Magyarországon – személyes tapasztalataimat természetesen szűkebb hazámra vetítve – az 1950-1980-as években vályogból, téglából vagy tufából építkeztek. Bizonyos településeken igen kedvelt volt a pala tetőfedés, máshol alig látni ilyet, csakis cserepes sátortetőt. Méretében 80-110 négyzetméter az átlag, alakját tekintve pedig ebben az időszakban teret hódított a bűvös kocka.

A magyar kockaház felépítése szinte kivétel nélkül mindannyiunk számára ismeretes, nem létezik, hogy életünkben egyszer legalább ne jártunk volna ilyenben. Sokan pedig, a majd egymillió kockaház országában, épp ilyenben nőttünk fel. Alaprajzát tekintve elől, az utcafronton található két nagyszoba, aztán van még fürdőszoba vécével, kis konyha, kis kamra, és hosszú folyosó kapott még benne helyet. Persze akadtak, akik minimálisan megpróbáltak eltérni a sztenderdtől, s napjainkban azért már sok a felújított, átgondolt kockaház is, mert sokan kihívásnak tekintik a magyar építészet mélypontjának csúfolt korlenyomatok modernizálását. Mégis, a kockaház jellegét valahogy egyik sem tudja teljesen levetkőzni.

Házkereső expedíciónk során mi is láttunk már belőle sokfélét, és találtunk már olyan utcát is, ahol kivétel nélkül csak ilyen, szinte tökéletesen egyforma házak sorakoztak – nem is volt egyszerű megtalálni, amelyiket kerestük. Mégis, nincs ebben semmi szokatlan: így lehetett ez régebben a már egyre ritkábban fellelhető parasztházakkal is, s csakugyan így van ez a nagyvárosokban, ahol meg a panelek állnak szépen sorban, egyformán, szürkén és unottan.

Egy erősen felújításra szoruló kockaház ára ma már megyeszékhely közelében akár a tízmilliót is bőven meghaladhatja. Jó esetben társulnak a házhoz melléképületek, néhol még garázs is. A kert nagysága már változó, de a legtöbb helyen több mint ezer négyzetméter. Egy mai fiatal – még az is, aki szedett borsót és cseresznyét is létráról gyerekként a kertben – azért már nehezen tudja elképzelni, mihez kezd ekkora földterülettel.

Mégis van, akinek a panel, s akad, akinek épp a kockaház az egyetlen, amiben el tudja képzelni életét. És sokan vagyunk, akik számára csak ez tűnik elérhető célnak – és még ez is csak hitelből. Vonzódunk mi magyarok a megrajzolt, egyenes határokhoz, persze a kockán belül szívesen megbontunk egy-két falat, mert hát mégiscsak kell egy megfelelő méretű tér a családi összejövetelekhez. Mondjuk csak ki: szeretnénk, ha a szabályos magyar kockában valahol mégis lenne hely az amerikai konyhás nappalinak, a tévének meg a kanapénak.

Kockaház ide vagy oda, az végül is tényleg csak rajtunk múlik, hogy életünk is szögletes lesz-e benne, vagy kerek. Én azt mondom, ne vessük el olyan könnyen, azt az átkosnak ítélt kockát!

(folytatása következik)