– Igyunk már, mert meghalunk!

– Hát éppen ezért iszunk. A tudomány szerint egyetlen élőlény van a Földön, aki már életében tudja, hogy meg fog halni. Nem a fű, nem a fa, nem az amőba, nem a ponty a Tiszában, nem is az oroszlán az afrikai szavannákon, hanem az ember. Tudja, hogy vége lesz a mókának, és nem tud megbékélni ezzel a gondolattal, ezért iszik, szív, szippant… Mit kérsz?

– Egy fél szilvát meg egy korsó sört. De haladjunk!

– Hová a sietség? Állnak még ketten előttünk.

– Gyorsan fogunk meghalni, gyorsan kell inni.

– Mi van!?

– Le leszünk atomozva. Mennyire van innen Brüsszel? Ezer kilométerre, tízezerre? Te voltál a legokosabb az osztályban, mondd meg, mennyi idő alatt ér ide a bomba Brüsszelből!

– Hülye vagy? Hülye vagy. Mit rettegsz itt? Milyen bomba?

– Megmondta a Főnök reggel a rádióban. Tutifix. Megint nyert a választáson, mindent tud, mindig igaza van.

– Jézusmária! A főnököd azt mondta reggel a rádióban, hogy Brüsszelnek az ukránok ellen háborút indító oroszokat megfékezni akaró olajembargós javaslata felér egy atombombával, amit a magyar gazdaságra dobnak le.

– Hát ezt mondom, Brüsszel leatombombázza Magyarországot. Mit nem lehet ezen érteni? Az atombomba meg nem áll meg a tengeri föld szélénél, hanem megy tovább, megöli az embert is.

– Ember! Brüsszel egy város, nincs atombombája, ha lenne, akkor sem akarná kilőni ránk. Brüsszelt úgy emlegetik, mint az Európai Unió fővárosát, az Európai Uniónak meg Magyarország is tagja. Ugyan miért akarna elpusztítani minket az Unió, a saját tagországát?

– Állítsuk meg Brüsszelt! Te nem láttad a plakátokat? Tele volt velük az ország. Állítsuk meg! Különben leatombombáz. Most már ezt is tudjuk.

– Te már most részeg vagy?

– Nem ittam még semmit, de haladjunk, mert meghalunk. Két szilva, két korsó sör. Ezt kérem.

– Amúgy van pénzed?

– Nekem nincs, de neked van, aztán holnap mit kezdenél vele, ha leatombombáz bennünket Brüsszel, aztán hamu leszel te is a pénzeddel együtt. Igyunk már!

– Csókolom! Kérek két fél szilvát és három korsó sört.

– Nem, nem. Én három a fél szilvát kérek. Nincs már sok időnk.