Egyértelmű válasz azóta sem született, és szerintem nem is fog, bár Tölgyessy Péter gondolatai remek alapot adnak az egyéni feldolgozáshoz. Viszont a nagy kampányban, és az azt követő ventillációban mintha elfelejtettük volna, hogy a köztársasági elnökünknek még ki kell írnia egy népszavazást, amit az ellenzéknek sikerült összehoznia. A népszavazás témája az álláskeresési támogatás idejének meghosszabbítása kilenc hónapra, valamint a Fudan versus Diákváros koncepció ügye.

Ezek a kérdések kritikusak. Egy újabb gazdasági válság kezd kibontakozni az egész világon. Ez törvényszerűen újabb munkahelyek megszűnéséhez fog vezetni. A járvány során megláthattuk, hogy krízishelyzetben három hónapnyi álláskeresési járulék sok esetben nem elég. Ez a probléma főleg azokat a munkásokat érintette, akiknek a szektorára a legnagyobb kihatással volt a vészhelyzet. Ráadásul nehéz újra belerázódni az álláskeresésbe. Ez főleg abban az esetben igaz, amikor valaki huzamosabb ideig dolgozik egy adott helyen, egy adott pozícióban. Hibás azt feltételezni, hogy az ember képes feltenni a polcra és elkülönítve kezelni a munkát a magánélettől, ami az egyik pillére a létünknek. A mindennapi munkánk a személyiségünk részévé válik – olyannyira, hogy vezetéknevek keletkeztek belőle. Idő kell ahhoz, amíg az ember újra értelmezi önmagát. A másik előnye a hosszabb álláskeresési periódusnak az, hogy ez versenyhelyzetet tud teremteni a munkáltatók között a munkásokért. A munkásnak van ideje alaposabban körülnézni a munkapiacon, utána nézni az adott cégnek, és nem beleugrania az első ígéretesebbnek tűnő ajánlatba. Ez a munkakörülmények javulásához is vezetne, ami jót tesz a gazdaságnak is – mint azt tapasztalhattuk a történelem során.

A másik népszavazási kérdés pedig a Fudan egyetemről szólt a fősodratú médiában. Sajnos maga a Fudan nem nagyon érdekli az embereket. Sőt, szerintem ezzel kampányolni még visszatetsző is lehet, hiszen a kínai kormány nem elvisz innen valamit, hanem hoz, és ennek tagadhatatlanul pozitív kicsengése van. A valódi kérdésre szerintem a Szikra Mozgalom és Ungár Péter mutatott rá, azaz arra, hogy milyen áron hozza ide az egyetemet. Ungár Péter felszólalásaiban és médiaszerepléseiben megismertette a lakosságot a kínai hitelszerződésekkel kapcsolatos aggályokkal, miszerint ha a kínai pártállamnak nem tetsző politikai változás történik, akkor a szerződést egyoldalúan felmondhatják és jogalapot képezhetnek a magyar köztulajdonra. Ez már több embert zavart, ugyanis ezzel egyértelműen megnőne a Kínai Kommunista Párt befolyása a hazai döntéshozatalban. Ám sokak valójában nem bánják Kína befolyásának növekedését, hiszen a „Nyugat” befolyása irritálja őket jobban, így ez gyenge érv szerintem a publikumban annak ellenére, hogy egy nagyon súlyos és reális probléma.

A Szikra Mozgalom viszont behozta a Diákvárost is a képbe, ami azért lenne fontos, hogy a jellemzően szegényebb, vidéki családok tehetséges fiataljainak biztosítson olcsó, megbízható lakhatást arra az időre, amíg az egyetemi tanulmányaikat végzik. Sajnálom, hogy nem ez volt a fő kampányszlogen akkor, amikor az aláírásokat gyűjtötték.

Ez a két téma remek lehetőség lenne arra, hogy végre felszabaduljon az ellenzék abból a népmesébe illő ciklusból, ami folyamatosan a kétharmadhoz vezet. Lehetőség lenne arra, hogy a társadalommal diskurzust folytasson az élet legelemibb részeiről – a munkáról és a fiatalság lehetőségeiről. Az viszont számomra érthetetlen és felháborító, hogy egy politikai párt se emlegette fel a népszavazási kezdeményezést – még a Párbeszéd sem, pedig ők kezdeményezték. Az elitet már megint jobban foglalkoztatja a blamázsjáték, mint az, hogy a saját sikeres kampányát folytassa és célra vigye.

A népszavazás elárvult, akárcsak a vidék, ami árvaságában a hatalom felé fordult azért, hogy legalább ne legyen rosszabb, ha jobb soha nem lehet. Azt hinni, hogy nem írja ki az állampárt ezt a szavazást, az ugyanis tévút: nem hagynának ki egy ekkora ziccert sose, ahogy nem fognak bajt se hozni a saját fejükre. Bajt jelentene a Fidesznek, ugyanis ezzel bebizonyítanák, hogy valóban nem működik a jogállam, és nem csak politikai szlogenek által jogászkodik az EU, mint azt elismételték már megannyiszor.

Eljött az ideje annak, hogy végre ne csak szlogenekben figyeljen a politika az emberekre és a környezetre. Eljött az ideje a változásnak – bár azt, hogy milyen módon, magam sem tudnám biztosra megmondani, ötleteim vannak csak. Ám kezdetnek azzal is megelégednék, ha a kiírandó népszavazást sikerre vinnénk.

Murguly Mátyás,
az LMP Országos Politikai Tanácsának tagja

VÉLEMÉNY-VITA – Várjuk olvasóink gondolatait. Levelüket erre a címre küldjék: szerkesztoseg_KUKAC_debreciner_PONT_hu