozik, minket gátol, azt mégis úgy teszi, hogy van erkölcsi tartása, karaktere és bizony tiszteli a másikban az ellenfelet.

Ebben az országban a rendszerváltás óta túlsúlyban vannak a jellemtelen emberek. Fosztóképzős változat: -talan, -telen, -atlan, -etlen, jellemtelen, igazságtalan, szemtelen, tiszteletlen, embertelen, féktelen, neveletlen, gerinctelen stb. Valaminek, ami tiszteletre méltó, annak az ellentettje. Ha a 89-es éveket követő rendszerváltozásra gondolok, valami nagyon elromlott ebben az országban!

A 80-as években kezdett kipukkanni a szocialista világ. A legvidámabb barakkban felütötte a fejét a munkanélküliség, egyre jobban romlott az életszínvonal, és bizony a legújabb gazdasági mechanizmus dugába dőlt ezekben az országokban, közöttük Magyarországon is. Olyan világpiaci változások láttak napvilágot, amiket nem lehetett már hitelekkel kompenzálni. A Szovjetunió is válságban volt. Nem tudta a Kádár-rendszer által suttyomban átadott hiteleit némileg sem visszafizetni rossz minőségű magyar tömeggyártott cikkek vásárlásával. Az ötéves tervek merevsége, az export-import kedvezőtlen aránya az import irányába, a nyugattól át nem vett – vagy át nem vehető – technológiák odavezettek, hogy romlott az ország gazdasági teljesítménye és nőtt a hitele, mert félve a munkanélküliségtől olyan veszteséges állami vállalatokat támogattak, amik működésének már nem volt értelme. Megváltoztak a dolgozó emberek munkáinak arányai is. Egyre kevesebb lett a kétkezi munkás és egyre több a szolgáltató vagy éppen a nép által „eltartott” vagy „kitartott” emberek száma. A Szovjetunótól való politikai-gazdasági függőségünk már akkor is azt eredményezte, hogy kiszolgáltatott helyzetünkben elkezdtünk hitelekből élni, aminek eredménye lett az árak emelkedése, a munkanélküliség, az eladósodás mind az állam, mind az egyének tekintetében. A pénzromlás bekövetkezett. A dolgozó népnek annyi lett. Nem olyan ez, mintha a Fidesz-KDNP kormány múltjáról és jelenéről beszélnék? Tessék csak elgondolkodni róla, még akkor is, ha ma h’abiszti teljes foglalkoztatás van, mint a szocialista Kínában talán! Amúgy már nem érdekes, hogy ki a bal és ki a jobb. A jobbosok, most Istent játszanak és lenyírt szárnyú szociális delfinlufikat eregetnek, miközben kifosztják az országot. Orvbán majdnem kommunista… Putyin szolgája, Kína talpnyalója. Ezt tisztán látszik.

Térjünk vissza a rendszerváltáshoz! Ott álltunk a csőd közelében. A tőkés nyugati világ ingyen semmit nem ad, a Szovjetunió gyorsvonati sebességgel halad a szétesés felé, nem érdemes velük üzletelni. Hitelt azt meg végképp nem ad már senki. És akkor jöttek a géniuszok: a volt szocialista vezetők és leszármazottjaik, mert hát ugye ők se Amerikából származtak, még ha MDF-nek vagy SZDSZ-nek nevezték is őket. Előkerültek a történelmi pártok az FKGP vagy a KDNP is. Szabad lett inkább a vásár, mint a rendszer. Olyan jól lehetett előre látni – és most figyeljenek -, hogy a jellemtelenség fölébe kerekedett a jellemességnek. Olyan, de olyan pluralizmus volt, hogy a sokszínűség inkább csak kétszínűség lett. Ki tud többet eladni vagy magáévá tenni a közösből. Egy forintért gyárakat eladni, hogy legyen munka, egy forintért gyárakat venni furcsa, ki tudja honnan jövő, néha államinak látszó hitelekből, és úgy működtetni azokat tovább, bevonzani a jó kis külföldi magántőkéket, no hát ez volt a „rendszerváltás” első fázisa. És mindezt ugyanazok végezték, mint akik a szocializmust építették több mint negyven éven át: a reformkommunisták és mindenféle válogatott nem cigánylegények. Volt nekik kerekasztaluk is később. Tulajdonképpen a tét az volt, hogy ki tud többet harácsolni, amíg van mit. Versenyt loptak a nyugattal. Azok mindent tönkretettek, ami veszélyeztette a saját üzleteiket, hogy később igen szép áron adják el nekünk, amit másutt termeltek meg. Nem folytatom. Közgazdasági szempontból lehet, hogy nem lehetett mást tenni, mint eladósodni és kutyává válni, csak most a másik irányban. Önök is tudják, mi lett a vége: két volt harácsoló KISZ-titkár játszmája, ami a mai napig tart, bár már egyoldalú, ezért süllyesztőben lenne a helyük.

A politikusok között mondjanak nekem egy igazán jellemes embert! Talán van néhány. Köztársasági elnököt? Én mondok két jogászt: Sólyom László és Mádl Ferenc, és számomra itt vége is. Göncz Árpádot tiszteltem, az emlékét is tisztelem, de ki adott kegyelmet a cigányok köztörvényes bűnözőjének, és ki tartotta Farkas Flóriánt ki a cigányok megnyomorítására, hát az MDF, az MSZP és a Fidesz! Ez bizony számomra ront az ő jellemén is. Az utána következő gyenge pártkatonák számomra nem köztársasági elnökök! Az utolsó legfőbb ügyészt számomra úgy nevezték, hogy Györgyi Kálmán. Ezek után írjak valamit a jellemükről. Nem írok. Annyit sem érdemelnek.

Ugorjuk. Gyurcsány egy bukott, megöregedett politikus lett olyan allűrökkel, amik olykor sokak számára ellenszenvesek. Nem mondom, hogy inkább ne négy Gyurcsány, mint egy Orbán, de arra már esély sincs. Ne tévessze meg Önöket az, hogy veri a mellét szegény, hogy ők a legerősebb ellenzék! Nulla… Nulla és nulla. Ők a legjobban játszmázó ellenzéki párt, és ennyi. Aki egy időközi választáson Miskolcon a DK-ás önkormányzati képviselőjelöltje mellett 20-30 embert tud a vonzani pártelnökként, az hiába veri a mellét, nincsenek komoly, aktív követői. Orbán pedig kiépített egy olyan maffiarendszert, ahonnan dőlnének a NER-lovagok csatlósai, a sakkban tartott emberek, és az aljas vadállat zsoldosok az utcára.

Ezt elq*tuk, de nagyon. És miért is? Mert azt hittük, a játszma nyerhető egy Gyurcsánynak, akinek sokkal több esze van, mint a másik oldalon Orbánnak. Amivel, nem számoltunk: a harács csatlósokat nemzett, nem volt elég nekik a politikai hatalom, a szemünk láttára fosztottak ki minket, és mi hallgattunk, mint ahogy hallgatunk ma is. Tegnap még lehetett volna csak nekünk tenni valamit, ma már szükség van arra, hogy az Európai Unió kivéreztesse a NER-t, de arra nekik sincsen ráhatásuk, hogy ne vegyen fel a maffiarendszer fenntartására a kormánypárt kínai és egyéb drága hiteleket a mi kontónkra, vagy ne tegye tönkre a népet az adókkal és egyéb befizetések megalkotásával. Haladunk a csőd felé. Ezért rohangászik mindenfelé Szijjártó Péter: keleti barátokért, hitelért és hitelért, mindenáron, mert tudja, hogy ha mégis lesz államcsőd, azt nem ők, hanem mi fizetjük vissza néhány millióan, de különösen azok, aki ma el vannak ájulva attól, hogy 12 év után kényszerből megemelintették a külföldi bérekhez képest igen alacsony szintre a magyar béreket. Nem baj, ha hosszú távon veszteséges egy üzlet, csak most legyen pénz, ami fenntartja az uralmat a nép felett! Érdekes, most tellett rá, hogy pluszpénz-milliárdokat szórjanak szét az év elején a népnek. Honnan? Eddig ellopták és most nem, vagy a kínai titkolt örökhitelek árán? Nekik mindegy. Generáltak egy magas inflációt, felfűtötték a gazdaságot és látszólagosan minden rendben van.

Hát nem vagyunk túl a gazdasági válságon háború ide vagy oda. Megjegyzem az orosz-ukrán háború nekik politikai aranyat ért. Holt tartunk most? Szerintem ezerszer több jellemtelen ember van ebben az országban, mint a rendszerváltás előtt. Akkor volt vagy tízezer kényúr és a nép lopta haza a közvagyon egy részét csendesen, most pedig a nép jó része közönséges jellemtelen szolga. A propaganda megtette a hatását. Közöny, gyűlölködés, agresszió, aljasság, jellemtelen, igazságtalan, szemtelen, tiszteletlen, embertelen, féktelen, neveletlen, gerinctelen emberek hada, megspékelve egy csomó mentálisan beteg fiatallal, akik teljesen képtelenek egy ilyen rendszer megdöntésére. Nem törődnek vele. Élik a semmitmondó életüket, társadalmi szerepvállalások nélkül. Tisztelet a kivételnek, amelyik tényleg nemcsak tudja, hanem teszi is a dolgát; és nem úgy, hogy berúgva hentereg egy kormányellenes tüntetésen az Oktogonnál, mert az menő. Hát rendszerváltáshoz olyan kevés, mint a vonatfütty – a százezernyi telefonvilágítással együtt.

No, innen szép a nyerés! Vagyunk még néhányan, akiknek csak a szemét kell felnyitni, hogy az időleges vagyonfelhalmozás semmivé foszlik, ha a maffiózók úgy akarják, néhány nap alatt. Vagyunk még néhányan, akik nagyon unják az egybites kormányhirdetéseket, a goebbelsi propagandára hajazó „féljetek, mi megvédünk titeket” című alattomos játszmákat. Vagyunk még néhányan, akiknek nem tetszik a két milliárdos KISZ-titkár most már egyoldalú rivalizálása. Amíg ők léteznek a politika porondján, itt változás nem lesz. Országcsőd, az igen. Spanyolország és Dél-Amerika még mindig jó cél bukott politikusoknak. Tessék ezen is elgondolkozni, aztán követni valami olyan politikai formációt, amelyik nem a jelenlegi parlamentben található, az Alaptörvényre mégis felesküvő biodíszlet ellenzékkel együtt. Ha mégis a jelenlegi parlamenti ellenzékkel, akkor csakis úgy, hogy a feltételeket a néptagok diktálják, és nem egy Gyurcsány-kör. 2022-es előválasztás. Ugyan már. Sok megvezetett civil ingyenmunkája a semmiért…
Abbahagyom. Pihenjenek tőlem. A jövő héten jövök, ha lesz jövő hét és újság! Magukon is múlik!

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)