Debrecen munkássága 1929. február 24-én, vasárnap népgyűlést tartott. Az eseményt nem nézték jó szemmel a hatóságok, az rendezvény engedélyét csak egy nappal korábban, szombat délben adták meg, addig azt plakátokkal hirdetni sem lehetett – szólt a Népszava tudósítása. Mint írták, a hátráltatás ellenére zsúfolásig megtelt a Munkásotthon nagyterme.

Györki Imre országgyűlési képviselő ismertette az aznapi gyűlés első két napirendi pontját: a politikai és gazdasági helyzetről való beszámolót, a közigazgatási és a sajtóreformot. A képviselő beszédében visszatekintett Bethlen István miniszterelnöknek, Debrecen képviselőjének egy évvel korábbi beszámolójára, „amelyben hangoztatta, hogy a közszabadságok terén vissza kell térni legalább is a háború előtti állapotokra és ugyanekkor a magángazdaságok szanálását is kilátásba helyezte. Az ígéret beváltása helyett az adóterheket növelték, a drágaság emelkedett, a gazdasági élet teljesen megbénult és ennek következményeképpen a munkanélküliség katasztrofális méreteket öltött. A közszabadságok helyreállítása helyett szigorított házszabályt, közigazgatási reformot és sajtónovellát kaptunk.” Úgy vélték, gazdasági krízisek mindig előfordulhatnak, ezért a kormánynak gondoskodnia kellene a munka nélkül maradtakról.

Gyakori panasz volt a gazdák körében, hogy a magyar termékeket nem tudják eladni, ezzel szemben a liszt, a burgonya és a hús ára megfizethetetlenre drágult – írták. Úgy vélték, a kormány közigazgatási reformja egyedül azt a célt szolgálta, hogy egy szűk elit még inkább kiterjeszthesse uralmát. A sajtónovellával (sajtótörvény) kapcsolatban Györki hangot adott véleményének, miszerint az csak azért készült, hogy a Népszabadságot elhallgattathassák. Kijelentette, ennek ellenére nem hagyják majd, hogy törekvéseiket letörjék. „Amíg a nyugati országokban a szociáldemokraták részt vesznek a hatalomban, Magyarországot sem lehet sokáig elszigetelni, és be fog következni az az idő, amikor a munkásság súlyának, erejének és számának megfelelően részt fog venni az ügyek intézésében” – fogalmazott.

Ezután Labancz András szólalt fel. Hangoztatta, ugyan nincs alkalmuk arra, hogy kívánságaikat a törvényhatóságon belül mondhassák el, mégsem tilthatják meg nekik a közjogi testületek kritikáját. Kijelentette, nem munkanélküli segélyt követelnek, hanem átfogó szociális intézkedéseket: lakásépítéseket, ivóvízellátást, csatornázást és az utak burkolását. Hangsúlyozta, Debrecen város iskolái méltánytalanul elhanyagoltak, elképesztőnek tartotta, hogy a 100 ezer lakost számláló városnak nincsen kórháza, népfürdője.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.