Április 29-én egy francia nyelvről szóló rendezvény miatt járt Debrecenben Jonathan Lacôte, Franciaország magyarországi nagykövete. Ebből az alkalomból interjút készítettünk a számos nyelven, így magyarul is kiválóan beszélő, 1993-ban Párizsban magyar alapszakot végzett diplomatával. A Debreciner szerkesztőségébe is ellátogató nagykövetet kérdeztük a franciák debreceni gazdasági jelenlétéről, kulturális kapcsolatokról, a magyarországi választási eredmények diplomáciai hatásairól, hazánk európai szerepéről, valamint arról is, mit üzenne azoknak, akik a propaganda hatására még mindig attól tartanak, hogy Franciaország és Németország háborúba vinné a magyarokat.

Mi az apropója a debreceni látogatásának? Mit tud megosztani velünk a programjáról?

Azért jöttem ma Debrecenbe, mert itt tartjuk a francia nyelv és a frankofónia valamennyi debreceni és a tágabb régióban tevékenykedő szereplőjének regionális konferenciáját. Ez egy egész féléven át zajló folyamat, amely június 11-én fog tetőzni a francia nyelv helyzetéről szóló nagygyűléssel Budapesten, a Francia Intézetben. A célunk, hogy meghallgassuk azokat, akiket közvetlenül érint a francia nyelv: tanárokat, tolmácsokat, fordítókat, múzeumi tárlatvezetőket és másokat, akik ezzel a nyelvvel dolgoznak. Szeretnénk megtudni, mik az elvárásaik, mik az ambícióik, milyen nehézségekkel szembesülnek főleg az oktatási szektorban, majd szintetizáljuk a visszajelzéseiket. Ha van rá fogadókészség, természetesen továbbítjuk ezt a kormánynak is, elsősorban a leendő oktatási minisztériumnak.

Szerencsések vagyunk, hiszen Debrecenben van egy Alliance-Française a Piac utcán, a Méliusz Könyvtár épületében. Van egy kéttannyelvű tagozattal működő iskola, a Fazekas Mihály Gimnázium. Emellett természetesen más, erős franciaoktatással rendelkező gimnáziumok is vannak, például a Kossuth Lajos Gyakorló. És természetesen az egyetemen is működik francia tanszék, ráadásul a nyelvet nemcsak a francia szakosok tanulhatják.

Tehát Debrecenben meglehetősen érdekes ökoszisztémája alakult ki a francia nyelvnek, és tágabb értelemben annak, amit én a magyarországi frankofónia aranyháromszögének nevezek: Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza. Ezek olyan városok, ahol a frankofónia mélyen gyökerezik, hiszen mindhárom városban működnek kéttannyelvű iskolák.

Debrecenben most is éppen egy dinamikus találkozó zajlik, amelyet én nyitottam meg. Ez jó alkalom arra, hogy összehozzuk az embereket, hiszen nem feltétlenül ismerik egymást. A résztvevők így hozzájárulhatnak a francia nyelv helyzetéről szóló országos diskurzushoz.

Úgy gondolom, a program alapján levonható egyik első következtetés az lehet, hogy létezik egy magyar frankofónia. Ez nem egyszerűen a Magyarországon élő francia anyanyelvűeket jelenti. Vannak olyan magyarok is, akik használják a francia nyelvet, méghozzá több százezren. Nem feltétlenül ismerték egymást, és talán azt sem tudták, milyen sokan vannak, de úgy gondolom, örülnek annak, hogy egy asztalhoz ültetjük őket, meghallgatjuk őket, és lehetőséget kapnak arra, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg.

Sok kihívás áll előttünk: a tanárok utánpótlása, a talán modernizálásra szoruló tananyag, valamint annak hangsúlyozása, hogy a francia nem csupán Franciaország nyelve, hanem világnyelv is. Jelenleg a világ negyedik leggyakrabban használt nyelve, és ebben a nyelvi övezetben várható a 21. században a legnagyobb demográfiai növekedés. Mindezeket az aspektusokat előtérbe kell helyezni, hogy megmutassuk a magyar fiataloknak a francia nyelv jelentőségét egy rendkívül versengő környezetben, ahol természetesen sok más nyelv is nagyon népszerű.

Ugyanakkor Magyarország nagy előnye szerintem az, hogy többnyelvű fiatalsággal rendelkezik, és a diákoknak lehetőségük van számos nyelv elsajátítására. Nem versenyzünk senkivel, de biztosítani akarunk egy jó opciót a magyar közönség számára.

Tehát van itt, Debrecen egy Alliance-Française, és megtiszteltetés volt számomra, hogy kitüntetést adhattam át az elnökének, Szabó Péternek. Érdekes történet az övé, hiszen rendőr volt, Franciaországban képezték ki. Ez is mutatja, hogy még a rendőrség és az oktatás között is lehet kapcsolat. Örülök, hogy elismerhettem őt, mert ezek az emberek többnyire a szabadidejükben, pusztán a francia nyelv és Franciaország iránti szeretetből végzik ezt a munkát. Úgy gondolom, megérdemlik a Francia Köztársaság elismerését.

Sokan tudják, hogy a Globus vállalatnak francia tulajdonosa van. De valójában mennyire jelentős a francia gazdasági jelenlét Debrecenben?

Több francia vállalat is jelen van Debrecenben. Az élelmiszeriparban valóban ott van a Globus, amely egy francia szövetkezet, az Eureden leányvállalata. Ezt korábban Groupes d’Aucy néven ismertük, és a konzerviparban, mezőgazdasági feldolgozásban érdekelt. Jelen van továbbá a Tranzit Group is, amely csirkehús-feldolgozással foglalkozik, és amelyet személyesen is volt szerencsém meglátogatni. Mondhatom, különleges élmény volt.

Az autóiparban is jelen vagyunk a Gravic révén. A Gravic üveggyártáshoz szükséges összetevőket szállít be. Bár Magyarországon nincsenek jelen nagy francia autómárkák úgy, ahogyan többek között Debrecenben a német márkák, azonban számos autóalkatrészt francia cégek gyártanak. Ilyen például a Gravic, vagy a Valeo is. Az utóbbi által gyártott elektromos motorokat sok esetben német autókba építik be. Ez a fő jelenlétünk ezen a területen.

A Veolia is jelen van itt, mivel átvette az erőművet, és energiát, valamint távhőt biztosít a város számára.

Franciaország Magyarország egyik meghatározó gazdasági partnere. A hatodik legnagyobb külföldi befektető és a hatodik legnagyobb külföldi foglalkoztató. Közel 50 ezer magyar dolgozik francia vállalatoknál. És azt mondhatom, hogy a francia vállalatok valójában nagyon is magyarok, hiszen magyar alkalmazottakkal dolgoznak, és a vezetés is gyakran magyar kézben van.

Nagyon sokféle ágazatban vagyunk jelen. Az energetikában a Veolia révén, valamint a nukleáris energiában a Framatome-mal, amely az elkövetkező években a Magyarország számára szükséges nukleáris fűtőanyag 75%-át biztosítja majd, és a paksi bővítéshez is hozzájárul. Ott vagyunk az autóiparban speciális beszállítókon keresztül, a mezőgazdaságban, valamint a gyógyszeriparban is. A Sanofi például Miskolcon működik. Az állategészségügy területén ott van a Ceva, ahol évente 70 milliárd vakcinát állítanak elő. Ez egészen elképesztő szám.

Ezek közül számos vállalatnak, például a gyógyszeripari Servier-nek is, jelentős kutatás-fejlesztési részlege működik Magyarországon, világszintű szereppel, nem csupán nemzeti vagy regionális jelentőséggel. Ez azt jelenti, hogy ezek a cégek gyakran magas hozzáadott értékű, minőségi munkahelyeket kínálnak, és a magyarországi üzemeik fontos szerepet játszanak a globális hálózataikban.

Most azt reméljük, hogy új lendületet kapnak a beruházások. Az elmúlt években is voltak új belépők, mint a Louis Dreyfus a cukoriparban és a Vinci a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, de reméljük, hogy visszatér az a dinamika, amelyet a kilencvenes évek elején tapasztaltunk. A ma Magyarországon lévő francia vállalatok többsége ugyanis ebben a „aranykorban” érkezett. Néhányan azóta távoztak, de bízunk benne, hogy egy új korszak kezdődik, amely ismét ösztönzi a befektetéseket.

Új beruházásokat szeretnénk Magyarországon, és azt, hogy a francia vállalatok felismerjék Magyarország előnyeit: kedvező földrajzi elhelyezkedését, a minőségi munkaerőt, az erős logisztikai adottságokat, valamint a helyi piac nyújtotta lehetőségeket.

Reméljük, hogy a magyarországi politikai változások után új korszak nyílik a két ország gazdasági kapcsolataiban is. A magyar befektetőket is örömmel látjuk Franciaországban. Ez a nagykövetség egyik kiemelt prioritása, melynek érdekében természetesen együttműködünk a Kereskedelmi és Iparkamarával.

Jelenleg Debrecennek nincs francia testvérvárosa. Gondolja, hogy ez a jövőben változhat? Milyen változásra lenne ehhez szükség?

A testvérvárosi kapcsolatok inkább harminc évvel ezelőtt voltak igazán divatban. Közvetlenül a rendszerváltás után számos testvérvárosi együttműködés jött létre. Ezek közül azonban ma már nem sok működik aktívan. Kérdés, hogy vajon ma is ez-e a megfelelő forma.

A méretét, valamint a város intézményeinek sokszínűségét figyelembe véve – múzeumok, színház, könyvtár, iskolák és természetesen az egyetem – Debrecen megengedheti magának, hogy különböző francia régiókból válasszon partnereket egyes konkrét projektekhez, kiállításokhoz, koncertekhez vagy más együttműködésekhez, akár intézmények közötti partnerségek formájában.

Amikor ugyanis két település köt egymással testvérvárosi kapcsolatot, nem biztos, hogy minden intézmény képes vagy hajlandó aktívan részt venni ebben. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy minden jelentős kulturális intézmény megérdemelne egy francia partnert. Ennek nem feltétlenül kell állandó partnerségnek lennie, de például színházak vagy múzeumok is dolgozhatnának együtt hosszútávú projekteken. Debrecenben például kiváló modern művészeti múzeum működik, a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, amely szerintem sokat profitálhatna egy vagy akár több francia múzeummal kialakított partnerségből.

Nem tudom, vár-e Debrecenre valahol egy konkrét francia testvérváros, de abban biztos vagyok, hogy számos intézmény nagyon érdeklődne a debreceni kulturális intézményekkel való együttműködés iránt. Ugyanez igaz az iskolák közötti együttműködésre is. És nem szükséges mindezt egyetlen városra koncentrálni. Lehet, hogy egyesek inkább Provence-ba mennének, mások Bretagne-ba, megint mások pedig a párizsi régióban maradnának.

Ezért nem gondolom, hogy Debrecennek feltétlenül Franciaország második legnagyobb városával kellene testvérvárosi kapcsolatot kialakítania, hanem inkább társadalmi partnerségekre lenne szükség bármely településekkel. Miért ne akár Párizzsal?

Említette a 36 évvel ezelőtti rendszerváltást. Véleménye szerint az idei magyarországi választási eredmények, az új rendszerváltás hogyan befolyásolhatja a francia–magyar kapcsolatokat?

Már most is látjuk az új kormány részéről a szándékot arra, hogy újra aktívan bekapcsolódjon az Európai Unió működésébe. Ez természetesen olyan üzenet, amelyet értékelünk. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak valóban nagyobb szerepet kell betöltenie az Európai Unión belül.

Ezért reméljük, hogy az új kormány és az Európai Bizottság erőfeszítései sikeresek lesznek, és Magyarország ismét hozzáférhet az uniós forrásaihoz. Azt is reméljük, hogy Magyarország újra részt vehet az Erasmus és a Horizon+ programokban, ami közvetlenül a magyar fiatalok és a magyar kutatók javát szolgálná. Franciaország is profitálna abból, ha a magyarok ismét használhatnák ezeket a forrásokat.

A választási eredmény tehát mindenképpen új légkört teremt. Nyilvánvaló, hogy Magyarország iránt megnövekedett az érdeklődés a választások előtt, alatt és utána is. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Magyarország Brüsszelt követné, vagy valamiféle bábállammá válna. Ugyanolyan lesz, mint bármely más tagállam. Elsősorban a saját érdekeit fogja védeni, miközben közös ambíciói is vannak az Európai Unióval.

Most olyan korban élünk, amelyben a nemzeti szuverenitásunk erősítéséhez az európai szuverenitásunkat is erősítenünk kell. Sok olyan terület van, ahol ez különösen igaz a francia–magyar kapcsolatokra, ilyen például a védelem. Franciaország és Magyarország ezen a téren határozottan egy nyelvet beszél.

Ugyanez igaz az élelmiszerbiztonság kérdésére is, amely egyre hangsúlyosabb az európai vitákban. Ez az ügy arról szól, hogyan legyünk kevésbé függők a külső beszállítóktól, és hogyan védjük meg saját mezőgazdaságunkat, valamint a gazdáinkat. Úgy gondolom, Debrecen térségében is sokan érzékenyek ezekre a kérdésekre. Ez volt az egyik oka annak is, hogy Franciaország és Magyarország egyaránt ellenezte a Mercosur-megállapodást, mivel az nem biztosított elegendő garanciát a gazdáink számára.

Úgy vélem tehát, hogy számos olyan terület van, ahol jelentős együttműködési potenciál rejlik Franciaország és Magyarország között, mind az Európai Unión belül, mind kétoldalú alapon. Készek vagyunk együttműködni Magyarország energetikai függetlenségének erősítéséért. Magyarországnak nyilvánvalóan csökkentenie kell külső függőségeit, és ebben a nukleáris energia, valamint a megújuló energiaforrások is szerepet játszhatnak. Ugyanez igaz más stratégiai ágazatokra is, például az űriparra, amelyben Magyarország erősnek számít.

Franciaország célja az Európai Unió kapacitásainak és képességeinek megerősítése, és ezt nem tudja egyedül megvalósítani. Más uniós partnerekkel is együtt kell működnünk, és Magyarország valóban nagyon értékes szövetséges lehet ezen a területen.

Nagy figyelemmel kísérjük azt a folyamatot, amelynek célja, hogy Magyarország visszakapja az uniós forrásait. Biztos vagyok benne, hogy a feltételek hamarosan teljesülni fognak, a kormány máris jelezte erre irányuló szándékait. Ahogy említettem: Erasmus, Horizon, valamint egy új magyar javaslat várható a védelmi ipart támogató SAFE hitelprogram keretében is. Franciaország mindenképpen kész partnerként részt venni ennek megvalósításában, amint azt a Bizottság jóváhagyja.

Tehát igen, ami a kétoldalú kapcsolatokat és az Európai Unión belüli együttműködésünket illeti, határozottan egy Tavaszi szél fúj most ezen a téren.

Az imént nagyon konkrét területeket említett. De a nagy képet tekintve hogyan látja Magyarország szerepét és jelentőségét az Európai Unióban most és a jövőben?

Úgy gondolom, Magyarország meg fogja találni azt a szerepet, amelyet földrajzi helyzete és történelmi tapasztalata kijelöl számára: egy központi szerepet. Már most is létezik, és a jövőben még erősebb lehet a párbeszéd az uniós bővítés kérdésében. Magyarországnak közvetlen ismerete van Délkelet-Európáról és a Balkánról. Nagyon erős szálak kötik a térséghez, akár a magyar kisebbségeken, akár kormányközi kapcsolatokon keresztül.

Biztos vagyok benne, hogy az új kormánnyal is hasonló mintázat folytatódik majd, továbbra is nagy hangsúlyt fektet Magyarország a közvetlen környezetére. Ez kiolvasható az új miniszterelnök első nyilatkozataiból is.

Magyarország tehát egyértelműen fontos szerepet fog játszani a jövőbeli uniós bővítésben. Ezen a téren Franciaország és Magyarország között nagyon érdekes párbeszéd várható, mert bár támogatjuk a bővítést, mindketten óvatosak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy minden feltétel teljesüljön, mielőtt egy-egy tagjelölt ország az Európai Unió tagjává válik.

Azt is gondolom, hogy Magyarországnak sajátos szerepe lesz az Európai Unió következő többéves pénzügyi keretének alakításában. Franciaországnak és Magyarországnak számos szakpolitikát illetően közös az álláspontja: például a mezőgazdaságban, a kohéziós politikában, a regionális politikában, valamint a határon átnyúló együttműködések kérdésében. Ezek olyan témák, amelyekben Franciaország és Magyarország nagyon közel áll egymáshoz. A két ország között mindig is létezett egyfajta közelség ezekben az alapvető kérdésekben, csak ez az elmúlt években talán kevésbé volt látható. Most azonban ez ismét teljesen nyilvánvalóvá válik.

A két ország külügyminiszterei, Jean-Noël Barrot és Orbán Anita már telefonbeszélgetést is folytattak, amely során jelezték szándékukat egy új kétoldalú partnerség kialakítására Franciaország és Magyarország között. Franciaország a régió több országával is kötött már stratégiai megállapodásokat. Emmanuel Macron elnök például múlt szombaton írt alá egyet Görögországgal. Van ilyen megállapodásunk Horvátországgal is, és nemrég Finnországgal is kötöttünk egyet. Teljesen logikus, hogy a következő ilyen stratégiai partnerség Magyarországgal jöjjön létre. Jelenleg már dolgozunk azon, hogy azonosítsuk azokat az együttműködési területeket, amelyek ennek a jövőbeli stratégiai partnerségnek az alapját képezhetik.

Az Orbán-rendszer idején a magyar állami média Franciaországot gyakran úgy ábrázolta, mint az egyik európai hatalmat, amely háborúba sodorná Európát Oroszországgal. Mit üzenne azoknak a magyar szavazóknak, akik továbbra is attól tartanak, hogy Franciaország és Németország egy olyan háborúba vezetheti Európát, amelyben sok magyar halna meg Ukrajnában?

Szeretném egyértelműen kimondani azok számára, akik eddig ezeket az üzeneteket hallották, hogy mi a béke pártján állunk. Ha valaki ezt a háborút elindította, az Oroszország volt Ukrajna megtámadásával és megszállására tett kísérletével. Ez 1945 óta példátlan Európában, a nemzetközi jog súlyos megsértése és teljesen felelőtlen lépés egy olyan országtól, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Ezzel a fenyegetéssel most mindannyian közösen nézünk szembe.

A kérdés tehát nem az, hogy mi háborúban állunk-e Oroszországgal. Nem állunk háborúban vele. Oroszország viszont háborút folytat ellenünk. Nem lehetnek kétségeink Oroszország szándékait illetően sem az Európai Unióval, sem a NATO-val, sem bármelyünk országával kapcsolatban.

Ha bárki úgy gondolta volna, hogy Oroszország Magyarország barátja, szerintem már április 13-án megkapta a választ, hogy ez nincs így. Oroszországnak nincsenek barátai az Európai Unióban. Alkalmazkodnunk kell ehhez az új világhoz, amelyet nem mi választottunk. Oroszország döntött úgy, hogy így fog viselkedni, pedig korábban nagyon sok kedvező gesztust tettünk felé, még a közelmúltban is, közvetlenül az ukrajnai háború előtt.

Most azonban számolnunk kell azzal, hogy egy rendkívül határozott és agresszív Oroszországgal állunk szemben. Ez nem csupán Ukrajnáról szól, hanem a volt Szovjetunió minden országáról. Különösen aggódunk balti szövetségeseink és partnereink miatt. Ez mindannyiunk ügye. Franciaország maga is számos kibertámadást szenvedett el, többek között az olimpiai játékok idején is.

És bármit is tett Oroszország Magyarországon, azt valószínűleg nem a barátság motiválta. Magyarországnak ezen a téren saját története van. Közeledik 1956 hetvenedik évfordulója. Úgy tudom, a kormány különös jelentőséget kíván adni ennek az évfordulónak, és valóban nagyon érdekes lesz újra megvizsgálni a forradalom történetét az archívumokon keresztül. Mi is dolgozunk ezen a témán, egy kiállítást fogunk bemutatni ezzel kapcsolatban Magyarországgal együttműködésben. Le kell vonnunk a tanulságokat abból, ami akkor történt, valamint abból, mi változott azóta és mi nem.

A világ 1956 óta megváltozott. Senkit nem fognak magára hagyni. Magyarország ma NATO-tag és az Európai Unió tagja. Ez garantálja Magyarország biztonságát, ugyanakkor azt is jelenti, hogy Magyarországnak aktív partnerként kell részt vennie ebben a kollektív biztonsági rendszerben.

Senkit nem fognak arra kötelezni, hogy Ukrajnába menjen harcolni. Franciaország soha nem vetette fel, hogy küldjünk csapatokat Ukrajnába békemegállapodás nélkül, illetve olyan biztonsági garanciák nélkül, amelyek megakadályozhatnának egy újabb orosz–ukrán konfliktust.

Azoknak az állításoknak a nagy része pedig, amelyeket ebben az országban Franciaországról terjesztettek, miszerint Franciaország háborúba akarna lépni Oroszországgal, még hírnek sem nevezhető, egyszerűen álhír. Örömmel osztjuk meg a valós információkat a magyar közönséggel. Köszönöm, hogy lehetőséget adott erre.