A Debreczeni Ujság betekintést enged a debreceni posta egykori, a mostanitól merőben eltérő működésébe. A lap emlékeztet, az előző évben adták át a ma is ugyanott található, Hatvan utcai postapalotát, valamint ugyanekkor készült el az automata telefonközpont is. „A nagyposta, amelynek belseje valóságos labirintus, folyosók, csapóajtók, szobák tömege, egész napon át a legszorgalmasabb és legpontosabb munka képét mutatja” – írja az újság.

A cikk szerint az ekkor 117 ezer lakosú Debrecenben 1604 telefonelőfizető volt, nem számolva a mellékállomásokat, amelyek néhány százzal növelik ezt a számot. „Ez a mennyiség lényegesen kevesebb az 1929-iki létszámnál. Akkor 1755 telefon-előfizető volt Debrecenben, s ez tartott körülbelül 1930 nyaráig. Ettől az időtől kezdve tömegesen szüntették meg az előfizetéseket, úgyhogy amikor a múlt év nyarán bevezették azt a rendszert, hogy minden telefonbeszélgetés után 12 fillért kell fizetni, már több mint százzal esett az előfizetők száma, akik ma összesen ezerhatszáznégyen vannak. A csökkenés tehát egy esztendő alatt százötvenegy! A napi beszélgetések száma viszont több mint 300 százalékkal csökkent. Amíg még nem kellett a beszélgetések után fizetni, addig a napi beszélgetések átlagszáma hat-hét volt. A fizetési rendszer 1930 nyarán lépett életbe, s ettől kezdve átlag kétszer veszik igénybe a telefont naponta az előfizetők. Így meg lehet állapítani, hogy Debrecenben naponta átlag háromezerkétszáz telefonbeszélgetést bonyolít le az automata központ” – magyarázza a Debreczeni Ujság. A cikkből kiderül ugyanakkor, hogy ezzel párhuzamosan a rádió-előfizetők száma a városban folyamatosan növekszik, ekkor éppen 5444-en voltak, sokan pedig előfizetés nélküli „zugrádiósként”, illegálisan hallgatták a készülékeket.

Ma már furcsának hathat a szerző azon megjegyzése, miszerint a magyar posta talán az egyetlen intézmény, amely sohasem szolgáltatott okot komoly panaszra. „Jellemző a levelek kézbesítésének pontosságára és lelkiismeretességére az alábbi érdekes eset. Egy debreceni fiatalember Amerikából kapott nemrégiben levelet. A levélen bélyegen kívül nem volt semmi más, csak a címzett vezetékneve és az, hogy »Debrecen«. Valóságos nyomozás indult meg a postán, hogy ki lehet az illető és hol lakik. A tisztviselők közül senki sem ismert ilyen vezetéknevű embert. Erre az altisztek között indult meg a nyomozás, és csakhamar akadt is egy kézbesítő, aki homályosan emlékezett arra, hogy kerületében lakik egy ilyen nevű fiatalember, aki említette neki, hogy Amerikából levelet vár. Most már könnyű volt ráakadni a címzettre, aki boldogan kapta meg alig egy-két napi késéssel a levelet” – ecsetelte az újság, hozzátéve, a hibás címzések miatt gyakran fordulnak elő ilyen esetek.

A lap arra is kitér, hogy 1932-ben a gazdasági helyzet miatt (éppen a nagy gazdasági világválság idején járunk) megcsappant a csomagforgalom. Karácsony előtt kilenc napon keresztül 8-9 ezer csomagot szállítottak Debrecenbe. „Hol van ez a mennyiség attól, ami csak három-négy évvel ezelőtti karácsonyok előtt foglalkoztatta a postahivatalokat?! Hiába, a gazdasági helyzet!…” – sopánkodott a cikk szerzője.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.