A Debrecinernél nagy tisztelettel első áldozóknak nevezzük azokat, akik már akkor támogattak bennünket, amikor még csak formálódott egy új debreceni újság, egy friss internetes orgánum indításának gondolata. Miklós nem pusztán anyagilag segített, ami persze nagyon fontos volt, minden egyes forint az első lépésekhez, hanem folyamatos érdeklődésével, biztatásával volt jelen. Ügye volt neki is, hogy legyünk, hogy induljon egy olyan újság Debrecenben, ami igazi, valóságos ügyekkel foglalkozik tiszta elvek mentén, kompromiszumok nélkül.
Egész életét a köz ügyei mentén foglalta el, s bár számos közösségnek volt tagja, a legerősebb és soha fel nem adott kötődése ez volt: a köz ügyei. Nem csoda hát, hogy nyolc évvel ezelőtt aktívan csatlakozott az újságunkat kezdeményezőkhöz, s mindvégig a kezdeti elkötelezettségével ki is tartott a Debreciner mellett. Akkor is, ha emiatt némely ismerősei bántották, akkor is, ha hazug vádakkal illették nyilvánosan őt is, szerkesztőségünket is. Soha semmiféle pártérdeket nem akart érvényesíteni közös dolgainkban, soha nem próbált beleszólni a szerkesztésbe, mindig azt kereste, hogyan segítheti a Debreciner munkáját. Tevőlegesen is.
Aktív emberként élt, s számos elfoglaltsága mellett kivette részét szerkesztőségünk munkájából is. Mindig ott volt, ahol történik valami, legyen az egy főtéri kulturális esemény vagy tiltakozó demonstráció, bosszantó útfelbontás vagy kiszáradt szökőkút, futballszurkolók háborgása vagy ünneplő sokadalom, sajtófotó kiállítás váratlan eltüntetése a Csapó utcáról vagy az Aranybikából tóduló füst miatt éjszaka riasztott tűzoltók kivonulása. Miklós a fényképezőgépével, majd a mobiltelefonjával megörökítette, s küldte a Debrecinernek. Nélküle megannyi történésről lemaradtunk volna.
Nem kért se honoráriumot (hisz ő támogatott minket mindig), se neve megjelentetését, legfeljebb a monogramját engedte publikálni. SM – és mi elismeréssel hozzáragasztottuk kezdőbetűihez: „belvárosi tudósítónk”.
Miklós el nem maradhatott a Debreciner egyetlen eseményéről sem. Állandó résztvevője, aktív közönsége volt nyilvános szerkesztőségi üléseinknek, általunk szervezett pódiumbeszélgetéseknek, súlyosabb és könnyedebb eszmecseréknek. Jól érezte magát velünk, jól éreztük magunkat vele, mert mindig egyenrangú, fontos tagja volt a Debreciner közösségének.
Hosszú beszélgetések, a haza sorsa feletti aggódás és jókedvű évődések, a háborgásait végül feloldó mosolya, a fiatal újságíróinkhoz is forduló őszinte érdeklődése, a töretlen és mindig önzetlen segítőkészsége marasztalja bennünk az eltávozott Suták Miklóst.
BELVÁROSI TUDÓSÍTÓNK – ez a cím már örökké az övé.
Köszönjük, Miklós, mindent köszönünk! Nyugodj békében!
2026. június 3-án 13 órakor kísérjük utolsó útjára szülőfalujában, Kishután.
Válogatás Suták Miklós Debrecinerben megjelent fotóiból
