Szervezett társaság volt az árverésen, a vezetőjükkel felvásárolták a tárgyakat. Az árverésre sokan gyűltek össze, de csak azokért az árukért volt verseny, amiket a társaság kinézett magának.

„Mint a pánikban üldözött közönség, úgy tódul be a terembe a szerencsétlen embereknek véres verítékük által eladott ékszereik, felszereléseik olcsó megvételére a „társaságból“ és egyénekből álló közönség. Az úgynevezett társaság azt jelenti, hogy egy ember irányítása mellett 6-7 más ember is csoportosul és pénzüket összetéve, vidám licitet tarthatnak a véres könnyek árán szerzett, a még véresebb könnyekkel zálogba tett értéktárgyak felett” – részletezi a Debreczeni Ujság tudósítója.

Mint olvasható, különösebb gond nem történt az árverésen, az egyetlen zavart az okozta, amikor egy kisgyerek bemászott a székek alá. A szervezett társaság – akik az árverésen vásárolt tárgyakat később eladták – magasabb árat mondott, így azok, akiknek valóban szüksége lett volna az olcsó háztartási kellékekre, nem tudták túllicitálni a viszonteladókat.

„Alig néhány tárgy kerül vissza a zálogházba, még kevesebb jut olyanokhoz, akik komoly vevők volnának, ellenben a nagyterem sarkában egyre halmozódik a társaság által potom pénzen megvett portéka” – zárják az árverési beszámolót.  

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.