Mottó: Az élet valójában csata. A gonosz arcátlan és erős. A szépség varázslatos, de ritka. A jóság hajlamos arra, hogy gyenge legyen. Az ostobaság gyakran pökhendi és kihívó. Magas helyeken gyakran hülyék ülnek, az értelmesek pedig lent, és az emberiség többsége boldogtalan. De ez a világ – bár olyan, amilyen – nem valami rossz illúzió, nem fantázia szüleménye, nem rémálom. Újból és újból és örökre ráébredünk erre. Nem felejthetjük el, nem tagadhatjuk le, nem szabadulhatunk meg tőle. Henry James

Valaha, amikor teljes jogú nyugdíjas lettem, mert ilyen is volt, és remélem lesz is még – amit később a „nyugdíjreform” első és egyben utolsó részeként a Fidesz megirigyelt tőlem –, azt kérdezte tőlem egy néhány évvel a nyudíjasságban engem megelőző kollégám, hogy mennyi most az annyi. Amikor mondtam neki, hogy nem sok, de ennyi, akkor ő egy kicsit meglepődött, hogy 40 év munkaviszonnyal neki jóval kevesebb a nyugdíja. Pedig csak pár évvel hamarabb lett szolgálati nyugdíjas, mint én. 2012-ben aztán őt is és engemet is, de összesen 27 ezer embert padlóra küldött ez a Fidesz-kormány, és „csökkentés” jogcímen a szolgálati járandóságukból levonja a mindenkori legmagasabb személyi jövedelemadónak megfelelő összeget. Most éppen a nem létező nyugdíjunk 15%-át!

Érti, ugye? A biztonságot adó, törvény szerint járó nyugdíjat átnevezték szolgálati járandósággá, ami egy olyan szociális ellátás, ami adható (tehát el is vehető), és még havi (jelenleg) 15%-ot el is vesznek belőle.

Nem tudom ezt másnak betudni, minthogy rettegett tőlünk a Fidesz, és ezzel vette elejét annak, hogy mi bátran tegyünk ellenük bármit is! Merthogy a nyugdíj az még a börtönben is jár, de a szolgálati járandóság elvonható. A nyugdíj az nyugdíj bárhol a világon, míg ez a degradáló izé, ki tudja, hogy viselkedne, ha elhagynám végleg Magyarországot! Valószínűleg pártunk és államunk elvenné. Elvenné a törvényes úton, becsülettel szerezett jövedelmünket!

2010-ben például ez a gyáva banda az önkormányzati választások idejére – az akkori még Alkotmányba foglaltan – a passzív választójogomat is megvonta, nem lehettem képviselőjelölt sem, habár gyámság, gondnokság alatt nem álltam, érvényes személyi igazolványom volt, sőt sokukkal ellentétben soha nem voltam büntetve sem, nemhogy a közügyektől eltiltva. Ma azokkal, akikkel együtt politizáltam, önkormányzati képviselők, van közöttük alpolgármester is. Nem vagyok irigy, de voltam olyan jó, mint ők.. Borkai miatt – aki aztán Győr polgármestere lett – csak három évig voltam senki, mert ha ő nem lett volna honvéd alezredes a választások előtt öt évvel, akkor öt lett volna az a három év. Tömény aljasság volt. Senkit nem érdekelt. Meglett a böjtje is, hölgyeim és uraim. Ha a rendvédelmiseket és a bányászokat ilyen szépen meg lehetett alázni retorzió nélkül, utána már nem volt megállás. A tűagyúak és a bűn eluralkodott az ország felett.

Aztán közel 10 évig nem voltak nagy változások. Nemigen emelték se a nyugdíjakat, se a szociális ellátásokat, se a béreket, csak amennyire muszáj volt. Ma is az a Fidesz álláspontja, hogy tartsuk alacsonyan a béreket (kivéve a sajátunkat), hogy jöjjenek a multik hozzánk az olcsó munkaerő miatt. Jönnek is! A hatalmas beruházásokhoz kapnak hatalmas (akár egy részét vissza is folyatható) állami támogatásokat a mi kedves Fidesz-kormányunktól és durva nagy munkáltatói adókedvezményeket is (amik ugye nem folynak be a közös kalapba), majd a multik minden zokszó nélkül kiviszik a profitot haza, és mi mosolyogjunk, hogy az nekünk milyen jó! Aztán nevet váltanak a kedvezmények megvonása előtt, és kezdődik minden elölről, újabb kedvezményekkel. Ami a kisembernek a durva megadóztatást jelenti, az a multinak itt maga az adóparadicsom.

Igazi szolgaország, összeszerelőország, akkumulátorgyártó ország lettünk – félpénzért. Erre aztán mindannyian büszkék lehetünk! Rabszolgaként nem halunk éhen, az állampártunknak nincs ránk gondja, mert foglalkoztatva vagyunk, úgy ahogy el is tartjuk magunkat, ők pedig lehúzzák rólunk a személyi jövedelemadót, a járulékokat, és az így az európai viszonylatban is ritka gyenge fizetésünkre még rátesznek egy 27%-os általános forgalmi adót, merthogy enni, inni, szarni muszáj, és ezekért az árukért és szolgáltatásokért úgy is fizetsz, ha akarod, ha nem. Még az is fizet, aki nem dolgozik, de enni szeretne.

Miért éppen most nyögök fel? Orbán Viktor és a politikai-gazdasági hatalomba betokosodott sleppje rájött, hogy ínséges idők jönnek a covid után, amely időszakban is – véleményem szerint – csak maguknak loptak, csaltak, felőlük a fél ország is meghalhatott volna. Ma sincs igazi állami protokoll (eljárási rend) az otthonukban kezelt covid-betegekkel kapcsolatban! Azaz van! Hívj mentőt, ha olyan rosszul vagy, hogy csuda, és majd megintubál valaki, aki éppen ráér (legalább is terjengtek erről pletykák, hogy nemcsak orvosok végeztek ilyen beavatkozást, amikor nagy volt a baj, hanem olyanok is, akik egy-két hétig tanultak róla) és ráteszünk téged a Szijjártó fiú bizniszéből származó, sokak szerint rossz minőségű kínai lélegeztetőgépre, amiből annyit vett az ország pénzéből ez a fickó közbülső kereskedő beiktatásával igen drágán, hogy már más országoknak osztogatta, ingyen. Elszámoltak vele, hogy mennyi az annyi, hol vannak a lélegeztetőgépek? Talán ma már sikerülne, annyi felé mentek a drága műszerek. Súlyos kijelentés, de vállalom!

A covid-mizéria után pedig mesterségesen és durván felfűtötték a magyar gazdaságot! Jöttek a tehetősebbeknek a mindenféle kedvezmények, mint például; a „féláron újíttasd fel a házad, te paraszt, mások kárára” akció, merthogy gazdaságélénkítés jogcímen (a „csövesektől” befolyt adóból is), visszaadjuk a kiadott pénzed felét! És a tehetős „paraszt” nem is járt túl rosszul. Kiadott 6 milliót, jól lepapírozta, visszakapott 3 milliót mások befizetett adójából. Közben az ügylet során ő is, a vállalkozók is, a munkások is még fizettek adót, mint a katonatiszt. Közben az építőanyagok ára felszökött – mondanám, hogy az égig, de nem veszem el a férgek szavasjárását sem, merthogy vannak férgek. Eredmény: sok szép felújított ház, a tehetősebb még gazdagabb lett, a hatalmas államadóságtól rogyadozó államkassza pedig gömbölyödött a sok adóbefizetés után. Eredmény 2: A szegényebbek befizetett adóját elvették a gazdagabbak maguknak. A gazdagabbaknak pedig jóval kevesebb eldugott pénzük van otthon. A lakosságból ki lett szivattyúzva. Tovább is van, mondjam még?

Persze ki az a hülye, aki az akció hátrányait is számba veszi? Hát, mondjuk, én?
1.) A Fidesz-kormány mások adójából finanszírozta az amúgy is megtakarításokkal rendelkező lakosság számára a magántulajdonuk felújítását. A szegény ember szart se kapott, de odaadhatta jelképesen az adóját a jóval gazdagabb polgártársának!
2.). Ahol sok az igény valami iránt, ott annak a valaminek feljebb viszik az árát is. Így csinált az állam, (de inkább a volt szocialista országok államai mesterségesen), horribile áremelést az építőanyagok piacán és lett nekik még több adóbevételük.
3.) Ha egy munkatípus után nagy a kereslet, ott a munkavégzés díja is emelkedik. Így lettek –mindenféle állami kötelező minimál-béremelés nélkül is – magas fizetések az építőiparban, amiből ugye többet is kellett adózni, ha a vállalkozó ember nem akart adót csalni. És nem nagyon mer ma sem, mert kormány nem tűri a konkurenciát! Persze a bérolló olyan szépen szétnyílt, hogy sírva nézhették mondjuk a tanárok, hogy a rossztanuló, képesítés nélküli felnőtt rosszgyerek naponta keres 15 ezer forintot, míg a közalkalmazott elégedjen meg 170 ezerrel havonta.
4.) Ha jó sokan keresnek jó nagy pénzeket, akkor azok többet is vásárolnak. Mit mond a kereskedő? Sokan jönnek hozzám vásárolni, teli vannak pénzzel, hamar elfogy az árum. No, akkor megcsinálom a bizniszt, árat emelek, kevesebb árut adok el, sokkal több pénzért, és ezek a barmok így is jönnek, mint az ökör. Jól jár a kereskedő (bár sokszor kényszeres ez a dolog a többi aljassága miatt), és lám, jól jár a Fidesz-kormány is, merthogy több pénz mozog magasabb árak mellett, akkor több az adóbevétel is. Hogy később mi lesz ebből? Ki bánja, kit érdekel! Dübörög a gazdaság! Ja…

De minek zsongok ezekről ily sokat szaros nyugdíjasjelöltként? Megmondom! A sok árfelhajtó fideszes intézkedés után a jövedelemolló igencsak kinyílt! Egy munkás társadalmi réteg jól megerősödött, amit nem nézhettek tétlenül a kereskedők, a fuvarozók és persze a pénz parazitái, a tőzsde és a bankok, biztosítók sem! Ők is részt akartak és kaptak a harácsoló jutifalatokból. Hasonló helyzetekben, hasonló intézkedések születtek Európa- és világszerte is egy világjárvány után, és lám, itt az eredménye: anyagi-pénzügyi szempontból megosztott elszegényedő társadalmak, hatalmas infláció, sok állami bevétel egy ideig, és milliónyi tönkrement, legatyásodott polgár, akiknek muszáj lesz újra sorba állni a hitelekért, amiket aztán nem tudnak visszafizetni, és jönnek rájuk a paraziták ezerrel. Visszaköszön a múlt. Kell az újabb ingyen pénz a bankoknak, a devizahitelesek lassan kihalnak.

Kezdek mérges lenni magamra! Egyszerűen nem tudok 4000 karakterben gondolkodni! Igaz, nem is a pénzért teszem, hanem azért, hogy mások olvashassanak egyszerű és talán logikus elgondolásokat az őket körülvevő világról. Nem kell elfogadni azt, amit írok. Nézzenek utána, és már tájékozottabbak lesznek, mint azok az emberek, akik Orbán-propagandán tengetik az életüket!

Apropó: árak, nyugdíjak, jövedelmek és az űbermagyar hit!
A Fidesz-kormány elhibázott gazdaságpolitikája és a 2022-es országgyűlési választás miatti kasszakisöprése nem a véletlen műve volt. Orbán Viktor félt ám attól, hogy veszíteni fog. (Nemhiába vetetett a bűnöző vejével bűnös környezetben külföldön szállodát például, ahonnan aztán a győzelem hírére vissza is tért a kapzsi ember pumpolni tovább az országot!)
Sokan igénylik ezt a fajta a paternalista államot, sokan képtelenek átlépni gondolkodásban a Rubicont. Nekik elég az, hogy egy kicsivel jobban élnek, mint 10 éve. Eszükbe nem jut az, hogy sokkal, de sokkal jobban is élhetnének, sőt lenézően sajnálják a németeket, az angolokat és mindenki mást, aki nem magyar, hogy hú mennyit kell fizetni nekik, bezzeg nekünk Orbán apánk egymás után dobja az ársapkákat, dől a rezsicsökkentés, mint állat. Sőt, már lassan háborúba is mennének, annyit harcol értük a hintapolitikus hős vezér és csapata. Az már nem jut el a tudatukig, hogy hányszorosa a bére egy átlag angol vagy német munkásnak, és kinek mit jelent a 40-60-100%-os élelmiszeráremelés.

Vannak igen értelmes emberek, akik beszűkült tudattal még meg is erősítik a tűagyúvá vált magyar embereket, hogy milyen rossz másutt, mennyivel drágább a lakhatás és az energiaár. Bizonyára drágább, de mihez képest?! Üzenem nekik: diákcsere-program mintájára forgassunk át csak 15-15 hasonló társadalmi rétegben élő családot (akár több rétegben is: az értelmiségitől az analfabétáig bezárólag) és lássuk, hogy boldogul egy átlag magyar ember bérével a német átlagbéres itt, ebben a banánköztársaságban, ahol a goebbelsi-propaganda gyűlöletében kinevelték a mindenkinél jobb „űbermagyart”! Aztán beszéljünk róla. Addig, ne. Ne etessük trágyával a tudatlanság sötétjében gomba módjára élő embereket, akik azt sem tudják, mit jelent boldogan élni! Kérem, ne!

(Ez a jegyzet – mint ahogy az itt megjelenő összes publicisztikai írás – a szerző véleményét tükrözi.)

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!