Az ellenzéki érzelmű debreceni szavazók számára legkésőbb a 2024-es önkormányzati választáson már egyértelmű volt, hogy a következő időszakban minden voksolás elsősorban egy témáról fog szólni: az akkumulátorgyárakról. A 21 Kutatóközpont még másfél évvel korábban arra jutott, hogy a helyiek közel kétharmada ellenzi a veszélyes anyagok tömkelegével dolgozó, a város szerkezetét, társadalmát, kultúráját is minden bizonnyal átalakító, zömében kínai hátterű beruházásokat. 2024-ben pedig az volt a Fidesz nagy szerencséje – vagy jól kivitelezett stratégiája -, hogy miközben a legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza el sem indult, az elégedetlen lakosok négy olyan, kevésbé népszerű és ismert lehetőség közül választhattak, akikről el sem tudták dönteni, ki lehet érdemi kihívója a jelenlegi városvezetésnek. Így eshetett meg, hogy miközben Papp László polgármester 13 százalékkal gyengébb eredményt ért el, mint öt évvel korábban, ezzel is fölényesen tudott újrázni a város élén.

A 2024-es megjelenése óta folyamatosan erősödő, jó ideje a kormánytól független közvélemény-kutatásokban vezető Tisza eddig mégsem állt bele teljes mellszélességgel az akkumulátorgyárak elutasításába. Magyar Péter tavaly nyáron egyenesen odáig ment, hogy egy, a Semcorp-szeparátorfóliagyár mellett tartott pikniken arról beszélt, a gyárak bezárása helyett idehoznák az akkumulátoripar kutatás-fejlesztését is. Ígéretet csak arra tudott tenni, hogy megerősítik az üzemeket felügyelő, szükség esetén pedig szankcionáló hatóságokat.

Általános meglepetésre Kozma Éva, a Mikepércsi Anyák a Környezetért Egyesület elnöke, aki az akkugyárak elleni küzdelmével méltán tett szert jelentős ismertségre és népszerűségre, hiába indult el a Tisza előválasztásán – nem Debrecenben, hanem a több mint három tucat települést magában foglaló, berettyóújfalui központú választókerületben -, nem tudott nyerni. Ebből is arra lehetett következtetni, hogy a Tisza kampánya az akkugyárak helyett inkább olyan országos ügyekről fog szólni, amelyek a pártot eddig sikerre vitték: a gyermekvédelem, a szociális intézményrendszerek és a közlekedéspolitika csődje, meg egyáltalán, a szétlopott állam teljes működésképtelensége. Kétségtelenül jól bevált, minimális kockázatú témák, amelyek azonban a helyi sajátosságokra alig reflektálnak.

És ezután jött a legnagyobb csodálkozás. Régóta pletykálták már Debrecenben, hogy Kósa Lajos nem indul egyéni képviselőjelöltként 2026-ban, utódjaként pedig a helyi szóbeszéd egykori kampányfőnökét, Széles Diána gondoskodási alpolgármestert emlegette. Széles azonban egy másik debreceni választókerületben indul el, Kósa helyét pedig a talán legkevésbé ismert, legszürkébb városházi vezető, Barcsa Lajos gazdasági ügyekért felelős alpolgármester venné át.

Barcsa az elmúlt években elsősorban azzal vétette észre magát, hogy az akkumulátoripari beruházások kapcsán fotózkodott, írt alá, adott át. A területért illetékes személyként a városháza részéről elsősorban ő viseli a felelősséget azért, hogy ezek a projektek hogyan valósulnak meg Debrecenben. A napokban közzétett jelölti bemutatkozó szövegében is az olvasható, feladatai közé tartozott „a nagyberuházások és városi fejlesztések koordinálása”. A városvezetés képviselőjeként ő írta alá 2022-ben azt a máig titkolt tartalmú dokumentumot is, amelyben megállapodtak a kínai CATL-akkumulátorgyár földhöz juttatásáról.

Úgy tűnik tehát, hogy maga a Fidesz döntött úgy, a választás 2026-ban szóljon arról: legyenek-e akkumulátorgyárak a városban. Minden ugyanabban a mederben folyjon-e, mint eddig.

Talán pont a Tisza rendkívül óvatos akkupolitikája vezetett oda, hogy a Fidesz éppen azt a személyt ajánlja a debrecenieknek, aki – még ha a döntéseket nyilvánvalóan nem is ő hozta – tisztségéből adódóan felelős a lakosságra és a környezetre nézve számos kockázatot hordozó beruházásokért. Felelős azért, hogy a debreceniek feje fölött, az ő megkérdezésük nélkül döntöttek arról, hogy egy veszélyes üzemekkel körülvett, külső globális gazdasági folyamatoknak rendkívül kitett településsé változtatják az eddigi életterüket. Felelős azért, hogy az elmúlt években szinte minden fejlesztés, ami Debrecent érintette, nem a lakosság, hanem az akkumulátoripar érdekeit szolgálta. Felelős azért, hogy pártja, a Fidesz és annak holdudvara áldebreceniekként bélyegezte meg azokat a polgárokat, akik tiltakozni merészeltek a beruházásokkal és a gyárak idetelepítésének módjával szemben. Felelős azért, hogy az elmúlt években már több új üzem is a környezetvédelmi határértékeket átlépve bocsátott ki szennyező anyagokat a környezetbe, hogy volt olyan cég, amelyik gondolkodás nélkül egy csatornába engedte a veszélyes vegyszereket.

Hatalmas labda ez az eddig óvatoskodó Tiszának, a Fidesz számára pedig öngyilkos stratégiává is válhat. Árulkodó mindenesetre, hogy a napokban már Fidesz-közeli orgánumok is lelkesen terjesztettek egy térképet, amely szerint Barcsa választókerületében – ahol a kihívó Tárkányi Zsolt, az RTL Híradó korábbi riportere lesz – még akkor is nyer a Tisza, ha országosan újabb kétharmadot szerezne a Fidesz. A kormánytól független kutatások szerint azonban jelenleg éppen a fordított a helyzet: a Tisza fölényesen vezet.

Mit érhet akkor el ilyen körülmények között Debrecenben az a politikus, akinek egyetlen jól azonosítható ismertetőjegye, hogy a sokak által félt, ellenzett, megvetett akkumulátoripar embere?