1949 februárjában nyílt meg Debrecenben az Állami Áruház, mely üde színfoltot hozott a város kereskedelmébe – írta a Néplap. A megye egészéről érkeznek vevők az üzletbe, leginkább azért, mert itt az élelmiszereket leszámítva mindent egy helyen vásárolhatnak meg.

Ezt a közel kielégíthetetlen vásárlói igényt tükrözte az is, hogy az üzlet raktára közel tízszeresére nőtt a fennállása során. Ez idő alatt a forgalom is háromszorosára dúzzadt, ezzel együtt gyarapodott a választék is és átlagosan naponta kétszer többen tértek be vásárolni, mint a megnyitás évének legforgalmasabb napján.

A problémát az okozta, hogy a leírtakkal ellentétben nem bővült az áruház üzlethelysége. Az eladók pultjai közötti fél méteres távolság már jelentős zavart okozott a vásárlás során, még átlagos napokon is. Azt írták, egyre gyakrabban fordult elő, hogy a vevők hosszú percekig vártak, míg végül megközelíthették a pénztárt vagy az árukiadót – állítólag még az áruházi dolgozók is egyre gyakrabban jegyezték meg, hogy nem érdemes az üzletben vásárolni, ha valaki nem szeretné, hogy letapossák a lábát.

A helyzet tarthatatlanságát az is mutatta, hogy Bognár József külkereskedelmi miniszter már egy évvel korábbi látogatása után is ígéretet tett a fejlesztésre. Akkor hangot adott véleményének miszerint, „ez nem áruház – inkább nagyban olyan, mint a múltban egy falusi szatócsbolt volt!” Ennek ellenére a minisztérium nem intézkedett az ügyben, mindemellett az ország különböző pontjain, a fővárost is beleértve, a vásárlóközönség minden igényét kielégítő üzletek nyíltak. Összességében ez vezetett arra, hogy elégedetlenségüknek hangot adva – állításuk szerint az áruház vezetőivel és dolgozóival egyetértésben – követeljék egy jobb és korszerűbb áruház felépítését.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője  Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei  itt olvashatók.