A debreceni parkok igen sokszínű „intézmények”, ugyanis nemcsak a gyerekek és szüleik kapcsolódhatnak ki ezeken a helyeken, hanem a kutyások is ide hozzák házi kedvenceiket levegőzni, mozogni. Azonban miután lemegy a Nap, a fiatalabb generáció veszi át ezeket a területet. A kora esti órákban, jó néhány sör társaságában beszélgetnek, esetleg behangolnak az éjszakai éneklésre és természetesen a késő esti bulizásra is.

Egy vasárnap reggelen tárult elénk a következő installáció: pontosan tíz doboz sör egymás mellé sorakoztatva – jutalom a nap végén. Érdekes a sörös dobozok elrendezése, ugyanis jól látható, hogy a tizedik doboz elkülönül a többitől – egy cigis doboz falként áll közéjük. Elgondolkodtató a beállítás, hiszen arra enged következtetni, hogy a nem dohányzó dobozok, mintegy kiközösítik a nikotinfüggő társukat. Abban egyet kell értenünk velük, hogy bizonyára zavaró lehet, ha dohányzó társuk az ő társaságukban gyújt rá egy újabb szál cigire, és még mérgezi is őket… Az alkotás azonban jelentheti azt is, hogy a kilenc dohányzó doboz elől menekül az az egy, aki még védve maradt ettől a káros szenvedélytől, hiszen jól látható, hogy a kilencek oldalán van a szennyezettebb (elrettentő) tüdő képe.

Ugyanakkor nem hagyhatjuk ki az értelmezésből a dobozok felett tátongó lyukat sem. Előfordulhat, hogy valamiféle szörnynek áldozzák a képen látható elemeket. Elvégre minden valamire való buli így kezdődik: néhány sör és egy doboz cigi. Ez a sohasevoltnincs szörny a szenvedélyeink metaforája lehet. A párkányon lévő tárgyak jelzik a függőségeinket, jelen esetben: alkoholizmus és dohányzás. A felette lévő hatalmas lyuk pedig a függő személyiségének megtestesítője, hiszen noha mindig ott vannak előtte ezek a vágyott dolgok, mégis rács mögött tartja a használójukat.

De az is lehet, pusztán arról van szó, hogy nincs szemetes a közelben.