A bejárat előtt sem volt semmi újdonság, Covid ide vagy oda, annyiban különbözött a Zsibi az egyébként ismert képétől, hogy most az embereken maszk volt. Ahogy beléptünk, utána a jobb oldali egyenes járatban csövezve lehetett csak haladni – értsd jól: mint egy lefolyóban, hátulról kissé nyomatva, de általunk mást is tuszkolva mozogtunk kényszerpályán, s ha néhol dugulás történt, ott időlegesen megrekedt az emberfolyam.

Aki valahol le akart állni nézelődni, vásárolni, rögtön a hátára mászott a mögötte jövő, ha nem vigyázott. Ismerős kép bárkinek, aki egyszer is volt már a debreceni Zsibiben. Márpedig ezen a gerincvezetéken sorjáznak a kajáló helyek, amelyeknél akár 15-20 perces várakozás is előfordulhatott. Ráadásul egymástól pár centire álló éhes emberekkel.

A fő csapásirányra merőleges vágatokban ugyanakkor szinte bárhol szellősen eltéblábolt bárki. Vagyis a jelenlegi Zsibogó elsősorban szabadtéri étteremként fogható fel, amely körül csomóba gyűlnek az emberek, s csak másodsorban kirakodóvásárként – legalábbis a kerítésen belüli részeken, meg nyilván ez szubjektív megítélés a szerző részéről.

Ami a porta előtti placcot illeti, ott is volt nagy sürgés-forgás a délelőtt folyamán. Aki Tolcsva környéki finom bort vagy zöldséget, dísznövényeket, esetleg régi Hajdú mosógépet vett volna, itt megtalálta, be se kellett mennie. Aki mégis megtette, három nagy árucsoportból válogathatott: étel, ruházat, szerszámok (alkatrészek). Nyilván sok egyéb is van a régi könyvektől és újságoktól kezdve a mindenféle játékokon át az elektronikai cuccokig, ám az előbbiek uralják a vásárt.

Nem feltétlenül a csillogó a legjobb

Azzal viszont nem árt vigyázni, hogy például a szerszámok igen nagy árkülönbséggel vannak jelen az asztalokon. Belefutottunk olyan csavarkulcsba, amelyet gazdája 4 ezer forintért adott volna, de gyakorlatilag ugyanazt – csak picit le kell csiszolni otthon róla a rozsdát – 500-ért is megkaphattuk másnál. Ráadásul minőségében az utóbbi semmivel sem tűnt rosszabbnak, sőt..

Az viszont jól látszik, hogy az emberek egy részének a vásározásra szüksége van. Ha csak szétnézni is, de kimegy a Zsibibe, akár van járvány, akár nincs, s ha már ott van, egy lángosért vagy illatos egzotikus ételért is sorban áll.

Ugyanakkor a hely sajátosság folytán bár a teljes területre szétosztva nem mondható tömegnek az, ami szombaton fogadott minket, ám mivel bizonyos neuralgikus pontokon nehéz az áthaladás, azoknál folyamatos volt a tömeg, akárcsak egy rosszul megtervezett városi közlekedési rendszerben.

CSAK VELED együtt tudjuk garantálni, hogy az újságíró és a szerkesztő munkájába ne szólhasson bele más, csak Te, az olvasó. Egy hónapra csak 1000 forint. Támogasd előfizetéseddel a Debrecinert! Köszönjük!