Július 16. és 20. között rendezték meg a tizenhetedik Campus Fesztivált Debrecenben. Kelet-Magyarország legnagyobb könnyűzenei eseményéről a Debreciner számos fotóval, több cikkben és videóban számol be. Az eddig megjelent anyagaink itt találhatók.

A fesztivál utolsó napján, július 19-én a Transparency International Magyarország szervezésében újságírók és egy jogász beszélgetett az oknyomozó újságírásról és annak kockázatairól, de részletesen kitértek a média jogi szabályozásának problémáira is. A beszélgetést Martin József Péter, a Transparency ügyvezető igazgatója moderálta.

Egyre többen látják természetesnek a szervilizmust

Marton Kamilla, a Direkt36 újságírója szerint a sajtó kapcsán Magyarországon jelenleg az a legnagyobb probléma, hogy nem lehet elérni politikusokat, nem állnak szóba független újságírókkal. „Ez hatalmas gond, olyan, mintha beteg nélkül próbálnánk meg operálni” – fogalmazott. Ez a magatartás szerinte kihat más rétegekre is, és már ott tartunk, hogy civilek, más munkakörben dolgozó emberek sem állnak szóba újságírókkal, mert azt hiszik, ez a normális. Példaként említette, hogy amikor a 444 kérdéseket küldött Orbán Viktor miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak, ő azt reagálta, hogy többet nem válaszol nekik. Pedig valójában nem a 444-nek, hanem a lap támogatóinak és olvasóinak, valamint az egész országnak kellene válaszolnia azzal, hogy felel az újságírói kérdésekre.

Az újságírás szempontjából jó példának nevezte az Egyesült Államokat, ahol sok független lap működik, és olyan interjúk születnek, amilyenek Magyarországon el sem képzelhetők. A moderátor kérdésére elmondta, az amerikai rendszerhez képest egy 10-es skálán 5-öst adna a magyar sajtó helyzetére.

Zsiborás Gergő, a Forbes Magyarország főszerkesztője Szlovákiához képest tette 5-ös szintre Magyarországot. Úgy látja, a szlovákok jobban tisztában vannak azzal, hogy a hírekért fizetnie kell az olvasónak. Marton Kamilla gondolatmenetét azzal fűzte tovább, hogy gyakran intézmények sem állnak szóba újságírókkal. Ezt veszélyesnek nevezte, különösen egy járvány és a szomszéd országban zajló háború idején. A legnagyobb problémának azt tartja, hogy az emberek már mást gondolnak a független sajtóról: a szervilizmust, a mikrofonállvány szerepét látják természetesnek.

Gosztonyi Gergely, az ELTE állam- és jogtudományi karának habilitált egyetemi docense szerint a magyar szabályozás olyan, mintha nem létezne az internet, hanem még mindig 1960-as években ülnénk a Magyar Televízió előtt. Hozzátette, az Európai Unió most lépeget a változás irányába. Úgy látja, a magyar sajtó helyzete biztosan rosszabb, mint 15 éve volt.

Hasznot húztak a politikusok a sajtót kizsigerelő techcégekből

Zsiborás Gergő szerint a közösségi média kizsákmányolóan működik, taccsra vágta a hagyományos médiacégeket. Mint mondta, a közösségi média valójában olyan médiacégeket takar, amelyek elviszik a hirdetőket, miközben a média legdrágább részét, a tartalomgyártást nem finanszírozzák.

Gosztonyi Gergely úgy látja, ezeknek a cégeknek a megjelenése nem új jelenség, lehetett volna erre szabályozással reagálni, de a helyzet sokáig megfelelt a politikusoknak. Felidézte, hogy amikor megjelentek az első platformok, akkor két opció állt az amerikai politikusok előtt: a cégek vagy nem felelősek a harmadik fél által feltöltött tartalmakért, vagy igen, ahogyan a klasszikus sajtó is a bennük megjelentekért. Ekkor azt a döntést hozták, hogy nem felelősek.

Ezek a cégek pedig elkezdtek növekedni, megjelentek Európában is, és a politikusok számára mind nagyobb elérést generáltak. Ezért cserébe ők nem nyúltak hozzájuk. Úgy látja, a politikusokat az kényszerítette rá a szabályozások megalkotására, amikor már mészárlásokat kezdtek közösségi médiában közvetíteni, valamint dezinformációs kampányokat indítottak el.

Amikor az ausztrál parlament kimondta, hogy a nagy techcégeknek fizetniük kell a tartalomgyártóknak, a Facebook inkább lekapcsolta a platformját Ausztráliában a világjárvány kellős közepén – emlékeztetett Zsiborás Gergő. Gosztonyi Gergely ehhez hozzátette, abban a pillanatban módosították is az ausztrál törvényt. „Olyan hatalom van ezeknek a platformoknak a kezében, amit korábban el sem tudtunk képzelni” – fogalmazott.

Az ELTE docense kifejtette, az új uniós médiaszabályozás átláthatóbbá tenné a közmédiát és az állami finanszírozást is. Ezután elvileg nem lehet majd megtenni azt, hogy az állam néhány sajtóterméket kiválaszt, amelyeket finanszírozni akar. A rendelet része az is, hogy a Pegazushoz hasonló kémszoftvereket csak bűncselekmények esetében használhatnának újságírókkal szemben. Ugyanakkor a szabályozás nem tartalmaz szankciókat, ezért kérdés, hogy a kormányok hogyan fogják azt alkalmazni. Megjegyezte, a techcégek megregulázására ez a szabályozás nem alkalmas.

Marton Kamilla, a Direkt36 újságírója a kémszoftverek kapcsán emlékeztetett, az egyik kollégáját, Panyi Szabolcsot megfigyelték a Pegazussal, és a végén őt perelte be a kémszoftvert az államnak beszerző cég azért, mert írt erről.

Zsiborás Gergő úgy látja, ma már az sem lenne elég, ha a korábbi ausztrál szabályozást vezetnék be az Európai Unióban, mivel időközben a Google irányából 40-50 százalékos visszaesést tapasztaltak a tartalom-előállítók, hamarosan pedig kijön az OpenAI új böngészője is, amely nem akar majd linkeket közzétenni, csak használni fogja a más orgánumok által előállított tartalmakat. A Forbes Magyarország főszerkesztője hangsúlyozta, az EU egy 500 milliós piac, amely tudna hatni a cégekre, de ehhez hiányzik az akarat.

A beszélgetésen egy kisebb vita alakult ki arról, kinek a dolga lenne tenni az egészségesebb médiahelyzetért. Gosztonyi Gergely kifejtette, nem hisz abban, hogy az EU-nak kellene rendbe tennie a magyar médiapiacot. Szerinte probléma, hogy a választók részéről nincs igény a kérdés megoldására. Marton Kamilla ugyanakkor úgy látja, nem a választók dolga, hogy észrevegyen és felügyeljen minden apróságot. Szerinte a megfigyelések egy nehezen értelmezhető problémakör, azért vannak erre szolgáló szerveink, hogy ezt vizsgálják. Zsiborás Gergő pedig arról beszélt, nagy krízisnek kellene történnie ahhoz, hogy a választók kikényszerítsék a médiakörnyezet megváltoztatását. Szerinte lesz is ilyen krízis.

Csak további nézőket hozott a kormányzati lejáratókampány

Martin József Péter moderátor közölte, hogy már 3,8 millióan nézték meg a Direkt36 A dinasztia című dokumentumfilmjét. Marton Kamilla elmondta, pontosan nem tudja a siker okát, de a kormány ellenük indított, ukránozós kampánya szerinte hatalmasat dobhatott a nézettségen. A kormány ugyanis azt állította, hogy az ukránok fizették le a szerkesztőséget, méghozzá lejáratási céllal. Így olyan körökbe is eljutott a film, ahová egyébként nem ért volna el. YouTube-on az ukránozós kampány előtt az előzetest 20 ezren nézték meg, aztán ez egyetlen nap alatt 80 ezerre ugrott. A magas nézőszámban Marton szerint az is szerepet játszhatott, hogy Tiborcz István megítélése még a kormánypártiak körében sem egységes.

Arra a kérdésre, hogy mi volt a legnagyobb meglepetés a film készítése során, az újságíró azt felelte, korábban nem tudta, hogy Orbán Viktor már a kilencvenes években is osztogatta a párt pénzeit a családjának. A film egyetlen igazi újdonsága az a jelenet, amelyben megmutatják a Tiborcz Istvánhoz kötődő Botaniq elitklubot belülről. Marton Kamilla elmondta, független újságírókat oda sosem engedtek be, de eszébe jutott, hogy egy ismerőse, Széchenyi Bence, aki a Columbián újságírást tanult, beépülhetne. A fiatal egy órát töltött ott, és máris elmondták neki, hogy illegális szerencsejáték folyik a helyszínen.

Zsiborás Gergő a film kapcsán megjegyezte, sokan mondják, hogy a két legnézettebb magyar film a Futni mentem és a Lopni jöttünk – ugyanis a vígjáték és a Direkt36 dokumentumfilmje egyszerre jelent meg.

Túlterheléses támadások az újságírók ellen

A Forbes Magyarország főszerkesztője moderátori kérésre beszélt a Hell tulajdonosaival fennálló peres ügyeikről. Mint mondta, több mint 10 jogi eljárásuk van a céggel kapcsolatban. Elképesztőnek nevezte, hogy egy politikai párt korábban felnőttfilmekben szerepelt aktivistája névvel és arccal megjelenhet a sajtóban, de ha van egy állami tízmilliárdokat elnyerő, kötvényprogramban jól szerepelő, nagy gazdasági társaság, amely védett tavakat épít át és tizenéveseket itat energiaitallal, akkor 5 évig járnak bíróságra, hogy leírhassák a nevüket. A perek teljesen átalakították a Forbesnál dolgozók életét, nagyon sok jogi munkát testáltak a szerkesztőségre.

Ez Zsiborás szerint azért is történhetett meg, mert Szlovákiával ellentétben Magyarországon nem került bele a médiatörvénybe, hogy a sajtó részleges kivételt kap a GDPR alól. A Hell ügyében arra hivatkozva támadták őket, hogy nem közölhető a tulajdonos neve. Most már azonban több bírósági ítélet van arról, hogy ők közszereplőknek számítanak.

A magyar szabályozás abszurditását a főszerkesztő szerint jól mutatja, hogy ha egy sportlap leírná, hogy egy focista sérülés miatt nem játszik, jogi érdekmérlegelést kellene küldenie a klubnak. Elárulta, a Forbes gazdaglistái miatt évente körülbelül kétszáz darab 8-10 oldalas jogi szöveget kell kiküldeniük.

Zsiborás közölte, a két tulajdonos rengeteg adózott eredményt halmoz fel, mert a fejlesztéseket állami forrásokból finanszírozzák. Úgy látja, ennek fontosságát sokan akkor értették meg, amikor a tatai tónál próbált a cég építkezni ebből az adózott eredményből.

A Hell tulajdonosai által indított perekhez hasonlókat azóta már más szereplők indítottak Magyarországon. Ezek Zsiborás szerint túlterheléses támadások, amelyek valódi célja, hogy ne írjanak róluk. Hasonlóan látja a helyzetet Marton Kamilla is, aki szerint a pert indítóknak nem is számít, hogy a végén nyernek-e. Nekik az a fontos, hogy az újságíró évekig le legyen terhelve, és hátha elmegy a kedve az újságírástól.

Nem normális, hogy a szerkesztőségeknek állami szerveket kell perelniük

A közönség egy tagja arról érdeklődött, a beszélgetők hogyan értékelnék az Átlátszó Szuveritásvédelmi Hivatal ellen indított perét. Gosztonyi Gergely szerint hosszú jogi vita van arról, hogy mi számít ténynek és mi véleménynek, ezért nem tudja, mi lesz az ügy vége, de úgy gondolja, hogy a bíróság az Átlátszónak fog igazat adni.

Marton Kamilla megjegyezte, nem érti, hogy a számonkérhetőség miért nem vonatkozik egy állami hivatalra, ha a sajtóra igen. Sérelmezte, hogy Orbán Viktor is meg tudta úszni a poloskázást azzal, hogy csak Magyar Péterre utalt, miközben a miniszterelnök idén év elején többes számban beszélt áttelelt poloskákról.

Zsiborás Gergő úgy látja, az utóbbi időben a hatalomban lévők toposzává vált, hogy ha valaki úgy látja, nincs igazuk, akkor pereljék őket be. Szerinte a jog nem erre kellene szolgáljon. Mint mondta, nem normális helyzet, hogy szerkesztőségeknek kell állami szerveket beperelniük.