Könnyen fel lehet ismerni – aki látja, kerülje el vagy adjon neki egy laskát, hogy észhez térjen -, mivel elég nagy szarva van, a fehér az alapszíne, de néhol fekete beütésekkel. Ja, és két kereke közül az egyik mindig rossz helyen van.

Egyébként maga a teljes élőlény két részből áll. Az előbb csak az alvázat ismertettem, ugyanakkor a felépítmény – vélhetően egy humanoid – csupán vélelmezhető, hogy miként néz ki.

Gyaníthatóan hím nemű – a járgány váza alapján, de persze akadhatnak kivételek. A masina stílusából kiindulva pedig egy olyan cívis polgár lehet, aki már látott elég napfelkeltét ahhoz, hogy kellően öntudatos legyen, ám ahhoz nem eleget, hogy az esze is kifejlődjön rendesen.

A minap a Csapó utcán kötöttem le kétkerekűmet, a police feliratú oszlop mellé. Amikor érte mentem, látom, hogy a zárólánca megfeszülve, kifordítva, az egész bringa kihúzva eredeti helyéről, nekib.. támasztva a táblának.

Mi a manó? Avagy kakukk..

S az enyém helyén egy nyilván utólag odatuszkolt cruiserféle kerékpár, amelyet viszont büszke tulajdonosa oly egyértelműen befészkelt oda (megirigyelte azt a szuper parkolóhelyet, ne már), hogy rázúzta az elejét a mögötte kornyadozó futórózsa (legyen az, sose voltam jó bioszból) bokorra.

Hüledezés, méreg – elsősorban a növény semmibe vétele és amiatt, hogy értelmetlen volt a pusztítás, ha kijjebb áll a bringa, ugyanúgy elfért volna. Másodsorban igenis bosszant, ha valaki úgy nyúl ahhoz, amihez semmi köze, mintha az teljesen természetes volna.

Gondoltam, a klasszikus „kiszúrom a kerekét” módi beválna, de rájöttem, nem éri meg.

Mégis, valahogy elérhetnénk, mi, elvileg normálisan szocializálódott debreceni humánok, hogy az ilyen kerekes (meg másmilyen) kakukkok, akik csak úgy odatelepednek az emberre – ránk -, kapjanak már észbe. Vagy tűnjenek a fenébe!