Debrecenben nem is túl régen még elégedetlen olvasói levelek jelentek meg az újságban, miért nincsenek bicikliutak, biciklitárolók a városba. Szerencsére a városvezetés (ahogy Budapesten és másutt is) rájött, hogy a kerékpáros közlekedést támogatni kell, mert környezetkímélő, egészséges és olcsó. Azt, hogy olcsó, és nem ráz, sajnos nem mondhatjuk, az utcák, járdák állapota miatt, de valóban örvendetes a fejlődés. Nyilván lehetne több bicikliút, biciklisáv, de bizonyára lesz is, a forgalmas helyeken elegendő tárolóhellyel. (Megjegyzem, a bringások jelentős része azokat a tárolókat szereti, ahol nemcsak a kereket, hanem a vázat is oda lehet lakatolni, hiszen senki sem szeretné, ha a bringából csak egy kereket találna, amikor érte megy.)

Csak hát itt az a fránya gyalogos-bicajos háború, ahol egyelőre nincs békekötés! Mert sokszor igaza van a gyalogosnak, aki szerint a biciklisek „mint az őrült” tekernek közöttük. Ilyen is van sajnos, aki a szlalompálya bójáinak tekinti őket. Többnyire az ifjabb korosztályokból. A háborgó gyalogosok onnan is kitiltanák őket, ahol (például a Piac utca díszkövezett részén) a KRESZ megengedi a közlekedésüket – lassan, a gyalogosokat nem zavarva.

Apropó, KRESZ. Ha jól tudom, a jogszabály akkor engedi meg a járdán kerekezést „ha az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan”. Nos, ha valaki már átélte, amikor megcsapja egy, tőle húsz centire (kötelező oldaltávolság mellőzésével) elhúzó pótkocsis kamion szele, miközben egy megsüllyedt aknafedelet igyekszik kikerülni, az biztosan átértékeli, mit jelent a kerékpározásra alkalmas úttest.

A kerósok pedig joggal háborognak, amikor a gyalogos – olykor kettő, három is egymás mellett – battyog a felfestett vagy piros kővel kirakott bicikliúton. Voltam már szem- és fültanúja, amikor a biciklis ordított illetlenségeket a gyalogosra, da annak is, amikor a bicikliúton ballagó gyalogos anyázta a két keréken közlekedőt. Nem tudom, máshol is így van ez, vagy csak a debreceni polgár nem akarja érteni, mit jelent, ha a járda egyik felére biciklik vannak felfestve?

Vannak remekül megoldott helyek, például a Piac utcán, ahol nemcsak egy felfestett csík választja el a két lábon, illetve két keréken közlekedőket, de beszélni kell helyenként a kerékpársávok felfestésének logikátlanságairól, ügyetlenkedéseiről, például a Fórum Hunyadi utcai sarka előtt, ahol a gyalogút a zebra túloldalán hirtelen biciklisávvá változik, és viszont.

Aztán ott van az a megoldás, ahol, ha nem is az úttest közepén, de ott van kijelölve a kerékpárosok helye, a leállósávon belül. Ezt a legtöbb biciklis életveszélyesnek tartja, és inkább a járdán teker. Nem minden ok nélkül, ez valóban nem a legjobb megoldás, főleg ott, ahol a járda elég széles lenne, például a Csapó utca külső szakaszán. Persze az úttest eleve veszélyes hely. Tavaly például egy ismerősöm szenvedett súlyos gerincsérülést, amikor egy parkoló autó vezetője hirtelen előtte nyitotta ki az ajtót. (Egy jó tanács: parkoló autó mellett a lehető leglassabban haladj, kerüld ki, ha lehet, kiváltképp, ha látod, hogy ülnek benne!)

Összességében: Debrecen életének ez egy olyan területe, ahol szemmel látható a fejlődés, még ha a közlekedők kulturáltsága nem is éri el a kívánatos szintet. Szóval, bringára magyar!