A levél rövid története ez: egy debreceni fiatalember megismerkedett egy olasz lánnyal, s mint ahogy az történni szokott, címet cseréltek. A fiú nem tudott olaszul, Magyar Zoltán romanid nyelvéhez folyamodott levélíráskor. Az új műnyelv kifejezései milliók számára ismerősek, érthetőek.

Az olasz lány is nyomban megértette a romanid nyelven íródott levelet, s külön írt a műnyelv alkotójának is. Az ehhez hasonló esetek jelzik Magyar Zoltán sikerét. A romanidnak, mint minden műnyelvnek az a célja, hogy előmozdítsa a különböző nyelveket beszélő népek közeledését.

– Tíz évi munkámba került az új műnyelv megformálása – mondta a romanid „atyja”. – A román nyelvekre építettem, bátran mondhatom, nyelvtana szinte néhány óra alatt elsajátítható, nyelvkincsét pedig sokak ismerősnek találják.

A debreceni tanár otthonát szinte elárasztják a világ minden tájáról érkező érdeklődő levelek. A külföldi érdeklődésre néhány példa: a közelmúltban Magyar Zoltán magnetofonszalagra mondott romanid szöveget, az 1200 méteres magnetofontekercset az Egyesült Államokban található Bloomington egyetemének világnyelvi archívuma kérte. A krakkói egyetem tanára, Pobozsniak professzor is kért romanid nyelvtant és szövegeket, hogy megismertesse hallgatóival az új műnyelvet.

– Most dolgozom olvasó-társalgó könyvön, és szótárban szeretném összegezni a romanid megalkotott szókészletét – tette hozzá Magyar Zoltán, majd búcsúzóul a Hétfői Hírek kérésére egy rövid romanid szöveget vetett papírra: — In kolumnas de jurnalé Hétfői Hírek dezira mi vie, kare lektores, une felice Nova Ano! Fordítása (ha kell): A Hétfői Hírek hasábjain kívánok önöknek, kedves olvasók, boldog új évet!

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.