Március végén, az országgyűlési választási kampány hajrájában a Kontroll dobta be az Orbán-kormány akkumulátorpolitikájáról szóló diskurzusba a hírt, miszerint a debreceni CATL-akkugyár az addig használt vízmennyiség másfélszeresét igényelné. A lap azt is tudni vélte, hogy a kínaiak napi 22 ezer köbméter helyett napi 33 ezer köbméter vizet akarnak, amit a Tiszamenti Regionális Vízmű Zrt. (TRV Zrt.) nem tud teljesíteni.

A lap által megírt számokat nemcsak mi, hanem az általunk megkérdezett, az akkuiparral kritikus helyi civil szereplők is nagyon furcsának találták, többek között azért is, mert a CATL egyik engedélyében sem szerepelt soha már a 22 ezer köbméteres szám sem. Csin Liang gyárigazgató júliusban azt közölte, a beruházás első üteme a nyári meleg napokon 2600 köbméter körüli vízfogyasztással fog működni, az átlagos fogyasztásuk pedig napi 1900 köbméter körül lesz. Mivel összesen három ütemet tervez a cég, könnyen belátható, hogy a vízigényük mindhárom cellagyár felépítése esetén sem fogja elérni a Kontroll által említett 22 ezer köbmétert, a 33 ezret pedig végképp nem.

Mivel a Kontroll nem nevezte meg a forrását, sokáig rejtély volt, honnan is jöhettek a fenti számok. Ezt követően hosszú idő telt el úgy, hogy az egész ügy lekerült a napirendről. Október 6-án aztán, a CATL leányvállalata, a GreenPower Energy közmeghallgatásán Nagy Roland Márk tartalomgyártó ismét előhozakodott ezekkel az információkkal, de a forrását ő sem nevezte meg. A cég képviselői a felvetésekre azt felelték, nekik nincs ekkora vízigényük.

Levelet kaptunk

Az ügy kapcsán a fordulatot az jelentette, hogy a Debreciner néhány nappal a közmeghallgatás után Nagy Roland Márk közreműködésével hozzájutott egy levélrészlethez, amelyben a fenti adatok szerepelnek, csak éppen más szövegkörnyezetben. Így fokozatosan kibontakozott egy szövevényes történet a debreceni ipari beruházások vízigényéről.

A március 11-i keltezésű levelet Haranghy Csaba Ferenc, a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója küldte Hegedűs Cecíliának, a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) vezérigazgató-helyettesének. Ebben Haranghy hivatkozik arra, hogy a március 5-i CATL Steering Committee ülésre felkészülés kapcsán a HIPA jelezte, a vizsgálataik szerint csúcsidőben megközelítőleg napi 31-32 ezer köbméter vízre lenne szükség a Tiszamenti Regionális Vízmű Zrt.-től, az általuk akkor szolgáltatott napi 22 ezer köbméter kapacitás helyett. A levelet később kérésünkre a Nemzeti Vízművek Zrt. teljes terjedelmében rendelkezésünkre bocsátotta.

Hogy pontosan mi miatt látták szükségesnek további 10-11 ezer köbméter víz biztosítását, a levélből nem derül ki. Néhány mondattal később azonban arról ír a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója: annak érdekében, hogy a debreceni nagyberuházók vízigénye kielégíthető legyen, „a Keleti-főcsatorna elkészültéig” 3 milliárd forintot irányoznak két 5 ezer köbméteres tározómedence kialakítására. Haranghy megjegyzi, a városban kiépülő távvezeték-hálózat alkalmas arra, hogy nagyobb vízmennyiséget leszállítson, ezért további direkt vezetéket nem kell építeni.

A levélben a vezérigazgató leszögezi, jelenleg csak napi 22 ezer köbméter vizet tud biztosítani a TRV Zrt., és amennyiben többletforrás áll rendelkezésre, további kapacitásnövelés után is reálisan legfeljebb napi 30 ezer köbméterig tudják vállalni a víz szolgáltatását, a 31-32 ezer köbméter napi csúcsidei vízigény kielégítése a jelenlegi műszaki keretek között nem biztosítható.

A levél további részében Haranghy Csaba Ferenc ismertette a folyamatban lévő debreceni víziközmű-fejlesztéseket, tehát a „szürkevíz”-hálózat kiépítését, az ivóvíz- és szennyvíz-infrastruktúra fejlesztését, valamint a Keleti-főcsatorna rekonstrukciós munkálatait és a TRV Zrt. más kapcsolódó projektjeit.

Akkuipari újbeszél

A szürkevíz azt a háztartási szennyvizet jelenti, ami nem tartalmaz fekáliát. A debreceni akkumulátoripari beruházások előtt ezen mindenki ugyanezt értette. A helyzet akkor változott meg, amikor az Orbán-kormány és a fideszes vezetésű debreceni önkormányzat érzékelte, hogy a helyiek többek között azért ellenzik a gyárak építését, mert féltik a sérülékeny rétegvízbázist. Ekkor kitalálták, hogy a városban megvalósuló akkuipari üzemek tisztított szennyvizet fognak használni.

Később kiderült, hogy ez önmagában nem megfelelő az üzemeknek, ezért a tisztított szennyvizet a Tiszából származó, a Keleti-főcsatornán keresztül a TRV Zrt. által Debrecenbe juttatott, ivóvíz minőségűre megtisztított felszíni vízzel tervezik összekeverni. Ez a kevert víz az, amit az Orbán-kormány, az önkormányzat, a hatóságok, az állami és önkormányzati cégek, valamint a debreceni akkumulátorgyárak is következetesen hibásan szürkevízként emlegetnek.

A jelenségre Fábián István vegyészprofesszor, a Debreceni Egyetem volt rektora már számos alkalommal hívta fel a figyelmet, az érdekeltek eddig mégsem változtattak a szóhasználatukon.

Az pedig már egy másik kérdés, hogy az előzetes ígéretekkel szemben a CATL-akkumulátorgyár úgy indulhatott el, hogy akkor még se a felszíni vízet, se a tiszított szennyvizet szolgáltató hálózat nem készült el.

Az Orbán-kormány és az önkormányzat is részt vett az értekezleteken

A Nemzeti Vízművek Zrt. levele mindenképpen fontos információkat tartalmaz a debreceni ipari beruházásokkal kapcsolatban, hiszen az derül ki belőle, hogy még az idei országgyűlési választások előtt történtek olyan vizsgálatok, amelyek arra jutottak, hogy a TRV Zrt. által biztosított víz valami miatt nem lesz elegendő. Legalább ilyen fontos azonban tisztázni, hogy ezt a vizet kinek szolgáltatja a vízműcég, illetve miért kellene több belőle.

Ahogy fentebb már írtuk, sem a napi 22 ezer köbméter, sem a napi 31-32 ezer köbméter nem vonatkozhat a CATL-beruházásra, hiszen az eddig megépült akkumulátorgyár csúcsidei fogyasztása 2600 köbméter lesz. Megkerestük az ügyben Papp Lászlót (Fidesz), Debrecen polgármesterét, aki a Debrecinernek küldött válaszában leszögezte, a teljes déli gazdasági övezet – ahol a CATL mellett más üzemek is találhatók – vízigénye a végleges kiépítettség mellett is legfeljebb napi 24 ezer köbméter lehet, erről még 2022-ben hozott határozatot a város közgyűlése.

A félreértéseket eddig az okozhatta, hogy a levélben a Nemzeti Vízművek Zrt. vezérigazgatója a „CATL Steering Committee” kifejezést említi. Ez azonban nem azonos a CATL vezetőségi ülésével, ahogy azt a Kontroll értelmezte a márciusi cikkében.

A Portfolio a Tárkányi Zsolt (Tisza Párt) debreceni országgyűlési képviselő, a Közlekedési és Beruházási Minisztérium parlamenti államtitkára által nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján írta meg október elején, hogy a CATL Steering Committee egy olyan irányító bizottság, amelyben kormányzati szereplők, a HIPA és Debrecen önkormányzatának képviselői is részt vesznek. Papp László polgármester pedig a Debrecinernek küldött válaszában arról írt, ezek a HIPA által lebonyolított értekezletek voltak, és megerősítette, hogy valóban részt vett rajtuk a debreceni önkormányzat. A polgármester mellesleg megjegyezte, a levélben említett március 5-i értekezletet végül nem tartották meg.

Kihasználták a maximális kapacitást

Mivel nincs olyan ipari beruházás Debrecenben, amelynek napi 22 ezer köbméter lenne a vízigénye, a legvalószínűbbnek az tűnt, hogy ez a szám valójában az egész városnak a TRV Zrt. által a Keleti-főcsatornából érkező vízmennyiségre vonatkozik. Ugyanis a város már több évtizede kisebb részben a Tiszából származó vízből fedezi a szükségletének egy kisebbik hányadát (a nagyobbikat rétegvízből).

Ezt a feltételezésünket Papp László mellett Gorján Ferenc, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazója is igazolta. „A TRV Zrt.-vel fennálló szerződésünk alapján a napi maximum ivóvíz átadás-átvétel 22 000 m³/nap mennyiségig terjedhet, melybe minden típusú felhasználás beletartozik” – írta a Debreciner érdeklődésére.

A Keleti-főcsatornára több mint ötven éve épített felszínivíz-tisztítóműből két vezetéken keresztül érkezik az ivóvíz minőségű víz a Debreceni Vízmű Zrt. I-es számú víztermelő telepére. Az utóbbi években az elavult vezetékpárt felújították, ezért annak vízszállító képessége jelentős mértékben növekedett. Azonban az ezekkel egykorú tisztítóműben is el kell végezni a kapacitáshelyreállító és -növelő beruházásokat, amelyek már folyamatban vannak. A vezérigazgató közölte, az ellátásbiztonság szem előtt tartása mellett jelenleg 22 ezer köbméter adható át Debrecen számára.

A Nemzeti Vízművek Zrt. Debrecinernek küldött válaszából azt is megtudtuk, hogy a felszínivíz-tisztítómű jelenlegi kiépítettsége és tisztítástechnológiája összesen legfeljebb napi 25 ezer köbméter víz előállítására képes, amelyből napi 22 ezer jut Debrecennek, a fennmaradó napi 3 ezer köbméter pedig Debrecen-Nagymacs, Balmazújváros, Hajdúnánás és Nagyhegyes vízellátását szolgálja.

Megkérdeztük, a gyakorlatban milyen mennyiségben szolgáltatott vizet a TRV Zrt. Debrecennek a 2026-os nyári csúcsidőszakban, amikor az önkormányzat I-es fokozatú vízkorlátozást rendelt el a városban. A Nemzeti Vízművek Zrt. közölte, május 4. és október 1. között a vízműcég folyamatosan a maximálisan rendelkezésre álló napi 22 ezer köbmétert adta.

A technológia nem bírja a túl nagy vízigényt

A következő kérdés, ami felvetődik, hogy vajon miért van szükség ennél a 22 ezer köbméternél több vízre. Netán a debreceni ipari beruházások vízigénye miatt a város lakossági és ipari szükséglete együttesen már átlépi a rendelkezésre álló kapacitást?

Papp László polgármester állítja, nem erről van szó. Erre a felvetésünkre azt felelte, hogy a város nyári csúcsidőszakban jelentkező vízigényének kiszolgálásáról a Debreceni Vízmű Zrt. gondoskodik, ahogy ezt tette eddig és teszi a jövőben is.

Gorján Ferenc, a helyi vízműcég vezérigazgatója kifejtette, előfordult, hogy a nagyfelhasználók a kezdeti igényekhez képest már az építkezéseik alatt változtattak a technológián, ezért a Debreceni Vízmű Zrt.-nél most kisebb igények jelentkeznek a korábban jelzettekhez képest.

Emlékeztetett továbbá, hogy a felszíni víz a város vízellátásának csak az egyik lába. Az ellátás 70 százaléka a felszín alatti vízbázisokra telepített 96 darab, átlagosan 180-210 méter mély kutakból származó rétegvízből valósul meg. „Ezen felszín alatti értékes vizek stratégiai jelentőségűek, és a Debreceni Vízmű Zrt. szakmailag úgy működik, hogy azok elsődlegesen a lakosság jelenlegi és távlati vízigényét kell, hogy tudják kielégíteni, ezért azokat fokozottan óvjuk, védjük” – magyarázta.

A Debreceni Vízmű Zrt. vezetője a Debrecinernek küldött válaszában ismét hangsúlyozta, amit az elmúlt években folyamatosan igyekeznek sulykolni, amikor az akkugyárak vízigényéről van szó: az érvényben lévő jogszabályok alapján a szociális. lakossági vízszükségletek kiszolgálása az elsődleges, tehát a gyárak miatt ezeket nem lehet korlátozni.

Megkérdeztük, a 2026 nyarán a debreceni önkormányzat által bevezetett I-es fokozatú vízkorlátozásnak volt-e bármilyen köze a Nemzeti Vízművek Zrt. márciusi levelében foglaltakhoz, tehát ahhoz, hogy a TRV Zrt. nem tudja biztosítani a kért többletvízigényt. Gorján Ferenc erre határozott nemmel válaszolt. Mint mondta, azért tettek javaslatot a vízkorlátozásra, mert a többnapos trendek alapján az látszott, hogy voltak időszakok, amikor a vízigények meghaladták az ellátó rendszer kapacitásának 90 százalékát. Előfordult olyan csúcsidőszak is, amikor a város óránként 3200 köbméter vizet fogyasztott.

A vezérigazgató kifejtette, vízkorlátozás elrendelése olyankor indokolt, amikor a vízigények elérik vagy meghaladják a vízellátó rendszer kapacitásának maximumát, vagyis a csúcsfogyasztási időszakokban több vizet használ a város, mint amennyit a kutak ugyanannyi idő alatt ki tudnak termelni, amit a technológia meg tud tiszítani, vagy amit szivattyúkkal a hálózatba tudnak juttatni. „Tehát nem az a baj, hogy nincs elég víz, hanem az, hogy egyszerre, a napon belül bizonyos időszakokban kell annyi víz, amit nem tudunk a rendszerbe juttatni” – fogalmazott.

Gorján hozzátette, annak ellenére, hogy a vízigény kiszolgálása biztosított, folyamatban vannak és tervben vannak további projektek a TRV Zrt. és a Debreceni Vízmű Zrt. részéről is. Ezek a vízbeszerzéstől a vízkezelésen és -tároláson át a hálózati fejlesztésekig terjednek.

Egy önkormányzati cég végezte a vizsgálatokat

De ha már most is rendelkezésre áll az a vízmennyiség, ami elegendő az igények kiszolgálására, akkor mégis miért van szükség további napi 10-11 ezer köbméter vízre? Egyáltalán ki és mi alapján látja úgy, hogy erre szükség van?

Ahogy fentebb már jeleztük, a Nemzeti Vízművek Zrt. levelében az olvasható: nekik a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) jelezte azt, hogy a vizsgálataik szerint szükség van a többlet vízszolgáltatásra. Megkérdeztük ezért a HIPA-t, ahonnan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ők egy helyi önkormányzati cég, a Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Kft. (DIF) jelzése alapján keresték meg az érintett szervezeteket. „A szükséges vízmennyiségre vonatkozó vizsgálatokat a DIF folytatta le” – közölték.

Az ügynökség hozzátette, azért keresték meg a Nemzeti Vízműveket, mert egy kiemelt nagyberuházással összefüggő egyeztetésen – ez nyilvánvalóan a CATL Steering Comittee végül elmaradt ülése – várható volt, hogy felmerül „a vízigények debreceni szintű kielégíthetősége”, ami kapcsán szakmai állásfoglalásra volt szükség. Mint írták, a megkeresést nemcsak a Nemzeti Vízműveknek, hanem a levél keletkezésének idején a szakmai felügyeletért felelős Energiaügyi Minisztériumnak is megküldték.

„A Debrecent érintő infrastrukturális fejlesztések helyi koordinációját a DIF végzi, amely folyamatosan nyomon követi az önkormányzati hatáskörben megvalósuló fejlesztések előrehaladását, valamint a városban beruházást megvalósító cégek közműigényeit. A víziközmű-hálózati fejlesztések megvalósításáért Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata, illetve a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. felel a Közlekedési és Beruházási Minisztériummal – korábban Építési és Közlekedési Minisztériummal – megkötött támogatási jogviszony alapján” – közölték.

A további információkért, például azért, hogy mely beruházások vízigénye haladja meg a jelenlegi kapacitást, a HIPA a Debreceni Vízmű Zrt.-hez, a TRV Zrt.-hez és a DIF-hez irányított bennünket.

Ahogy fentebb már jeleztük, a Debreceni Vízmű Zrt. szerint nincsenek kapacitásgondok. A Nemzeti Vízművek Zrt. (ahová a TRV is tartozik) az érdeklődésünkre azt közölte, hogy a vízfelhasználás lakossági vagy ipari cél szerinti megoszlásáról ők nem rendelkeznek pontos adatokkal.

Megkerestük hát a Debreceni Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t. Többek között azt kérdeztük tőlük, milyen vizsgálatok alapján látták indokoltnak a TRV-től származó vízmennyiség jelentős megemelését, milyen okból van erre szükség, tájékoztatták-e erről Debrecen önkormányzatát, mely beruházások vízigénye múlja felül a jelenlegi kapacitást, illetve ez csak a tervezett vagy a már megvalósított üzemeket is érinti-e.

Az önkormányzati cég az általunk kért határidő leteltéig nem reagált a megkeresésünkre. Ezért közérdekű adatigénylést adtunk be, amelyben kikértük azokat a vizsgálati anyagokat, amelyekből azt a következtetést szűrték le, hogy csúcsidőben napi 10-11 ezer köbméter víz hiányzik a debreceni ellátásból.

Ki mit tud(ott)?

Az általunk eddig megszerzett információkból adódik még egy kérdés: kik és mikor értesültek ennek a többletvízigénynek a szükségességéről.

Már csak azért is fontos lenne ezt megtudni, mert az erről szóló levelezés március elején zajlott le, tehát az országgyűlési választási kampány idején, amikor egy ilyen információ nyilvánosságra hozatala, vagy éppen annak eltitkolása a választás végeredményét is befolyásolhatja. Ugyan Debrecenben taroltak a Tisza Párt jelöltjei, nem alaptalan azt feltételezni, hogy a Fidesz egyéni indulói és a párt országos listája még a megtörténtnél is rosszabbul szerepelt volna, ha ebben az időszakban kiderül, hogy valami miatt óriási mennyiségű többletvízre van szükség a városban.

Ahogy fentebb már írtuk, a CATL Steering Committee ülésein, amely kapcsán az általunk ismertetett levelet megfogalmazták, részt vettek a kínai cég mellett a kormány, az önkormányzat és a HIPA képviselői.

Ehhez képest Papp László polgármester és Gorján Ferenc városi vízműigazgató is azt felelte az érdeklődésünkre, hogy ők nem tudtak a levelezésről. „A megkereséshez mellékletként csatolt levélrészletről nem volt tudomásom, annak tartalmát a 2026. október 20-án megküldött megkeresésével ismertem meg” – közölte a polgármester.

Pedig ahogy fentebb írtuk, a DIF-nek, ami a HIPA állítása szerint a vizsgálatokat végezte, és ami arra jutott, hogy szükség van erre a többletvízigényre, Debrecen önkormányzata a tulajdonosa.

Lehetséges lenne, hogy a polgármester annak ellenére nincs tisztában az üggyel, hogy az információ forrása éppen az általa irányított önkormányzat cége, az önkormányzat pedig tagja annak a bizottságnak, amelyre készülve ezt a kérdést megvizsgálták?

Szintén fölvetődhet, hogy az Orbán-kormány tudott minderről már a választások előtt. Sőt ezt a feltételezést alá is támasztja, hogy a HIPA az ügy kapcsán a Nemzeti Vízművek Zrt.-vel egy időben a Lantos Csaba által vezetett Energiaügyi Minisztériumot is megkereste.

Az üggyel kapcsolatban kerestük a Gazdasági és Energetikai Minisztériumot, valamint az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot, amelyek közül utóbbitól kaptunk választ. Arra a kérdésünkre, hogy az Orbán-kormány kapott-e tájékoztatást a vízigényről, azt felelték, a CATL Steering Comittee ülésein részt vettek az előző kormány tagjai és delegáltjai. A minisztérium egyebekben szinte szó szerint ugyanazokat a válaszokat adta a kérdéseinkre, amelyeket a Debreceni Vízmű Zrt.-től kaptunk.

Milyen vizet iszik most az akkugyár?

Végül érdemes kitérni egy kérdésre, amely a debreceni vízműcég egyik válaszából adódik. A CATL cellagyára a kínai cég tájékoztatása szerint úgy kezdte el a próbaüzemet szeptemberben, hogy a Debreceni Vízmű Zrt. még nem kezdte nekik szolgáltatni azt a külön csővezetéken érkező felszíni vizet, amit később a tisztított szennyvízzel bekerve fognak felhasználni. Ezért megkérdeztük, milyen állapotban vannak most a felszíni víz szolgáltatásához szükséges fejlesztések, és mikortól kezdik adni az akkumulátorgyárnak a Tisza vizét, elkerülve, hogy az üzem a rendkívül értékes debreceni rétegvizet használja. Erre Gorján Ferenc az alábbi tájékoztatást adta:

„Az ehhez szükséges fejlesztések egy része elkészült, egy része kivitelezés alatt vagy közvetlenül kivitelezés előtt áll. A szolgáltatást igénybe veheti a gyár, de jelenleg nagyon csekély az igény (~ 13 -25 m3/nap)”.

A felszíni vizet tehát már igénybe veheti a CATL. Ugyanerre erősített rá Papp László polgármester válasza is. Ő azt írta, a „szürkevíz”-hálózat feljesztése még folyamatban van, de már több eleme elkészült. A teljes műszaki készültség eléréséig, a műszaki átadás-átvételig és a használatbavételhez szükséges vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárások lefolytatásáig „a TRV Zrt.-től átvett, felszíni vízbázisból származó víz kapacitásának terhére kerül kiszolgálásra a CATL jelentkező vízigénye”. Megjegyezte továbbá, a CATL egységes környezethasználati engedélye – amelynek a több mint három és fél évig húzódó pere október 29-én zárult le – rögzíti, hogy amint kiépül a „szürkevíz”-rendszer, és végleges vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkezik, az akkumulátorgyárnak kötelező lesz azt a vizet használni.

Mivel október 1-én a CATL még azt közölte, hogy nem jutott el a gyárhoz a felszíni víz, Gorján és Papp tájékoztatása azonban ezzel ellentétes irányúnak tűnik, megkérdeztük a kínaiakat, hogy mióta tudják felhasználni a Tisza vizét, és egyelőre miért olyan csekély mértékben veszik azt igénybe, ahogy a vízműigazgató jelezte.

„A CATL Debercennek nincs olyan szerződése a Debreceni Vízmű Zrt.-vel, amely kizárólag felszíni víz szolgáltatására szólna, ezért a felszíni víz felhasználásáról nem tudunk adatokat közölni. A szolgáltatóval kötött szerződésünk ivóvízre és szürkevízre vonatkozik. Arról, hogy a szolgáltatott víz milyen forrásokból és milyen összetételben származik, kérjük, közvetlenül a szolgáltatónál érdeklődjön” – válaszolták.

A cég hozzátette, a cellagyárukban jelenleg próbaüzem folyik, tehát még nem működik teljes kapacitással. Egyelőre nincs szükségük a mostaninál több vízre, a felhasznált mennyiség többek között a vízvezeték-rendszer megfelelő üzemi állapotának a fenntartását szolgálja. A gyár vízigénye emellett függ a külső hőmérséklettől is: a hűtőtornyoknak elsősorban nyáron, melegebb időben van szükségük vízre, hűvösebb idő esetén a vízigényük drasztikusan csökken.