Debrecenben több ízben is templomgyalázás történt. 1920 tavaszán, a Nagytemplomra gúnyrajzot festettek, a debreceni takarékpénztár helyiségében pedig Baltazár Dezső püspököt sértően ábrázoló képet állítottak közszemlére. Ezt követően, augusztusban a Nagytemplom ülésszékeire „Üsd a zsidót!” feliratú cédulákat helyeztek el, éppen az Úrvacsorát megelőző éjszakán. Ezután novemberben, a templomra és az egyházi középületekre a korábbihoz hasonló stílusban, nagy fekete betűkkel írták fel: „Üsd a reformátust!”. A debreceniek megrendülve tapasztalták az eseményeket, és azt is, hogy a kormányzat „erélyes nyomozást” rendelt el, ám ez nem hozott eredményt.

Mindeközben felröppent a híresztelés, miszerint Debrecen főispánját, Huberth Ottót felmenteni igyekszik a kormány, és Szomjas Gusztávot, a kálvinista vallású Hajdú megyei főispánt neveznék ki helyére. A Bécsi Magyar Újság értesülései szerint viszont a feltételezéseknek épp az ellenkezője volt igaz: bár Ferdinándy Gyula belügyminiszter ígéretet tett a kisgazdapárt protestáns tagjainak arra, hogy Huberthet meneszti, más befolyások érvényesültek. A bécsi újság összeszövődni vélte a két ügyet: írásukban végigvezették, hogyan próbálhatják a város reformátusait fajvédők a város zsidósága ellen hangolni, és a kormány fajvédő tagjai hogyan igyekeznek a megvádoltakat vegzálni igazságszolgáltatás címén.

Összefonódott a főispán a debreceni fajvédőkkel

Két nappal a cikk megjelenése előtt Ferdinándy Gyula belügyminiszter – korábbi elhatározása ellenére – úgy nyilatkozott, Huberth Ottó főispán felmentése csak általános gondolatként merült fel a minisztertanácson. Létezett egy alapvető szándék arra, hogy Debrecenbe kálvinista főispánt nevezzenek ki – magyarázkodott. A szavaiból arra lehetett következtetni, hogy a kormány érzékelte a debreceni állapotok tarthatatlanságát, de Huberth ellen nem tudtak fellépni. A Bécsi Magyar Újság szerint ennek az oka az volt, hogy Huberth az Ébredő Magyarok Egyesületének, egy szélsőjobboldali fajvédő szervezetnek az egyik kulcsfigurája volt; a bécsi lap úgy tudta, ő felelt a Héjjas Iván és Prónay Pál által irányított ellenforradalmi osztagok különítményeinek városba hívásáért is. A kormánypárti lapok által akkoriban megjelentetett anyagokból arra következtettek, hogy nincs reális esélye a főispán leváltásának. „A kurzuslapok bizonnyal jól vannak értesülve, és ezért tisztában lehetünk vele, hogy sok vér fog még addig lefolyni a Tiszán, amíg Horthy Miklós felmenti egyik leghívebb ébredő apródját, Huberth Ottót” – összegezték a helyzetet.

Az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság című szélsőjobboldali lapok nyíltan követelték a debreceni kálvinisták letörését. A debreceni ébredők motivációjának megtartása érdekében viszont elhallgatták a pár nappal korábban, Debrecen főterén végbemenő alterkációt (szóváltást), melynek során a bécsi lap elmondása szerint az alábbiak történtek:

„A debreceni izraelita hitközség elnöke, dr. Freund a debreceni korzón megállította a debreceni ébredők helyi csoportjának vezérét, Szentkirályi Tivadart, a nagy trafik tulajdonosát, Huberth főispán bizalmasát. Felszólította, hogy szüntessék be az ébredők az olyan hírek terjesztését, mintha a debreceni Nagytemplomot a zsidók gyalázták volna meg. Szentkirályi erre, az ébredők tízparancsolatának hetedik pontjában előírt módon ezt mondta dr. Freundnak: »Hogy mer maga engem megszólítani? Zsidókkal nem tárgyalok.« A járókelők nagy tömege fogta körül a két urat. Jóleső örömmel nézték, amikor dr. Freund minden további szóbeszéd nélkül két hatalmas pofont mért le Szentkirályi Tivadarnak. A debreceni főébredő erre megszégyenülten elkullogott. Jellemző a debreceniek közhangulatára, hogy a járókelők lelkesen megéljenezték dr. Freundot, és percekig szorongatták a kezét. Egyetlen láng sem akadt a főébredő védelmére.”

Meg sem indult az ígért nyomozás templomgyalázás ügyében

A Bécsi Magyar Újság azt írta, a templomgyalázás ügyben valójában soha nem indult meg az az „erélyes nyomozás”, melyről korábban hallani lehetett. Úgy vélték, ennek az is bizonyítéka volt, hogy a cikk megjelenését megelőző napon Vass József kultuszminiszter arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy nem igazak a hírek, miszerint Debrecenbe rendelték, hogy járjon el az ügyben. Hasonlóan cáfolta a saját magával kapcsolatos hasonló információkat Szilágyi Lajos képviselő is. „Nem is tudom, hogyan került a nevem ebbe a kombinációba. Nem vagyok bent a mozgalomban. Nem is helyeslem azt, s nem is utazom Debrecenbe” – fogalmazott.

A bécsi lap arról is értesült, hogy nem csak a két beharangozott debreceni jelenést mondták le. Úgy tudták, a kormányzópárt köreiben titkos értekezletet tartottak, amelyen kizárólag a debreceni eseményekről tárgyaltak. Ennek az eredménye az lett, hogy a Debrecenbe lerándulni szándékozó képviselők felsőbb utasításra lemondtak arról a tervről, hogy Debrecenbe utazzanak. Erről Berky Gyula képviselő így nyilatkozott:

„Ami Debrecenben történt, nem politikai ügy, hanem közönséges bűntett. Lemondottunk arról a tervről, hogy Debrecenbe menjünk, nem engedjük, hogy politikai botránnyá fajuljon az ügy, ellenben követeljük, hogy a nyomozást a legszigorúbban és legsürgősebben ejtsék meg. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy az aljas tett elkövetőit nem a reformátusoknál kell keresni, nem a katholikusoknál és nem a zsidóknál, hanem egyes, Debrecenben is garázdálkodó felelőtlen alakulatoknál. Ha kiderül, hogy ez a feltevés alapos, úgy ezeket az alakulatokat haladéktalanul és könyörtelenül fel kell oszlatni.”

Horthy Miklósig érhettek a kapcsolatok – a kirendelt rendőrfőtanácsos a zsidógyűlöletéről vált ismertté

A bejelentések ellenére a Bécsi Magyar Újság úgy ítélte meg, kevés pozitív hozadéka lehet annak, ha forszírozzák az ügymenet lefolytatását. Mint írták, a többi képviselő hátramaradásával Meskó Zoltán belügyi államtitkárra hárult a helyszíni felügyelés, ő segítségül Czövek Sándor rendőrfőtanácsost hozta magával. Azt írták, Czövek a Friedrich-kormány alatt a Margit körúti fogház vezetőjeként és a fehér terror egyik legvérengzőbb figurájaként vált ismertté, akinek „minden nyomozása zsidónyúzásból állott”.

A fentebbi állításokról Baltazár Dezső püspök is egyetértését fejezte ki. Elmondta, véleménye szerint soha nem fogják a debreceni templomgyalázás tetteseit megbüntetni: „Meggyőződésem az, hogy nem fog kiderülni, ki követte el ezt a gyalázatos tettet. Úgy értesültem, hogy két detektívcsoport nyomoz, az egyik dr. Tóth Gyula kapitány vezetése alatt, amelyik nagy ambícióval dolgozik a tettes megkerítése érdekében, a másik Fésüs kapitány vezetése alatt nyomoz Tóth kapitány csoportja ellen. Semmi remény!”

A püspök azt sem hallgatta el, hogy tisztában van azzal: Huberth Ottó és a debreceni ébredők összeköttetései a Héjjas- és Prónay-féle különítményen keresztül egészen Horthy Miklós kormányzóig elnyúlnak, ezért tartja kizártnak, hogy a templomgyalázókat megtalálják. Azt követően a vallási vezető részletekbe menően ismertette a templomgyalázás előzményeit.

A bécsi újság meglátása szerint a debreceni reformátusság köreiben végül nem ért célba az egyértelmű hergelés, amivel forradalmi kitörést igyekeztek provokálni, hogy azt ennek jogcímén aztán leverhessék – viszont az esetek sajnálatos hozadéka volt, hogy a polgárság zöme és a munkásosztály java egyszerűen elfordult a politikától.

Az UGYANAKKOR rovatunkban debreceni kötődésű korábbi újságokból jelenítünk meg aznapi írásokat. A rovat szerkesztője Papp Dávid. Az UGYANAKKOR további cikkei itt olvashatók.