Ruszin-Szendi Romuluszt 2021-ben 48 évesen nevezték ki a Magyar Honvédség eddigi legfiatalabb parancsnokává, vezérkari főnöki tisztségét a 2023-as felmentéséig töltötte be. Ezt megelőzően évekig vezette a debreceni parancsnokságú Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandárt, de az ország számos más pontján is szolgált már. 2025 februárjában lépett a nyilvánosság elé a Tisza Párt szakértőjeként, ettől kezdve a kormányzati propaganda kereszttüzében áll. Ruszin-Szendi az elmúlt hónapokban alig adott interjút, mi Debrecenben beszélgettünk vele lejáratásról, a magyar honvédelem állapotáról, a NATO-ban betöltött helyünkről és arról, milyen védelmi politikai lépésekre készül a Tisza, amennyiben legyőzik a Fideszt 2026-ban.

Szeptember 18-án rendőrök jelentek meg önnél, és lefoglalták a fegyverét, méghozzá egy elindított rendőrségi eljárásra hivatkozva. Azóta kapott-e már tájékoztatást arról, hogy mi lett ennek az eljárásnak az eredménye? Egyáltalán lezárult az eljárás?

Az eljárás folyamatban van, majd lesznek meghallgatások, megvannak az időpontok. A rendőrség megküldte, hogy mikor hová kell majd mennem, természetesen az ügyvédemmel. Ez egy lejárató kampány része. Rengeteg mindent találtak ki ellenem. Látszik, az a stratégia, hogy lerombolják az ember személyiségét. Karaktergyilkosságnak hívják ezt. Az a baj, hogy valakinek tényleg az életébe került ez a fajta aljas propaganda. Engem viszont ez nem tör meg. Problémám azzal van, hogy független újságírók is már tényként aposztrofálják a feltételezéseket és a hazugságokat.

Azért csinálják, mert abba, amit szakmailag képviselünk, nem tudnak belekötni. A jelenlegi kormányzat nem működteti az államot, nem kormányoz, hanem a Tisza ellen harcol. Mi pedig megpróbálunk alternatívát mutatni szinte minden szakterületen.

Kiragadnak részleteket, hazudnak. Látszik, hogy most az adóval mi történik. Soha nem mondtuk azt, amit állítanak. Elmondtuk, hogy a Tisza az adócsökkentés és a nyugdíjemelés kormánya lesz. Nézzük meg az óriásplakátokat: hazugságkampány van kint, és emberek lerombolásán keresztül igyekeznek hiteltelenné tenni a teljes Tisza-programot. Ez nem fog menni, mert mi működő, jóléti államot, egy olyan államot szeretnénk, ami a magyar értékeket, az európai értékeket képviselve a magyar emberekért dolgozik. Úgy, hogy közben adót csökkentünk, nyugdíjat emelünk, és megadóztatjuk a milliárdosokat. Ez természetesen fáj nekik, mert vissza kellene adniuk valamit az embereknek abból, amit összeloptak.

A jelenlegi kormány a Tiszát ellenfél helyett ellenségként kezeli. Hadműveleti területen van ellenség. Azok tényleg jobb, ha nem félnek, hanem rettegnek. De itthon ellenfél van. A jelenlegi kormányzat azonban ellenségnek tekint minket, dehumanizál, megfélemlít, és nemcsak minket, hanem szinte mindenkit. A katonáink nem posztolhatnak, nem lájkolhatnak hivatalosan, mert kirúgják őket. Jól ismerjük Kádár Balázs történetét, akit egy baráti összejövetelen viselt pólója miatt váltottak le az Országos Mentőszolgálat észak-magyarországi regionális igazgatói pozíciójából, de elküldenek óvónőket, tanárokat is azért, mert más a véleményük.

A fegyveremmel kapcsolatos történet is ennek a része. Erről többet nem szeretnék mondani, mert az eljárás még folyik. Teljesen jogszerűen tartottam magamnál az önvédelmi fegyvert. Aki ismer, tudja rólam, hogy fegyelmezett, következetes ember vagyok, de azt is, hogy a magyar embereknek soha nem kell félniük a magyar katonától.

A honvédelmi miniszter erre az ügyre hivatkozva, a rendőrségi eljárás lezárását meg nem várva, megfosztotta a rendfokozatától. Tud-e példát arra, hogy ilyen valaha történt volna Magyarországon, vagy esetleg nemzetközi példát látott-e erre?

A miniszter úr szereptévesztésben van, ez nem az ő jogköre. A rendfokozatot a köztársasági elnök adja, ő is veheti el. Egyébként nem vette el, semmilyen határozatot, semmilyen dokumentumot nem kaptam ezzel kapcsolatban. A tartalékos jogviszonyom is fennáll még, mert erről sem kaptam határozatot. Elképzelhető, hogy el fogja ezt készíteni, de a haza szolgálatában töltött éveket, a szakmai sikereket nem veheti el senki. Ezért tettem ki a Rejtő-idézetet arról, hogy a rendfokozatot az ezredszabó le tudja venni, fel tudja rakni, de az emberek, a katonák tisztelete úgyis megmarad. Ez nem azon múlik, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf kicsinyes bosszút akar állni rajtam. Én egyetlen dologra vagyok veszélyes: az ő politikai karrierjére.

De számít arra, hogy Sulyok Tamás teljesíteni fogja azt, amit Szalay-Bobrovniczky Kristóf bejelentett?

A Fidesz köztársasági elnökei nem feltétlenül azt csinálják, ami le van írva a törvényekben vagy a jogszabályokban. Éppen ezért nem tudom, hogy Sulyok Tamás veszi-e a bátorságot ahhoz, hogy a rendfokozatomat elvegye. Mivel a köztársasági elnök nevezett ki annak idején altábornagynak, normál körülmények között le kellene fokozni, hogy a rendfokozatomat elvegyék.

Magyarország hosszú évtizedek óta nem vett részt a szó köznapi értelmében vett háborúban, a külföldi misszióink is jellemzően békefenntartásról, az újjáépítés biztosításáról és humanitárius segítségnyújtásról szóltak. Mivel indokolná egy teljesen laikus állampolgárnak, hogy miért lenne mégis fontos sokat költeni a honvédelemre?

Deák Ferencet szoktam idézni, aki azt mondta: azért van rá szükség, hogy ne legyen rá szükség. Egy akkora országnak, mint Magyarország, alapvetően négy stratégiai dilemma közül kell választania abban a kérdésben, hogy a védelmét hogyan képzeli el. Az egyik az, hogy semlegesek vagyunk. De ha a nagyhatalmak nem garantálják a semlegességet, akkor az annyit is ér. Láttuk, hogy mi történt velünk 1956-ban és mi történik most Ukrajnával. Az Ukrajna biztonságát szavatoló budapesti egyezményben vállaltak mindent, az aláírók közül egy ország szaladt neki, a többi pedig azóta sem tudja helyreállítani a területi integritását.

A másik lehetőség a tömegpusztító fegyverek birtoklása, ezek lehetnek atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek. Ezekkel egy nagyon szűk társaság rendelkezik, nem nagyon engednek be új országokat, teljesen jogosan. Hiába vettek részt magyar elmék is mondjuk az atomfegyver kialakításában, ez nem egy jó irány. Szoktak példálózni Észak-Koreával, hogy ők is próbálkoznak ezzel, de bármilyen az Orbán-rezsim, nem szeretnék úgy élni, mint Észak-Koreában, attól azért lényegesen jobb a helyzetünk. Tehát ez sem megy.

Ott nem a rendfokozatának az elvétele lenne a kérdés.

Hát igen, de reméljük, hogy idáig nem jutnak el. A harmadik lehetőség a védelemre az, hogyha teljes spektrumú haderőt működtetünk, de ez nagyon drága. 2025 eleji nyilvános adatok szerint a teljes spektrumú haderővel rendelkező országok listáját az Egyesült Államok vezeti, évente 890 milliárd dollár a költségvetésük. A második Kína 264 milliárddal, a harmadik Oroszország 126 milliárddal. Az első tízben két európai ország van, Franciaország és az Egyesült Királyság. Nekik 55 és 65 milliárd dollár között van a költségvetésük. Az első húszban van még két európai ország, Törökország és Lengyelország, nekik olyan 45-47 milliárd dollár körül van. Ehhez képest Magyarországnak 4,5 milliárd dollár az éves hadi költségvetése. Ebből egy teljes spektrumú haderőt felépíteni és fenntartani nem lehet.

A negyedik változat, ha valamilyen védelmi szövetségnek vagyunk a tagjai. Ilyen a NATO. Itt jön a másik alapelv: ha két fél leül egymással tárgyalni, akkor tradicionálisan három dolog dönti el, hogy ki az erősebb. Ez a gazdasági erő, a lélekszám és a katonai erő. A szerződés miatt bármelyik NATO-tagország szinte felülmúlhatatlan létszámban, gazdasági erőben és katonai erőben. Kell egy olyan haderő, amely képes megkezdeni a védelmet és értékes partnere tud lenni a szövetségnek, valamint kell az a védelmi szövetség, amely ha kell, a segítségünkre siet. Ezért van szükség a költségvetésre, ezért van szükség a haderőre.

De van még egy fontos dolog. Én hiszek abban, hogy a haderő képességeit és technikai eszközeit kettős felhasználással lehet igénybe venni. Erre a magyar katonák évek, évtizedek óta jó példák, itthon és külföldön egyaránt. Téli hóhelyzet, árvíz, vörösiszap, Covid, migránsválság – egyik sem tipikusan honvédségi feladat. Megvannak a belügyi szervek, akiknek ezekkel foglalkozniuk kell. De amikor megszólalt a csengő, akkor a katonák mindig ott voltak, és mindig teljesítették a feladatot. Olyan képességei vannak a haderőnek, amilyenek más szervezetnek nincsenek, vagy nem ennyire erősek. Nagyon büszke vagyok a magyar katonákra, arra, amit itthon és külföldön végeznek.

Amikor a szövetség azt mondja, hogy ezeket a képességeket emelni kell, az a következő miatt van. Említettem, hogy az Egyesült Államok hadi költségvetése 895 milliárd dollár. Ehhez képest Németországé, amelynek a gazdasága globálisan benne van az első ötben, a honvédelmi kiadásait tekintve nincs az első tízben, körülbelül 50 milliárd dollárt költ. A NATO-tagországok összesen kevesebb mint feleannyit költenek, mint az Egyesült Államok önmagában. Ezért jogos az, hogy az európai haderőknek is növelniük kell a ráfordításaikat.

Reális lehet a magyar honvédelmi kiadásokat az éves költségvetés 5 százalékára emelni? Ennyiben állapodtak meg a NATO-tagországok.

2035-ig kell 5 százalékra emelni. Erre mondta a miniszterelnök, hogy tüdőlövéssel ér fel a gazdaság számára. Aztán gyorsan eladták a hadiipari cégeket a kormányközeli 4iG-nek, hogy kiszervezzék a hadiipart, utána pedig elmentek és megszavazták az 5 százalékot. Magyarország stratégiája az volt, és szerintem ezzel nincs is gond, hogy a szövetségesekkel együtt be és együtt ki. Egyedül a spanyolok nem szavazták meg a költségvetés emelését. Hogy reális-e? Ha a gazdaságot helyre tudjuk állítani – márpedig ezt el kell kezdeni –, akkor több év alatt, felmenő rendszerben lehet esély az 5 százalékra.

Azt kellene elérni, hogy a hadiipar valóban növelje a GDP-t. Ezt elkezdtük, behoztuk azokat a külföldi know-how-kat, amelyekkel a magyar honvédségnek is képesek vagyunk gyártani, és máshová is. A Tisza a kis- és közepes vállalkozások fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, ez igaz a hadiiparban is. Ezért ragaszkodnék ahhoz, hogy igenis vissza kell szerezni az állami tulajdont azokban a prosperáló cégekben, ahol a know-how megvan, mert ennek az 5 százaléknak az elköltése nemcsak ránk igaz, hanem egész Európára. Ez azt jelenti, hogy a kereslet lényegesen nagyobb lesz. És ha nekünk van olyan termékünk, ami nemcsak a magyar honvédségnek felel meg, hanem exportképes is, akkor a magyar hadiipar a magyar GDP-t is tudná növelni, tehát nemcsak kivenne a kasszából, hanem bele is tenne. Az igazán szép az lenne, ha többet termelne a hadiipar, mint amennyit a honvédelemre költünk. Ezért nagyon veszélyes, hogy kiszervezték ezt.

És ez a kiszervezés az ellenálló-képességünket is csökkenti: ha nem az állami érdek, hanem a részvényesek döntik el, hogy merre menjen a fejlesztés, akkor a szükséglet biztosítását felülírja a profitorientáltság. Fontos, hogy csökkentsük a kitettséget a hadiipar területén is, mert látszik, hogy amikor elhúzódik egy háború – Ukrajnában már több mint három éve zajlik –, akkor mindenre szükség van, és ha nincs meg a saját kapacitásod, akkor venni kell, vagy valaki másnak a segítségére szorulsz. Ezért is kell visszaállítanunk állami kézbe a hadiipart.

A másik nagyon fontos tényező az 5 százalék kapcsán, hogy ebből 1,5 százalék az infrastruktúra fejlesztésére fordítható. Amikor honvédelemről és honvédelmi költségvetésről beszélünk, az nemcsak a lőszerről és a katonákról szól. Nagyon sok fejlesztés az emberek mindennapi életminőségét is javítja. Mondok egy példát. Az egészségügyi ellátást Role 1-től Role 4-es szintig szervezik a katonák. A Role 1 a zászlóalj szintű orvosi segély, Role 4 esetében pedig már a kórházak is mindenhol megvannak. Az ezekhez szükséges eszközöket békében nem használjuk. Ez azt jelenti, hogy ezek nyugodtan mehetnek a kórházakba. Tehát a honvédség költségvetéséből tudnánk fejleszteni az egészségügyet is. Azzal együtt, hogy ha baj van, akkor nyilván mindenki a honvédelemért dolgozik, tehát ezeket a mobil eszközöket visszük a hadszíntérre. Csak egy példát mondtam, de számtalan ilyen van, ami a honvédelmet erősíti.

A vasút is ilyen.

A vasút is ilyen, a közlekedés is ilyen, az épületek, a kritikus infrastruktúrák, rengeteg minden érintett ebben, ezért ha tényleg elérjük az 5 százalékot, azon leszünk, hogy minden magyar ember érezze ennek a pozitív hatását.

Említette, hogy mi lenne abban az esetben, ha egy akár három éven keresztül elhúzódó háború alakul ki. Azért azt talán nehéz elképzelni, hogy Magyarország jelenleg három éven keresztül bírna egy külföldi támadást. Úgy tudom, hogy NATO-tagországként és kis országként alapvetően arra kell felkészülnie a honvédelmünknek, hogy addig elkezdjék a védekezést és tartsák az országot, amíg a szövetségesek nem segítenek. Erre képes a mostani állapotában a magyar honvédség?

Abszolút. Bámulatosan magas szintű képesség és tudás van a magyar katonákban. A technikai fejlesztés is elkezdődött. Nem ezzel van a baj. Szeretném aláhúzni: nem kell attól félnünk, hogy háború lesz. Csak az Orbán-rezsim próbálja erőltetni, hogy itt mi akarunk háborút, miközben éppen ők mondták, hogy a háborúba vezető út nulladik fázisában vagyunk. Háborús veszélyhelyzet Oroszországon és Ukrajnán kívül egyedül Magyarországon van egész Európában. Most úgy tűnik, hogy megint meg akarják hosszabbítani fél évvel. Ez arról szól, hogy 24 óra alatt tudjanak rendeleteket hozni, és ne a parlament előtt kelljen végezni a törvényalkotást. Ez semmi másról nem szól, csak az Orbán-kormány hatalmának a megtartásáról. Nem látok olyan szembenálló felet, aki ma Magyarország ellen szeretne kinetikus akciót végrehajtani. Azt gondolom, hogy ennek minimális az esélye.

A magyar honvédség képes megkezdeni a védelmet, amíg a szövetségesek be nem érnek. A szövetségesek eshetőségi tervei pedig készen állnak. Ezek minősített anyagok, de erre a szövetség felkészült. A magyar honvédség feladata viszont nem addig tart, amíg beérnek a NATO-csapatok. Én a szövetségeseknek is elmondtam annak idején vezérkari főnök koromban, hogy az úgynevezett battlespace owner, aki felelős a harctérért Magyarországon, nem lehet más, mint a magyar vezérkari főnök. Mert a többiek nem ismerik a területet. Ezeket a nemzeti jogköröket, hatásköröket nem lehet átruházni. Szoktam nekik mondani viccesen, hogy ha majd ki tudjátok mondani helyesen, hogy Hódmezővásárhelyről átcsoportosítok Nyékládházára, akkor lehet erről szó, de addig nem.

Nekünk arra kell készülnünk, hogy továbbra is hiteles partnerei legyünk a szövetségnek, és visszaállítsuk a bizalmat. Tetszik, nem tetszik, a NATO-nak két fő lába van: a katonai és a politikai. Magyarország számára a NATO-ban politikailag lehúzták a redőnyt. A katonák tartják életben a szövetségi tagságunkat azzal a profizmussal, ahogy itthon és külföldön a gyakorlatokon és a missziókban teljesítenek. Például hogy magyar tábornok tudta vezetni a Balkánon a NATO és az Európai Unió legnagyobb szárazföldi műveletét az elmúlt években. Ez mutatja a katonák hozzáállását és tudását. De itt a legújabb ügy, a drónfal. Egyeztetést hívtak össze, amelyből eredetileg Szlovákia és Magyarország kimaradt volna. Aztán Szlovákia csatlakozott, és az online meetingen végül mi is részt vettünk. De miért? Mert a katonák visszamentek és azt mondták, hogy katonaszakmailag, technikailag az nem lehet, hogy Magyarországot ebből kihagyják. Tehát a politikai kudarcot katonailag tudtuk orvosolni.

Ha megnézzük Szalay-Bobrovniczky honvédelmi miniszter kétoldalú találkozóit az elmúlt három évben, akkor azt látjuk, hogy a szövetségesek nem jöttek hozzá, és őt sem hívta senki. Utoljára talán Törökország ült le vele, amikor lábon lőtte magát a miniszter testőre. Ha megnézzük a korábbi honvédelmi minisztereket pártszínektől függetlenül, és összehasonlítjuk, hogy hány szövetséges miniszter jött el Magyarországra kétoldalú találkozóra, tehát nem multilaterálisra, ahol sokan vannak, és hány hívta meg őt, akkor az pontosan mutatja a jelenlegi Honvédelmi Minisztérium elismertségét a szövetségen belül.

Nyilván minden országnak megvannak a saját adottságai. Ezeket figyelembe véve mit lehet elmondani arról, hogy Magyarország a környező országokkal, mondjuk a visegrádiakkal összevetve mennyire használja ki a rendelkezésére álló lehetőségeket, mennyire fejlett a hadserege?

Ha a magyar haderőről és a magyar katonák felkészültségéről beszélünk, akkor rendkívül jó állapotban vagyunk. Ezért alhat mindenki nyugodtan az országban. Én is nyugodtan alszom. Egyszer egy anyuka, akinek van két 17-18 éves fia, megkérdezte, neki kell-e aggódnia. Nem kell. A magyar katonák ott vannak a vártán, éberen őrködnek. Én azt gondolom, hogy büszkék lehetünk rájuk. A környező országok nem tudják felmutatni azt, amit mi igen, például irányításban. A magyar katona bizonyította, hogy nemcsak végrehajtani tudja a parancsokat a NATO-szövetségben, hanem képes vezetni is a szövetségi erőket. Ez egy katonai, szakmai fegyvertény. A balti államokba folyamatosan visszajárunk légirendészetet végrehajtani, ezen a téren megkerülhetetlenek vagyunk a szövetségen belül. Magyarország biztosítja ezt a légtérvédelmet a szomszédos országoknak, Szlovéniának és Szlovákiának is.

Ezzel kapcsolatban elsősorban a balti országok esetében még töretlen a bizalom Magyarország felé?

Katonailag igen. Politikailag már más a helyzet, látjuk a nyilatkozatokat. Az Orbán-kormány sajnos közelebb áll Oroszországhoz, mint a NATO-hoz, a szövetségeseinkhez. Ezt ők is látják. A TEK-et leküldték Bosznia-Hercegovinába „gyakorlatozni”. Vagy igaz vagy nem, hogy az amerikai titkosszolgálat szólt a horvátoknak, hogyha valami történik, akkor ne engedjétek át őket. És azt a botrányt sem magyarázza meg senki, hogy a magyar titkosszolgálat háttérintézményén keresztül játsszák ki az oroszok a szankciókat. Hát hogy van ez? Teljesen jogosan merül fel ilyenkor a szövetségeseinkben, hogy bármit mondanak nekünk, az kiszivárog. Meghekkelték a Külügyminisztérium informatikai rendszerét, betörtek a Védelmi Beszerzési Ügynökség rendszerébe, adatokat vittek el. Mai napig nem tudjuk, hogy mi történik, titkosítanak mindent 30-50 évre, nehogy kiderüljenek a hibák. De egyszer csak lekerültek az adatok a dark webről. Fizettek értük? Hol vannak az adatok? Visszakaptuk? Ezek a kérdések a szövetségeseknél is kőkeményen felmerülnek. És amikor Ukrajna megtámadja Oroszország légicsapás képességét, akkor a magyar miniszterelnök összehívja a védelmi tanácsot, a külügyminiszterünk pedig azt mondja, hogy ő beszélt Lavrovval. Mi van? Miért nem a NATO főtitkárral beszélt, vagy a német hadügy- vagy külügyminiszterrel, ha tényleg úgy gondolja, hogy ez eszkalálódhat? Miért az orosszal? Ezek a kérdések azonnal felmerülnek a szövetségeseinkben, és ehhez még nem kell titkosszolgálat sem, mert kiteszik nyíltan az internetre. Hányszor találkozott a külügyminiszterünk Lavrovval az elmúlt három évben, és hányszor az összes többi szövetséges tárcavezetővel? Ezeknek a hatására a szövetségesek nem biztosak abban, hogy a jelenlegi magyar kormány lojalitása tényleg a szövetség mellett van, nem Oroszország mellett. A Tisza erre mondja, hogy a helyünk Európában van, vissza kell állítanunk a bizalmat a NATO-szövetségeseinkkel, mert ott van az érték- és érdekhálózat, ami Magyarországnak Szent István király óta a sajátja.

Említette, hogy Magyarországot nem fogják megtámadni, de arról még nem beszéltünk, elképzelhetőnek tartja-e, hogy Magyarország kezdeményezne vagy bekapcsolódna egy konfliktusba. Ilyenre lát esélyt? Azért is kérdezem, mert egyrészt klímakutatók évtizedek óta mondják, hogy az erősödő migráció miatt valamilyen háborús konfliktus előbb-utóbb kialakulhat a Balkánnál. Látjuk, hogy a magyar kormány az elmúlt években milyen Balkán-politikát folytat, ön is említette azt, hogy Boszniába küldték a TEK-et. Akár elképzelhető lenne ezek alapján, hogy ha lenne valamilyen fegyveres konfliktus Boszniában, akkor a magyar honvédség, a magyar hadsereg esetleg valamilyen módon beavatkozna az ottani szerbek oldalán. Másrészt pedig egyre többen tartanak attól, hogy az egyre agresszívabb politikai üzengetések és politikai döntések – nemrég például az ukrán lapok betiltása – oda vezethetnek, hogy majd valamikor Magyarország is katonai agressziót követ el Ukrajnával szemben. Bármi ilyesmit el tud-e képzelni abban az esetben, ha nem történik radikális politikai és gazdasági változás Európában a következő években, 2026-ban pedig marad az Orbán-kormány?

Normális esetben nem történhet ilyen. Clausewitz óta tudjuk, hogy a háború nem más, mint a politika folytatása más – néha hozzáteszik, hogy erőszakos – eszközökkel. A Tisza éppen ezért a diplomáciai képzést is újra szeretné gondolni, mert ezeket a konfliktusokat, nézeteltéréseket a tárgyalóasztal mellett kell megoldani, nem fegyveresen. Senkinek nem jó a háború. Én voltam közel, láttam a pusztítást, láttam a halált. Azt nem szeretnénk Európába hozni. Mindenképpen el kell kerülni, ebben egyetértek többek között a jelenlegi Orbán-kormánnyal is, nekünk a háborúból ki kell maradni. De ezt nem azért mondom, mert ő mondja, hanem azért mondom, mert a szövetség és az Egyesült Államok is ezt mondja az orosz–ukrán háborúról. Minden normálisan gondolkodó, felelős államférfinak és vezetőnek mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy az országa ne kerüljön fegyveres konfliktusba, mert az anyagi és erkölcsi értelemben is csak pusztítást, rombolást hoz. Kétségbeesett lépés lenne a mindenkori rezsimnek egy ilyenbe belemenni.

A drónokról már beszéltünk korábban. Az ukrajnai háború azt mutatja, hogy a következő időszak nagyon fontos, ha nem az egyik legfontosabb katonai eszköze lesz a drón. Ezen a téren hogyan áll jelenleg Magyarország? A Tiszának van-e valami konkrét elképzelése arra vonatkozóan, hogy a magyar honvédelemben hogyan kellene fejleszteni a drónhadviselést?

Ez egy olyan kérdés, amely hadműveleti és minősített adatokat érint, úgyhogy erről nem szeretnék beszélni. Drónjaink vannak, ez nem kérdés. Hogy a drónstratégia, amit annak idején kiépítettünk, hogyan áll, akkor látom majd, amikor visszakerülök. A drónok most nagyon népszerűek, nagyon mennek, meghatározó minden egyes fegyveres konfliktusban, tehát nem lehet azt mondani, hogy ezzel nem kell foglalkozni, viszont mindig előbbre kell nézni. Aki az elmúlt háború tapasztalatai alapján akarta megnyerni a következőt, annak sose sikerült. Mindig valami plusz kell hozzá. Ez egy nagyon komoly szakmai kérdés. A magyar katonákban megvan a tudás, és meggyőződésem, hogy a magyar iparban is megvan az a kapacitás és képesség, hogy ezt olyan szintre tudjuk emelni, amit a 21. századi hadviselés megkövetel.

Említette, hogy a magyar honvédséget nem lehet felkészíteni a teljes spektrumú hadviselésre, mindent nem lehet eléggé felfejleszteni. Viszont van egy olyan terület, ahol talán egy kis országnak is lenne keresnivalója. Ha jól tudom, akkor Észtországban például elég komoly kiberhadsereget alakítottak ki, miután rengeteg informatikai támadás érte őket Oroszország felől. Látjuk, hogy a kiberhadviselés az orosz–ukrán konfliktusnak is része. Ezen a téren mennyire lenne érdemes fejleszteni a magyar honvédséget, lenne-e keresnivalója informatikusoknak a magyar honvédelemben?

Hogyne lenne. A három klasszikus hadszíntér, a föld, a víz és a levegő mellett további kettővel kell foglalkoznunk. Ezek az űr és a kibertér. A vízzel kevesebbet, valljuk meg, mert tengerünk nincs, haditengerészetre nincsen szükség. A másik négy hadszíntéren azonban igenis jelen kell lennünk. Még vezérkari főnök voltam, amikor a kiberakadémiát létrehoztuk. Azt, hogy a képességek hogyan állnak, nem kukorékoljuk ki, de azt gondolom, hogy olyan szakemberek vannak ott is, akik megütik azt a szintet, amit a 21. század megkövetel. Nyilván ezt folyamatosan fejleszteni kell. Amíg egy harcjárművet lehet évekig, ne adj’ isten, évtizedekig használni, ez a kibertérben nem így van. Ott sokkal gyorsabban pörög a történet, úgyhogy az ehhez szükséges fejlesztéseket mi is el fogjuk végezni.

Nem is ez a baj a magyar honvédséggel. Még egyszer: technikailag és a szakmai tudás tekintetében méltán lehetünk büszkék rájuk. A morál és a motiváció azonban nagyon mélyen van. A jelenlegi miniszter morálromboló intézkedéseket vezetett be. Hogyan lehet több katona? Én elmondtam és megtanulták, csak nem csinálják, hogy a legjobb toborzó az elégedett katona. Ez a rendőrökre és a tűzoltókra is igaz. Nem érzik a srácok és a lányok a megbecsülést, nincs már önbecsülésük, mert félelemben tartják őket. A magyar honvédség arca azt mondja, hogy nem tud azonosulni ezzel a vezetéssel. Ezek azok a jelek, amik azt mondják, hogy a morál igenis nagyon mélyen van. És ez annak köszönhető, hogy olyan jogszabályokat léptettek életbe, amelyek ezt a kultúrát, szakmaiságot, megbecsülést rombolják.

Mondom a példákat: büntetett előéletű lehet katona; külföldi állampolgár lehet katona; tartalékos rendszerben, pénzért lehet rendfokozatot venni; indoklás nélkül ki lehet rúgni bármelyik katonát; át lehet helyezni úgy, hogy a családi viszonyokat nem veszik figyelembe; és közben bérfeszültséget keltettek azzal, hogy az utcáról bejött, semmit nem tudó, fizikailag még gyenge katona többet keres, mint aki 25 éve bent van, és megjárt több missziót. Ezt a feszültséget nem nyeli le az állomány. A Tisza-kormány legfontosabb feladata az lesz, hogy az egyenruhások – valamint minden más hivatásrend – megbecsülését és önbecsülését visszaállítsa. Ez csak részben pénzkérdés, sokkal fontosabb az, hogy nem szabad őket félelemben tartani: elmondhatják a véleményüket mindenről, biztosítjuk a szolgálati feltételeket, visszaállítjuk a jogbiztonságot. Ha egy vezérkari főnököt törvénytelenül ki lehet rúgni, akkor mit csinálnak egy katonával, vagy egy rendőrrel? Akkor bármit el lehet követni, ennek ez az üzenete. És ez nemcsak az egyenruhásokról szól. Amikor hivatásrendről beszélek, akkor gondolok a mentősökre, az orvosokra, a tanárokra is. Sajnos náluk is ugyanez a helyzet.

Hogyan látja ma a honvédség társadalmi megítélését? Lenne-e szükség javítani rajta? És ha igen, mit lehetne tenni az ügy érdekében?

A rendszerváltáshoz képest óriásit javult, ez nem kérdés. Annak idején nekünk azt mondták, hogy egyenruhában ne menjünk ki, mert bajunk lehet. Vezérkari főnök koromban pedig már nem tudom, hány szelfit készítettem. Ez köszönhető volt annak, hogy volt olyan miniszter és vezérkari főnök előttem, aki azt mondta, hogy nyissuk ki a kaput, mutassuk meg az embereknek, hogy nem kell tőlünk félni. Mutassuk meg, hogy a katonák nemcsak a gyakorlótéren és a hadszíntéren, hanem itthon is minden nap a magyar emberekért élnek és szolgálnak. Ezért elindult egy rendkívül pozitív folyamat. Számtalan példa volt arra, hogy megköszönték a szolgálatunkat, főleg, amikor baj volt. Látták az emberek, amikor a kórházakban voltak a katonák, látták, amikor az autópályán voltak, látták a menekültválság idején is, hogy a katonákra lehet számítani. Aki a téli hóhelyzetben a harckocsi után ment, hogy ki tudjon jönni a hóból, biztos vagyok benne, hogy ezt nem felejti el. Annak idején, fiatal tiszt koromban teherautóval hoztunk be egy terhes nőt a faluból, mert télen nem tudott volna bejutni a kórházba. Ezek az emberek ezt nem felejtik el, látják, hogy a magyar katona értük szolgál.

De sokkal többet kell tennünk. Debrecen egy nagyon jó példa volt, mikor itt voltam parancsnok. A politika nálam soha nem fog az emberi kapcsolatok rovására menni. Amit akkor a város és a haderő tudott mutatni az egyetemmel és a debreceni emberekkel, az példaértékű volt. Hasonlóan mentek a dolgok Szolnokon is. Szinte minden helyőrségben elindult, hogy a katonák kijöttek a laktanyából, találkoztak velük az emberek, érezték, hogy velük vannak. Most úgy tűnik, hogy visszaküldték őket. Egyre kevesebbet látják a katonákat, úgyhogy újra ki kell nyitnunk ezt a kaput. De ennek az első lépése az, hogy a katona érezze a megbecsülést. Mert akkor teljesen más tartással tud kimenni az emberek közé, mint most. Akkor valóban látszani fog, hogy ő magabiztos, szereti a hazáját, a szolgálatát. Akkor ez az attitűd átáramlik az emberekre, és azt mondják, én is ilyen szeretnék lenni. Ezt most sokszor nem érzik sem a katonák, sem az emberek.

Mi azon fogunk dolgozni, hogy az Orbán-kormány agresszív kommunikációja által a katonákra és más emberekre helyezett lelki nyomás megszűnjön, mert így az emberek is változni fognak. Hazudnak, amikor azt mondják, hogy erőszakosak és veszélyesek vagyunk. Meg kell nézni egy Tisza-rendezvényt: ott az emberek mosolyognak, boldogok. Ha a Tisza képviselői az emberek közé mennek, nem kell attól félnünk, hogy ott bármi történik, hanem vállon veregetik egymást, mosolyognak. Ott se ért mindenki egyet, ez természetes, nem is kell egyetérteni. Patton tábornok mondta, hogy ha mindenki mindig egyetért mindenkivel, akkor valaki nem gondolkodik. Én azt hiszem, hogy ez így van. Meg kell hallgatni az embereket. Aztán ha megkapja valaki a felhatalmazást, akkor meghozza a döntéseket. Lehetőleg a magyar közösség véleménye alapján. Mi ezen fogunk dolgozni.

Debrecennel mennyire maradt meg a kapcsolata?

Itt lakunk, Ebesen. Azt hiszem, 17-szer költöztem, úgyhogy nagyon sok helyen laktam az országban. Főleg Debrecen és Hajdúszoboszló között mozgok, néha Hortobágyig is elszabadulok, a Kilenclyukú hídig. Ők befogadtak. Ha látják, hogy teszünk értük, hitelesek vagyunk, igazat mondunk, értéket képviselünk, akkor a cívis emberek is nagyon könnyen befogadják a „gyüttmenteket”. Akárhonnan is jöttem – mert azt elég nehéz megmondani, hogy honnan jöttem. Egyébként Borsodban születtem, Miskolcon. Nincs túl messze az a vármegye. Amikor nézzük a Loki és a DVTK meccseit, ott más hangulat van, mint mondjuk egy Loki–Fradin. Ez is mutatja, hogy az értékek közel vannak. Úgyhogy én nagyon megszerettem ezt a környéket, nem is nagyon tervezzük, hogy elköltözünk. Otthonomnak érzem Ebest és a Hajdúságot, itt van egy olyan miliő, ami nekem nagyon megtetszett.