Nagyon nehéz helyzetbe került a történelmi múlttal dicsekvő magyar kézművesipar – írta meg az Ujság. Szinte minden iparág szereplőjét negatívan érintette a trianoni békediktátum által előidézett nyersanyaghiány.

Mint azt megírták, az ország határainak újrarajzolásával Debrecen elvesztette Hinterlandját, mely nyersanyaggal táplálta az ipart: erdők és bányák vesztek el. Ezen felül elcsatolták a cívis város iparának legnagyobb felvevő piacát is. Az országcsonkítást különösen a lábbeli- és ruházati ipar sínylette meg. A lábbelikészítő ipar Debrecen egyik legerősebb iparága volt, a kézműipar leghatalmasabb csoportja, csizmadia több mint 800, cipész több mint 700 volt a háború előtti években. Az iparág dolgozói tömegesen szüntették be termelésüket, a megmaradtak alig tudták biztosítani létfenntartási szükségleteiket.

Az elszakított területek nagy részét a debreceni csizmadia- és cipészipar látta el portékával, ezek voltak legjobb felvevő piacai más régi debreceni iparok cikkeinek is. Máramaros, Szatmár, Szilágy megyéket a debreceni gubacsapók, szűrszabók látták el ruházattal, a szíjgyártóknak is különösen jó vevőik voltak ezek a részek, az országhírű debreceni mézest egész Erdélyben vásárolták.

Az egyre gyorsabb tempóban fejlődő technológia sem kedvezett a termelékenység alakulásának. A kovácsok, a kocsi- és kerékgyártók megérezték a traktor, az autó térfoglalását és a kötélverőknek is bealkonyult, nem voltak képesek versenyezni a kötélgyárakkal. Az iparosság helyzetének romlását a mezőgazdaság állapota is súlyosbította. Az előző évi fagykárok okán a gazdák csak keveset tudtak vásárolni, ők adták a kézműipar legfontosabb vásárlóit.

Az említett tényezőket csak tetézte a termékekre kivetett forgalmiadó mértéke is (ekkor 2 százalék volt), melyet a termelők már nem tudtak a vásárlóikra hárítani. Nehezítő tényezőként nevezték meg a munkabér 10 százalékát kitevő társadalombiztosítási járulékot is, mely a munkaadókat terhelte.

A folyamatok érdekes módon nem eredményezték azonnal az önálló iparosok számának csökkenését, sőt a két évvel korábbi számhoz képest még 150 főnyi növekedés is keletkezett, annak ellenére, hogy előző évben 458 iparos szüntette be tevékenységét. Ennek az volt az oka, hogy a munkássegédek sem tudtak elhelyezkedni, ezért önálló tevékenységbe fogtak. Mint írták, a MÁV gépjavító műhelyéből elbocsátott nagy számú dolgozó is hozzájárult az önállósodó iparosok számához. Ám ez a túlzott verseny is csak az árak leszorulását eredményezte, ami tovább nehezítette a termelők megélhetését.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.