A legújabb kutatásokkal ellentétben nem a török hódoltság idejéből származik, és nem is török eredetű Debrecen város neve – írta meg a Debreczeni Ujság 1929. november 10-én.

A helyi lap arra hivatkozik, hogy Magyarországon már a török hódoltság előtt több „Debrecen” nevű község létezett, Mezőtúrt például Kis-Debrecennek hívták. Azt is megemlítik, hogy Tinódi Lantos Sebestyén 1552-ben arról írt, hogy Tóth Mihály szegedi bíró Mező-Debrecenben szegényül lakott. Az újság szerint ebből arra lehet következtetni, hogy Debrecent ekkor Mező-Debrecennek nevezték.

„A városnév szláv eredetű. Vályi András szerint a honfoglalás előtti szarmatáktól nyerte. (Dobri dzeni = termékeny föld.) Van olyan vélekedés, hogy Debrecen területének ősura egy Dobriczián nevű morva földesúr volt. Érdekes, hogy Orosz- és Lengyelországban két Debrecen nevű város is van: egyik a Visztula jobb partján, a másik a beléömlő Drevenz folyócska mellett. Balkányi Szabó Lajos szerint a Brecina szláv szó Nyírséget jelent, s ez a »dő« praepositióval összetéve a »Nyírség felé« értelmet adja. A városra vonatkozó régi okmányokban a város Deöbröczön, Döbreöczön, Döbröcsön, Debreöczen, Döbröczin s Debrechen neveken említtetik” – sorolja a Debreczeni Ujság.

Az etimológiai szótár szerint mégis török eredetű lehet a név

Az 1980-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Földrajzi nevek etimológiai szótára a Debreczeni Ujság 1929-es cikkével szemben az addigi tudományos eredmények alapján arra jutott, Debrecen nevének forrása feltehetően a török (kipcsak) eredetű Tébrésin ~ Débrésin vagy Tébrésün ~ Débrésün személynév, amely jelentése „mozogjon”, „éljen”. Az etimológiai szótár szerint a név arra szolgálhatott, hogy jó ómenként megszabja a gyermek későbbi sorsát. „Ajánlott szláv származtatásai nem fogadhatók el” – rögzítették.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.