Mottó: Részlet egy eskü szövegéből: „Tudásomat arra kívánom használni, hogy hazánk felvirágozzék, abban kicsi és nagy, erős és erőtlen, de főleg minden elhagyatott és védelemre szoruló biztonságban érezhesse magát. A törvények rendjét nem önös szempontok szerint, hanem a közjóra és a természetes értékekre figyelemmel igyekszem alakítani, fenntartani, alkalmazni. A rám ruházott hatalmat szolgálatnak tekintem, amellyel elszámolni tartozom. Az ítéletemre bízott ügyekben ellenszenv és rokonszenv vagy bármely részrehajlás nélkül, fenyegetésre és személyes haszonra nem adva, legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint jogszerűen fogok állást foglalni.”
Ezt én is elmondtam és ebben hiszek! Nem a rendőreskü. Annak nézzetek utána!

Néhány barátom azt mondja, hogy védem a mundér becsületét és nem nézek a „számok mögé”, utalva arra, hogy sok a rendőri túlkapás Magyarországon is, miközben ez is csak egy szolgáltatás.
Elsőként megemlíteném talán azt a tényt, hogy nem „csak egy szolgáltatás”. Ekkora túlhatalommmal, mint a rendőrség még egy szolgáltató nem rendelkezik, hacsak nem nézzük „szolgáltatónak” a kormányt vagy az igazságszolgáltatás más szereplőit is. Velük nem az utcán találkozol és sírsz ügyvéd után..

Minden országnak olyan rendőrsége van, amilyet megérdemel. A nép választja a képviselőket, a képviselők többsége pedig úgy alakítja mostanában az erőszakszervezetek mozgásterét – mert szerintem ma már több is van -, ahogy nekik tetszik. Nekem nem tetsző módon, de hát ki vagyok én?!

Maradjunk annyiban, hogy a közterületek szintjén legfőképpen a rendőrökkel találkozunk.

Én azt mondom, hogy ez a sok be-, ki-, le-, fel-, meg-, el-, át-, rá- és szétszervezés tönkrevágta a rendőrség morálját éppen akkor, amikor a bűn elleni küzdelemben fel kellett volna venni a kesztyűt a milliónyi korrupciós és más intellektuális bűncselekményekkel szemben, amelyek visszafordíthatatlan károkat okoztak és okoznak ma is Magyarországnak!

Kicsi bűn – nagy gyűlölködés, nagy bűn – csendben maradás. Esetleg egy-egy dühös poszt a Facebookon, oszt jó’ van! Másnap már máson dühöng az emberfia.

Ej, könnyebb utálkozni a cigánytól, mint kimondani a munkáltatóra, hogy egy aljas, feketén dolgoztató adócsaló, aki már a harmadik cégnév alatt dolgoztat, napi bejelentéssel 15 napot, 10 éve. Nem igaz?! Például. Jó sok példáult tudnék sorolni..

Akikkel mi az utcán találkozunk, tulajdonképpen egy rosszul fizetett „szakmunkás” tömeg tagjai, akik rettentő sok munkát végeznek azért, hogy holnap is fel tudjunk kelni, és ne üssék, ne rabolják szét egymást az emberek! Ez a kormány tudatosan kiölte a hivatástudatot a rendőrökből, akik már azt sem tudják, hogy a népet védik, vagy a kormányt szolgálják. Tényleg? Melyiket?! Hm?

Szinte minden kedvezményt elvettek a kisrendőrtől! Mitől legyen boldog? Már csak egy állomás a rendőrség, mielőtt tovább lép valaki, nem hivatás. Beledöglök a tudatba, és cáfolni nem tudom! Tisztelet persze a kivételeknek, akik nem adnak sokat a kormányra vagy bárki másra, csak teszik a dolgukat rendületlenül, mert még értik, hogy nem az eskü szövege számít már, hanem a tudat, hogy ők azért rendőrök, hogy megvédjék az áldozatot a bűnelkövetőtől, legyen az bárki is.

Nekik még hivatás a szakma, ha munkásnadrágot húznak rá, akkor is! Mert nem a ruha teszi a rendőrt, hanem az, aki benne van..

Kevesen vannak már azok, akik tudatosan, illetményre nem adva, elvonásokat, megaláztatásokat feledve – csak mert a rend és béke őrzőinek tartják magukat – nem adják fel, és azokért teszik a dolgukat, akik néha meg sem érdemelnék őket!

Nem a fiatal rendőrök tehetnek arról, hogy ők már másképp „szocializálódnak” egy rossz társadalmi közegben, egy olyan nép védelmében, amelynek tagjai visítanak, mint vágás előtt a kismalac, ha bajban vannak, másnap pedig meg sem ismerik őket, sőt fogást keresnek rajtuk.

A rendőrök egyedül maradtak, nincsenek szerteágazó társadalmi kapcsolataik, sehol nem becsülik már úgy meg őket, mint amikor én kezdtem a rendőri hivatást. Mindig mondtam, hogy a rendőrség is egy „szubkultúra”, most már azt mondom, egy kiváltságok nélküli szubkultúra, aminek a tagjait nem becsüli meg az a nép, akiért dolgoznia kell. A végvári vitézek nagyobb szeretetnek és tiszteletnek örvendtek évszázadokkal ezelőtt! (Megsúgom: a cigány etnikum is egy szubkultúra. A megbecsülés ott is semmi.)
Mi változtunk meg! Mi, a nép!
Egy gyűlölködő, sunyi banda lettünk.
A kákán is csomót keresünk, közülünk sokan ugyanúgy bent járnak a tilosban, mint akiket ők maguk is szidnak.

Hogy erőszakosak a rendőrök?
Lehet. Én azt gondolom, hogy a rendőrszakmai tudás most nagyobb, mint a mi időnkben, de a végrehajtási rész, az intézkedéskultúra és technika pedig sokkal rosszabb. Kitől is tanulhattak volna meg firnyákosabbnak lenni az állampolgárnál? A 25 éves címzetes alezredestől, aki még nem fogott el életében egy bűnözőt sem, vagy az egy évvel hamarabb felszerelt társától? Egy ilyen jogrendben, ami rájuk vonatkozik? Ugyan már! Én már legalább kétszer börtönbe kerültem volna azért, amit némelyik rendőr a mai világban – kényszerből – el tud viselni.

A rendőrök szétszana tagozódtak.
Vannak, akik tudnak udvariasak lenni, és vannak, akiket olyan bűncselekmények elkövetőinek elfogására képeznek ki, akiktől bizony elvárható, hogy visszalőnek, visszaütnek. Ott nem tudnak és nem is kell udvariaskodni. Persze visszatetsző számomra, amikor a 200 kilós uzsorást a saját letérkövezett udvarában, egy szál gatyában, hátra bilincselt kézzel ijesztgetik. Minek?

Bizony, komám, az istenadta nép sok-sok tagja aljas bűnöző olyan rendőrökkel szemben, akiket még az állam sem véd meg, az állam sem becsül meg! Mit vársz a rendőrtől? Próbál túlélni és szidja még az eget is, hogy milyen társadalomba csöppent, mi a jó istennek csinálja még mindig „ezt”! A szomszéd pedig 15-20 ezret keres naponta.. Ő meg egy esküvőre képtelen összegyűjteni a pénzt és az anyjánál lakik, ha nem a rendőrszállón van.. Már ha van hely a rendőrszállón, és nem albérletben él 200 kilométerre az otthonától, mert aláírta, hogy 5 évig oda megy, ahova vezénylik. Ja, a határra például. A délire persze, hisz borsodi vagy szabolcsi szegénykém..

Az elitegységek pedig kormányhű erők. Ezzel mindent elmondtam. Te ritkán találkozol velük. Őriznek boldog-boldogtalant külön-külön. Van ott vagy 5 „kormányőrség”! Nem számolni kell, nevetni rajta! Ha tudsz…

Ha túl sokáig lesz ez a „megbecsülés” a rendőrökkel szemben, nem lesz, aki megvédje a személyedet, a vagyonodat a bűnözőktől. Mit csodálkozol? Hígul az állomány, sok a munka, büntetlenül „kurvanyázza” a rendőrt a féreg bűnöző, és még te hebegsz, hogy milyen erőszakos a szerencsétlen. No, ezért lepi el a bűn a fejedet, és siránkozol a sok drogdíler, liliomtipró és lányfuttató, uzsorás és egyéb számodra látványosnak és erőszakosnak tűnő bűn miatt, miközben te magad sem vagy egy Teréz anya, és felfelé csak pislogni mersz, pedig tudod, hogy fejétől büdösödik a hal!

Még egy gondolat a düh-fújásból. Magyarország NEM az Amerikai Egyesült Államok! Értve vagyok! NE éld bele magad! Ha úgy érzed, hogy a rendőr bűnt követett el ellened, irány az ügyészég, vidd az élővideóidat és a tanúidat! Boltbetörésekről, rendőrveréseről pedig ne is álmodj, mert megkapod azt, amit 2006. szeptember 18-a után törlesztettünk októberben, ha ultra erős, ha ultraizom, ha ultrarasszista, ha ultraantifa vagy, akkor is!

Aztán most lehet engem szidni..

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!