Lukács János, egy debreceni méntelepen dolgozó lóápoló épp ruhaszemle előtt vette leltárba a telep textíliáit, mikor észrevette, hogy hiányzik az egyik kapca. A ruhaszemlék során el kellett tudni számolni mindenféle ruhadarabbal, amit a kincstár juttatott a méntelepi alkalmazottak és katonák számára. Ezek között a kapcák is szerepeltek. Lukács, miután észrevette a hiányt, azonnal Bedő Ferenc lótenyésztési fővigyázóhoz sietett, mivel korábban átadta neki a csizmáját, és azt hitte, a kapca is nála van.

Azonban, mikor Lukács elkezdte követelni Bedőtől a kapcát, a fővigyázó kijelentette, hogy nála nincs, és a sértő feltételezés miatt még össze is szidta Lukácsot. A lóápoló egy darabig hallgatta a szitkokat, majd mikor Bedő hátat fordított neki, egy hatalmas husánggal úgy fejbe ütötte, hogy az nyomban a földre esett. Bedő estében visszapillantott támadójára. Ekkor vette észre, hogy Lukács ismét ütésre emelte fegyverét, mire ő minden erejét összeszedve feltápászkodott. Lukács János csak ekkor engedte le a dorongot.

A Debreczeni Ujság beszámolója szerint Lukács János ellen hatósági közeg elleni erőszak és súlyos testi sértés vádja miatt indult eljárás. A tárgyaláson tettét beismerte, és azzal védekezett, hogy Bedő csúnyán szidalmazta őt, emiatt dühös lett és fejbe ütötte, de megölni nem akarta. Mivel Bedő Ferenc sérülése húsz napon túl gyógyult, a királyi ügyész bűntetté módosította a vádat. Tettei miatt Lukácsot a debreceni törvényszék három hónapi fogházbüntetésre ítélte.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi  írásokat. A rovat további cikkei itt olvashatók.