Az elmúlt években számos alkalommal foglalkoztunk a debreceni erdőspusztai tavak legismertebb tagja, a Vekeri-tó hányattatott helyzetével. A tó az utóbbi időben többször is kiszáradt, legutóbb tavaly decemberben írtunk arról, hogy oszladozó haltetemektől bűzlött a nagyrészt víz nélküli tómeder. Akik az erdőspusztai tavak sorsát csak nemrég kezdték figyelemmel kísérni, azoknak nem feltétlenül egyértelmű, hogy a terület korábban sokszínű állatvilágnak adott élőhelyet. Erről tanúskodik Juhász Lajos 1984-ben, a Búvár magazinban megjelent cikke. Ebből idézünk az alábbiakban:

„Az 1970-es évek elején létrehozott vízrendezési elképzelés eredményeképpen az Erdőspuszták képe új színfolttal és élőhelyekkel gazdagodott, ami a vízi és vízközeli életközösségek fajgazdag szerkezetét alakította ki. A Fancsikai-tavak, a Vekeri- és Mézeshegyi-tó, a Halápi-tározó, valamint a természetes okokból felduzzadt hajdúbagosi Nyomás vízfelületei nemcsak az ember, hanem az élővilág számára is, különösen a madárvilág szempontjából új távlatokat nyitottak. Az őszi és tavaszi vonulási időszakban a tavakat ezres tömegekben lepik el a récecsapatok, a szárcsák, a dankasirályok. A tömegfajokon kívül számos ritka is akad. Nyílfarkú, kontyos, kercerécék, kis és nagy kócsagok megjelenése színesíti a vonulási időszakot. Az őszi vonuláskor darvak, fekete gólyák egy-egy csapata is megpihen itt. Külön érdekességet jelentett az 1982 tavaszán a Fancsika I. tavon megjelenő sarki búvár (Gavia arctiva), az 1983 telén átvonuló réti sas (Heliaëtus albicilla) és a hosszabb ideig az egyik levezető csatorna mentén tartózkodó vízirigó (Cinclus cinclus).

A tavak kialakítása óta évenként újabb és újabb fajok jelennek meg a fészkelő madárközösségek tagjaként, a fészkelő-szukcesszió folyamatában. Ezek közé tartozik 4 vöcsökfaj, a tőkés, böjti, kanalas, barát és cigányréce és több gémfaj. A hínártársulásokkal átszőtt sekélyebb vizeken szerkőtelepek jöttek létre. A tavakat vízzel ellátó tápcsatornák partfalában több pár jégmadár is évről évre költ. Omladékos helyeken partifecske kolóniák is létrejöttek.

A tórendszereknek nemcsak a madárvilága, de a halállománya is gazdag. A rendszeres haltelepítések hatására a horgászok fogási naplói sikeres zsákmányolásokról tanúskodnak. Néhány ritkább halfajt is sikerült kimutatni a vízrendszerekből. A gyöngyös razbóra (Pseudorasbora parva), a réti- és vágócsík (Misgurnus fossilis és Cobitis taenia) már többször került a merítőhálókba. Az egykor betelepült és azóta igen elszaporodott naphal (Lepomis gibbosus) viszont igen érzékeny károkat okoz az ivadékokban.”

Az erdőspuszta egykori élővilágát bemutató teljes cikket ide kattintva lehet elolvasni.