1926. október 10-én, szombaton délelőtt hatalmas lángnyelvek csaptak ki a debreceni Aranybika Szálló kupolájának nyugati részéből, óriási füstfelhő kavargott az épület fölött. A szállodában ekkoriban 300 szoba volt, emellett itt volt elhelyezve a debreceni mozi és a színház is. Nagy tét forgott tehát kockán.

A debreceni tűzoltók hamar a helyszínre értek, négy sugárfecskendővel vonultak ki a szálloda elé. Az oltási munkálatok azonban csak nehezen haladhattak, mert a tűz fészke a padláson volt és a tűzoltók a palatető miatt nem tudtak idejében behatolni a padlásra.  

A lángoló Aranybika híre hamar elterjedt a városban, ami miatt csaknem hatezer ember gyűlt össze az égő épület előtt. A tömeg még inkább nehezítette a tűzoltók munkáját.

A Magyar Hírlap információi szerint a tűzoltók nagyjából déltájban feszítették fel a tetőt, ekkor behatoltak a padlásra és a tűz központját is megközelítették. Erre azután több oldalról rábocsátották a hatalmas vízsugarakat. A lángok lassacskán csökkenni kezdtek és már csak sűrű füst kóválygott a padláson. A tűzoltók ezt követően leverték a még izzó és ismét könnyen lángra lobbanható gerendákat és az utcára hajították azokat.

Kétórai megfeszített munka után sikerült a tüzet pontosan lokalizálni és azután rövidesen eloltani. A délutáni órákban tűzvizsgálatot tartottak az Aranybika épületében, és megállapították, hogy a tüzet egy mosókonyhából kipattant szikra okozta, amely valószínűleg a kémény szellőztetőnyílásán keresztül bejutott a padlásra és ott aztán valamelyik régi kiszáradt gerendát kezdte perzselni. Feltehetőleg hosszabb ideig tartott, amíg a parázsló tűzből kitörtek a lángok és így történhetett, hogy a tűz külső jelekben csak később mutatkozott.

Az akkori becslések szerint a kár több mint 150 millió korona volt.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.