Június 13-án, a Debreceni Ünnepi Könyvhét második napján, a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban mutatták be Harsányi Zimra drámaíró A téboly hétköznapjai című, eredetileg 1966-ban megjelent, most pedig újra kiadott lágernaplóját, valamint Simon Magda költő, újságíró Euridike alászáll című verseskötetét.

A 2010-ben Párizsban elhunyt Harsányi Zimra 1944-ben került Auschwitzba, erről az időszakról írta lágernaplóját, Simon Magda pedig 1945-ben egy németországi koncentrációs táborban töltött el hónapokat, ekkoriban keletkeztek a most kötetbe rendezett versei. A Holnap Kulturális Egyesület 2024-ben, a holokauszt 80. évfordulójára adta ki a két könyvet Nagyváradon.

A könyvekről Simon Judit színikritikus, a Holnap Kulturális Egyesület elnöke és Szűcs László költő, újságíró, a kötetek szerkesztője beszélgetett Szuhai Eszter kutató moderálásával.

Megjárta Auschwitzot, majd politikai okokból kellett távoznia Romániából

Szűcs László a beszélgetés elején elmondta, Sall László Göteborgban élő nagyváradi származású író fedezte fel Harsányi Zimra könyvét, amely az első kiadása után a feledés homályába veszett annak ellenére, hogy több nyelvre is lefordították. Sall mutatta meg a kötetet az egyesületnek, most pedig a szerző életét kutatja Franciaországban, Magyarországon és Romániában.

Amikor megjelent a könyv francia változata, akkor az ottani kiadó Anne Frankhoz hasonlította Harsányi Zimrát, pedig a párhuzam nem teljesen helyes, hiszen utóbbi 1924-ben született, tehát nem kamasz, hanem húszéves volt a lágerben töltött időszakban.

Simon Judit elmondta, Harsányi Zimra (romániai szerzői nevén, Ana Novac-ként) az 1940-évek végén befutott drámaíró lett, de aztán vegzálni kezdte a politikai rendőrség. Mint mondta, Zimra zsidó és magyar is volt, ez is szerepet játszhatott abban, hogy kiesett a változóban lévő román politikai vezetés kegyeiből.

Szerinte Harsányi a valóságot írta le Aschwitzról, ezt igazolja Simon Judit számára az is, hogy édesanyja ugyanezekről számolt be neki. A többi, kevésbé ismert munkatáborról szóló történetek esetében azonban úgy gondolja, már megjelennek fikciós elemek is. Megjegyezte, Harsányi ragaszkodott ahhoz, hogy naplóról van szó, nem egészítette ki a fantáziájával.

Szűcs László ehhez hozzátette, ő több, a szövegben szereplő magyar és külföldi figurának utánanézett, és létező személyekként tudta őket beazonosítani. Ettől függetlenül szerinte elképzelhető, hogy Harsányi néhol színesítette a történteket, másrészt két évtized távlatából nem is tudhatott mindenre pontosan visszaemlékezni. Azonban úgy látja, a lényegi elemek nem megkérdőjelezhetők. Szerinte ezt támasztja alá az is, hogy helyenként időbeli kiesések vannak a lágernaplóban, ami azzal magyarázható, hogy ezeken a napokon nem tudott jegyzetelni, vagy elvesztek a feljegyzései. Mint mondta, ha akarta volna, fikcióval át tudta volna hidalni ezeket az időszakokat, mégsem tette.

Kalandos úton jutottak vissza Nagyváradra Simon Magda versei

Szűcs szerint Harsányi Zimra írása olvasmányos, megrendítő és hiteles, ezért is adták ki újra, szerették volna ismét elérhetővé tenni a közönség számára. Hasonló volt a szándékuk Simon Magda esetében is.

A szerkesztő elmesélte a versek kalandos útját a kiadóhoz. A szerző az 1960-as évek végén halt meg, a verseit pedig egy paksamétában a testvérére hagyta. Ő aztán a rokonságukba tartozó Majtényi Erik bukaresti költőnek továbbította, aki pedig a lányainak adta tovább a hagyatékot. Innen került Marosvásárhelyre, Gáspárik Attila színészhez. Ő egykor Szűcs László osztálytársa volt, és felismerve a nagyváradi kötődést, továbbította neki a szövegeket.

Az Euridike alászáll a Simon Magda által 1944. februártól májusig a németországi lágerben írt verseket, valamint az 1960-as években a férjét gyászoló szövegeit tartalmazza.

Simon Judit hangsúlyozta, mind Harsányi Zimra, mind Simon Magda most kiadott írásai irodalmilag is értékesek. Szerinte a két alkotást összeköti az élni akarás és az élet szeretete. „Az egyik verset, a másik prózát ír a haláltáborban, ahol nagyon sűrűn tűnnek el emberek. Ez a két fiatal nő gyakorlatilag az élet írója” – fogalmazott, hozzátéve, azért kötötték a kiadást a holokauszt évfordulójához, mert hisznek abban, „vannak történetek, amiket nem szabad elfelejteni”.

A Holnap Kulturális Egyesület elnöke moderátori kérdésre elárulta, a nagyváradi zsidó hitközség egy jól működő, de idősödő közösség. Azt is elmondta, Romániában létezik állami fenntartású zsidó színház is, erre kevés példa van Kelet-Közép-Európában.