Két hónappal korábban a Debrecen című újság egyik cikkében hívták fel a debreceni polgármester figyelmét egy hajózható csatorna létesítésének lehetőségére. Az írásnak bár nagy hatása volt, a cívisvárosban még mindig nem tudatosult a vízi út hiányának súlya – állapította meg a Nyírvidék.

A cikk szerzői fontosnak vélték a csatornaépítési projekt megvalósítását azért is, mert annak a Nyíregyházára való kiterjesztésével az ő településük is rákapcsolódhatott volna a tervezett vízi kereskedelmi hálóra, s a vállalkozás költségeit eloszthatták volna egymás között az érintett települések. Tartottak tőle, hogy amennyiben a projekt nem valósul meg, úgy Nyíregyháza nem fejlődik tovább, elveszíti vezető szerepét a régióban, valamint elesik a friss folyóvíz bevezetéséből származó további előnyöktől is.

A hajózható csatornával járó beláthatatlan gazdasági haszon s azok a hygiénikus és klimatikus előnyök, amelyeknek Nyíregyháza egy ilyen csatorna létesítésével részese lenne, arra indította a «Nyírvidék» szerkesztőségét, hogy kapcsolatot igyekezzen keresni ezzel az agitációval, mert ha ez komoly terv és Nyíregyháza elmulasztaná ezt az egyetlen alkalmat, akkor körülbelül úgy járna, mint Nagykálló, amely valamikor a vármegye székhelye volt, de egy könnyelmű gesztussal eldobta magától a vasúti fővonalat s most egy vicinális vasút mentén sorvad napról napra – érveltek.

A vízi út szükségességének tárgyalása közben a Debrecen újságban megjelent új cikket is teljes terjedelemben közölték, melyben Csobán Endre újságíró a fentebbiekhez hasonlóan kárhoztatta a debreceni csatorna hiányát, Debrecen és Szeged fejlődését is összemérte.

Csodálatos, hogy Debrecennek nincs vize, még csodálatosabb, hogy Debrecen ezt tűri. Alig egy századdal ezelőtt még Debrecen volt az ország legnépesebb városa, Pestnél is népesebb. Hogy 1910-ben a negyedik helyre süllyedt, nem lakosainak szorgalmán, nem is vezetőinek bölcsességén múlott, hanem azon, hogy a kereskedelmi forgalom megnövekedésével egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a vízi út s Debrecen ettől el van zárva. Hiába ágazik Debrecenből hét felé a vasút, Szegedről pedig csak négyfelé. Szegednek Tiszája van s az mindennél többet ér – írta a Debrecen munkatársa.

A csatornaépítés költségeit 18 millió aranykoronára becsülték, az előirányzat a Hortobágyvidéki 17 milliós vonal és a Sebeskőrös-Berettyó-Ér-Krasznamenti 14 milliós költségeit vette alapul. Mint írták, az összeg magasnak tekinthető, ha azt Debrecennek egyedül kell megfizetnie. Ugyanakkor, úgy vélték, hogy a csatornaépítést részben az állam is finanszírozhatná, mivel a térségben több település érdekei találkoznak.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.