Aki ismeri ezt a várost, az tudja, hogy Debrecen sosem volt világváros. És nem is lesz. Akkor sem, ha csengeri violáék megfeszülnek. Ha erőszakkal elveszik ennek a városnak a valaha volt jellegzetességeit. Ha hozzácsapják még a fél megyét, hogy a mesterségesen megnövelt lélekszámmal hencegve versenyezhessenek más magyar városokkal. Olyan városokkal, amelyek esetleg szánakozva nézik ezt a kétségbeesett igyekezetet. Akkor sem, ha elnevezik mindennek IS a fővárosává.

Debrecen lélekszámát tekintve a második város (megelőzve ezzel a korábban második Miskolcot), de nem metropolisz. Egy alföldi lapos cívisváros. Azaz cívisváros lassan csak volt. Vezetői gondosan ügyelnek rá, hogy eltüntessenek a föld színéről minden olyan épületet, amely egykor a város cívis jellegét adta.

Aki valóban ismeri ezt a várost, az nem csak adatokat tud róla sorolni egy-egy ünnepi beszédnek álcázott öntömjénező kampánybeszédben. Az semmi. Olyat bárki tud, aki összeszed pár infót. Aki ismeri, az tudja, milyen volt itt élni a Fidesz előtti időkben. Aki még régebbről ismeri, az tudja, milyen volt, amikor a város teljes egészében saját cége takarított, tartotta rendben, virágosított. Amikor még rendesen eltakarították a havat az utakról, járdákról, buszmegállókból. Amikor úgy emlegették ezt a várost, hogy Tiszta, virágos Debrecen.

Jómagam már éltem abban az érában. Jártam sokat villamossal. A hatossal a Csapó utcán, az kiment egészen a Köztemetőig, a négyessel a Szent Annán ki a Vágóhídig, mentem ki villamossal Pallagra, és még emlékszem a Hatvan utcáról induló villamosra, ami a Nyulasra ment. Ha most ehhez mérem a fejlődést, akkor bőven hátra megyünk, nem előre.

Ebben a városban az elöljáróknak – hazudjanak bármit is – nem fontos a környezetvédelem. Ha az lenne, éjt nappallá téve keresnék a zöld megoldásokat. A villamos és a troli ilyen. A villamos ráadásul kötött pályán megy, kevesebb vele a balesetveszély, elsőbbsége van, gyorsabban tud haladni. Számít? Dehogyis! Ha számítana, ezt szorgalmaznák. És most eszébe ne jusson senkinek mentegetni őket azzal, hogy majd sorra kerül, meg időbe telik, blabla. A Fidesz 24 éve uralkodik ebben a városban. Ennyi idő alatt már legalább három villamosvonalat lehetett volna létesíteni. Az az egy új is nehezen ment. Kifogás persze mindig akad, a padlás, a hócipő már rég tele vele.

Természetesen vannak prioritások. Ilyen például a Nagyerdő egyre jelentősebb részének letérkövezése. Vagy akár egy Budapesten kifogástalanul működő múzeum ellopása. Kerül, amibe kerül, ha sérülnek a kiállítási tárgyak a költöztetéskor, az se nagy ár érte. Nyilván, a helyét már kinézte valaki más célra. A belváros katlanná alakítása sem tűrt halasztást. Bezzeg az Új Főnix Tervben foglaltakat nem érezték fontosnak határidőn belül megvalósítani. Majd berakták egy újabb ígérethalmazba. Ahányszor nekilátnak, annyiszor lehet túlárazni, pénzt lenyúlni belőle. Prioritás volt a propaganda is. Harsogták ezerrel, hogy élhető város, gondoskodó város. Ki is plakátolhatják Feszty-körkép méretű tacepaokon, akkor se lesz az. Aki ma elfogadja a kihívást, és elindul Debrecenben gyalog, biciklivel, autóval vagy tömegközlekedési eszközzel, láthatja, hogy Debrecen jelentős része közlekedhetetlen. És ezt nehéz azok előtt tagadni, aki a saját szemükkel látják a helyzetet. Pedig akkora közlekedésfejlesztési ömlengés volt a fent említett tervben, hogy csak na.
Kétségtelen, a város iparosítását is egészen máshová tervezték. Aztán lett belőle a kiváló minőségű termőterület beáldozása. Zöld város, persze. Ha van türelmük, hallgassák meg, és hasonlítsák össze a valósággal.

Mondjuk, aki elrendeli a városban szinte egyidőben az összes útépítést, felbontást, lezárást, na, az se egy százas égő, vagy kérdezhetném: Ennyi ésszel még itt, és nem Bécsben konflisló? Mi járhat az ilyen ember fejében? Mert, ha csak egyetlen pillanatig belegondolna, hogy ezzel mekkora káoszt teremt, rögvest módosítaná a tervet. De ez egy élhető, gondoskodó város. Hogyne, persze. What else?

Addig, amíg ebben a városban aszfaltozatlan utak vannak (nem csak a külsőségeken), ahol egy kiadós eső után vízijártasságival kell közlekedni (igaz, azt a belvárosban is, mert valamiért a csatornák sincsenek rendben), addig nem vagyok benne biztos, hogy a sávbővítés a legégetőbb dolog. Mégis inkább azzal foglalatoskodnak.

Tavaly már írtam a Bethlen utca-Egyetem sugárút négysávosításáról. Akkor egy bohócfejű műszaki ember leoltott és kioktatott, hogy az a körút folytatása lesz. Már akkor sem állt össze a buta fejemben, hogy a Csemete utcával szemben kilépő körút hogyan fog a Bethlen utcába becsatlakozni. Hogy őszinte legyek, azóta sem tudom. Azt is kicikizte, ahogy a Bethen utcán kivágott néhány fa miatt felháborodtunk. (Csak zárójelben említeném, hogy zöld város is vagyunk a propaganda szerint). Tavaly nyár óta gőzerővel nyomják ezt a beruházást, ahogy a polgi fogalmazott, a megnövekedett gépjárműforgalmat akarják kiszolgálni. És még büszke is volt rá. Nem, még véletlenül sem a közösségi közlekedést akarják fejleszteni egy zöld, élhető, gondoskodó városban. Ugyan már! Inkább nőjön a károsanyag-kibocsátás és a zajterhelés. Csökkenjenek a zöld felületek. Kerüljön közelebb a forgalom a lakóházakhoz. És legyen kevesebb a parkolóhely. Előrelátás nulla.

Történetesen épp azon az útvonalon közlekedem naponta kétszer. Autóval. És már én unom, hogy annyiszor elmondom, abban a pillanatban leteszem az autót, amint lesz egy megbízható, normális járatsűrűséggel üzemelő, kulturált közösségi közlekedés azon a vonalon (is). Most nagyjából ugyanúgy szentségelhetnék egy tömött buszban, amelyik araszolva halad, csak még kényelmetlen is lenne. Jelenleg még a korábban létező sávoktól is megfosztják a közlekedőket, olykor a munkagépek miatt vesztegelünk, mert ők épp az út közepén forgolódnak. Ugye, senki nem gondolja, hogy a hanyatló Nyugaton ezt ugyanilyen pancser módon intézik? Ott, ahol talán nem hencegnek azzal, milyen gondoskodóak, de a lakosság türelmével nem élnek így vissza. A Füredi kereszteződésnél aztán teljes a káosz. A kereszteződésben rendre bennragadnak autók, amiktől nem lehet haladni. A Füredi-Bem tér-Nyíl utca egyébként sem érthető számomra. Aki a Csapókertből mondjuk, el akar menni Hortobágyra, de legyen akár csak a Metro a célja, annak mi a bánatos francnyavalyáért kell a belvárosi forgalomba bemenni, azt növelni, dugókat okozni? Miért nincs a város körül egy gyűrű, amivel azok, akiknek a város túlsó végén van dolguk, mentesülnének az idegbajtól? A város azon szakasza pedig a hatalmas forgalomtól. A levegő pedig a szennyezéstől.

De, ha már elkerülő, az még mindig csak az azon az útvonalon élőket, közlekedőket zavarja, hogy a 4-es főútról, aminek a városi szakasza igen hosszú, időtlen idők óta nem képesek kirakni a kamionforgalmat. Az pedig nemcsak a forgalmat, zajterhelést és levegőszennyezést fokozza, hanem a balesetveszélyt is.

Az Egyetem sugárúton aztán az Egyetem felé haladva egyre rosszabb a helyzet. Ott is van még egy építkezés, aminek a munkagépei az amúgy is leszűkített útvonalon piruetteznek. Mivel ott lépésben lehet haladni, van idő megfigyelni az útépítés munkálatait. A sárga hacukás emberek közül max kettő dolgozik, és jut rájuk 3-4 művezető, akik lapátot fognak ugyan, de inkább csak dirigálnak a két melósnak. Kicsit odébb már látszik néhány befejezettnek tűnő helyen, hogy azért AS-szabvány (ahogy sikerül) szerint dolgoznak. És még a körforgó előtti nemrég nagyon szépen kialakított, növényekkel beültetett terület is úgy lesz kuka, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Különben épp ott torlódna fel a sor. Zöld város, persze.

Szóval, az, hogy létrehozott a városvezetés Fidesz-közeli embereknek egy Future of Debrecen (milyen szép magyar neve van!) nevű gittegyletet, még nem teszi Debrecent zöld várossá. Se élhetővé, se gondoskodóvá. Az, hogy hirtelenében vásároltak nekik elektromos autókat, az sem. Ez csak a felszín, a süket duma. Az, hogy hébe-hóba nagy csinnadrattával, fotósok hadával elültetnek pár facsemetét, amit utána hagynak kiszáradni, semmit nem jelent. A minap egyébként hazafelé más útvonalon jöttünk, és az Árpád téri kereszteződésben várakozva útitársammal épp megcsodáltuk azt az egy szál pipacsot, ami az elkerített csupa gaz területen árválkodott. Na, ilyen az „átkosban” elő nem fordult volna. Ilyenkorra az a rész már be lett volna ültetve virágokkal.

Minden kivágott egészséges fáért kár. Ha egy fa ágai rossz helyre nyúlnak (felsővezeték, egyéb alkalmatlan hely), megvan a lehetősége annak, hogy csak egy-egy gallyat eltávolítsanak. De az, hogy egészséges fát, ráadásul védettséget élvező (na, nem olyan erőset, mint a részegen vezető vagy bűncselekményt elkövető politikusokat védő mentelmi jog) fát csak úgy, gondolkodás nélkül (ha megfontoltan, még rosszabb) kivágjanak, az nem más, mint barbárság. És ez a magát gondoskodónak, zöldnek hazudó vezetés ezt megtette. Megtette akkor is, ha nem az ő kezükben volt a fűrész. A döntés viszont az ő kezükben volt. És mindig van más választás.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!