Augusztus 27-én tartották Debrecenben a XXXV. Farmer-Expo megnyitóját. A történelmi aszály közepette megrendezett nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari vásáron beszédet mondott Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszter. Ezt követően beszélgettünk vele a Bászna Gabonáról, a meghiúsult MotoGP-pálya miatt felvásárolt hajdúnánási földek sorsáról, vízvisszatartásról és a szántóföldi növénytermesztés jövőjéről.

A hónap elején arról lehetett olvasni, hogy még mindig nem zárult le a Kósa Lajos családjához közeli Bászna Gabona ügye, elsőre nem sikerült értékesíteni a megmaradt terményeit. Mi most a helyzet a céggel kapcsolatban, vannak-e még lezáratlan kérdések?

Továbbra is felszámolás alatt áll a cégcsoport. Valóban úgy néz ki a helyzet, hogy a vagyon nem fog teljes mértékben fedezetet jelenteni az okozott károkra. Már nagy biztonsággal kijelenthető, hogy komoly szándékosság feltételezhető az ügyben.

Tudom, hogy a gazdálkodók körében van egy félelem amiatt, mert nekik is be kellett nyújtaniuk a hitelezői igényeiket a felszámoló felé. Felmerül bennük a kérdés, mi lesz akkor, ha a vagyon nem nyújt fedezetet a megelőlegezett állami kártalanításra. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy őket ez a kérdéskör már nem érinti. Aki kártalanításban részesült, annál a pénz ott marad.

A hitelezői igényt azért kellett benyújtani, hogy ez megjelenjen a felszámolásnál, így az állam által megelőlegezett pénzt a felszámolásból részben kompenzálni lehet az állam felé. Közel 7 milliárd forintot előlegezett meg az állam a kis- és közepes gazdálkodók felé. Ennek nagyságrendileg a felére lesz fedezet, ez azonban az állam kára.

A Tisza korábban élesen kritizálta az Orbán-kormány gyakorlatát, miszerint előszeretettel betonozott le jó minőségű termőföldeket különféle beruházások kedvéért. Mi fog változni a Tisza-kormány alatt? Mi lesz például a végül meghiúsult hajdúnánási MotoGP-pálya miatt felvásárolt földekkel?

Jelenleg vizsgáljuk, hogy a kiemelt beruházások miatt a termelésből kivont területek hogyan kerülhetnek vissza normál használatba. Tudni kell, hogy a különböző kivont területek különböző fennhatóság alá kerültek. Sok föld önkormányzatokhoz került, és nem feltétlenül a Nemzeti Földalap kezelésébe. Ebben tisztán kell látni, de mi szeretnénk visszaadni ezeket a területeket.

Más önkormányzatok is kerestek meg bennünket, ahol nagy területet vontak ki különböző gyáripari beruházások kapcsán az eredeti szántóföldi vagy rét–legelő művelési ágból. Több esetben nem valósulnak meg ezek a beruházások, vagy jóval kisebb területet igényelnek. Van olyan önkormányzat, amelynek 400 kisajátított hektárja van, miközben egy 20 és 40 hektár közötti terület fog valóban ipari funkciót ellátni. Ezeknek zajlik a felülvizsgálata. A jövőt illetően azt tudom mondani, hogy a kiemelési rendszert mi nagyon nem szeretnénk működtetni. Ha valamit engedélyeztetni kell, akkor az normál eljárási rend szerint működjön.

A jelenség egy nagyon nagy probléma, és a klímaváltozás részben ennek is köszönhető. Az elmúlt néhány évtizedben közel egymillió hektárt vontak ki és betonoztak le a természetes használat helyett. Ezek részben közúti, vasúti fejlesztéseket, részben ipari parkok kialakítását jelentik, ahol épületeket húztak fel, vagy szó szerint lebetonozták térkő, autóút vagy autópálya kialakításával. Ezt nem lehet büntetlenül csinálni.

Jelenleg is van egy földvédelmi törvény, amely szabályozza, hogy milyen területeket lehet kivonni. Ha a debreceni eseményeket nézzük, azt gondolom, ősbűn, ami történt. Olyan Európában is ritkán előforduló, szinte egyedülálló mezőségi talajokat jelöltek ki iparterületre, amelyek nem pótolhatók. Nyugodtan merem állítani, hogy mi ezt el fogjuk kerülni.

A megnyitó beszédében is említette, hogy a magyar agráriumnak alkalmazkodnia kell a változásokhoz, nem biztos, hogy az eddigi formában fenntartható lesz a szántóföldi gazdálkodás. Több kutató szerint akár egymillió hektár termőföldet kellene kivonni a szántóföldi termelésből. Hogyan látja a kérdést a minisztérium?

Lehet számokat bemondani, de azt gondolom, hogy ezt fel kell mérni. A nagyságrend valószínűleg a közelében lehet annak, mint amit emlegetnek, és szükség lesz egymillió hektár művelési módjának a megváltoztatására. Ez nem azt jelenti, hogy ki kell vonni a mezőgazdasági használat alól. Vannak olyan földek, amelyek alkalmatlanok az intenzív szántóföldi növénytermesztésre. Helyette gyepgazdálkodásnak vagy erdőtelepítésnek lehet ott helye, esetleg ültetvény kialakításának, ha ennek megvannak a környezeti feltételei.

Ez különböző okokra vezethető vissza. Részben arra, hogy az adott terület vízellátottsága nem megfelelő, vagy a lejtésviszonyok miatt eddig sem szabadott volna szántóföldi művelésben tartani. Van egy nagyon fontos kérdés, amit ki kell nyitni: a földtulajdon és a földhasználat kérdése. Ez egy érzékeny téma, nem lehet csak úgy hozzányúlni hűbelebalázs módjára, társadalmi egyeztetésre van szükség. A megfelelő társadalmi vita tud a legjobb eredményre vezetni.

Tudna említeni egy-két konkrétumot, hogy akár már idén vagy jövőre milyen lépéseket tesz a kormány annak érdekében, hogy az Alföld vízháztartása, a termőföld vízmegtartó képessége javuljon?

Jelenleg elég korlátozottak a lehetőségek. Azt tudom mondani, hogy az már segíteni fog, ha a vízkiemelést sokkal előbb elkezdjük, és azokban a rendszerekben tartjuk folyamatosan, amelyek alkalmasak erre. A gyors intézkedések körülbelül erről szólnak. A kormány az első kormányülésen döntött arról, hogy a vízügyi igazgatóságok forrást kapnak az öntözőcsatornákból és vízvisszatartó csatornákból történő vízkiemelésre. Ezzel több mint 1,8 millió köbméter többletvizet tudtak a tájba vinni. Ha ugyanezt már az őszi időszakban elkezdjük, akkor, amikor várhatóan lesz víz a folyókban – az utóbbi időben ezek vízhozama is drasztikusan visszaesett –, akkor ez sokat segíthet a mikrokörnyezetben.

Van egy másik fontos terület, amely kapcsán egyelőre meg van kötve a kezünk. A támogatási rendszereket hozzá kell igazítani ahhoz, hogy vízmegőrző talajművelési eljárások induljanak el, vagy váljanak még inkább meghatározóvá. Nem véletlenül mondtam a beszédemben, hogy az „így szoktuk” időszaka lejárt. Meg kell érteniük a gazdálkodóknak, hogy azok a talajművelési módok és rendszerek, amelyek alkalmasak voltak egy vízzel intenzíven ellátott terület művelésénél, azok nem alkalmasak egy olyan környezetben, ahol megváltoztak a csapadékviszonyok. Vannak az országnak olyan térségei, ahol már ki lehet mondani, hogy félsivatagi az időjárás.