Június 14-én, a Debreceni Ünnepi Könyvhét keretében a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban mutatták be Áfra János debreceni költőnek, az Alföld folyóirat szerkesztőjének Kitakart anyám című verseskötetét. A könyv a Kalligram Kiadó gondozásában jelent meg 2025-ben, a szerkesztője Vigh Levente.

A szerzőt a bemutatón Urbán Andrea kritikus kérdezte. Az eseményre a könyvtár nagyelőadója zsúfolásig megtelt, többeknek csak állóhely jutott.

Bárkit megszólíthatunk a verseken keresztül

A moderátor a beszélgetés elején elmondta, a kötet egy régóta tervezett emlékállítás, amely anyaverseket tartalmaz, és megjelenik benne a gyászfeldolgozás, a gyásztapasztalat.

Áfra János az eddigi legszemélyesebb könyvének nevezte a Kitakart anyámat. Saját magát érzelmes embernek vallja, aki szívesen ad teret olyan témáknak, amelyek ezt láthatóvá teszik.

Felidézte, 7-8 éves volt, amikor az édesapja egy hosszú betegség következtében elhunyt, ezután pedig egy nehéz időszak következett édesanyja és az ő életében is. Úgy érzi, ez a külvilág számára kevésbé volt látható.

Mint mondta, a most megjelent verseskötet nemcsak gyászmunka, hanem a felnövés során szerzett tapasztalatainak a feldolgozása is. Hangsúlyozta, másokkal is előfordulhat, hogy a környezetük nem veszi észre a helyzetüket, nincs olyan támogató társadalmi háló, ami kezelné a hasonló szituációkat.

A költő édesanyja egy hosszú betegség után hunyt el, és halála előtt demenciában szenvedett. Áfra elmondta, ekkoriban már csak egy alternatív valóságban tudott kommunikálni az anyjával, és nehéz volt szembesülni azzal, hogy nem tudnak megbeszélni olyan régi ügyeket, amelyeket korábban nem beszéltek át. Éppen ezért a verseskötet megszólítja az anyát. „Egy kicsit vallatás is ez, a maga lehetetlenségével. A versek lehetőséget adnak arra, hogy bárkit megszólítsunk, akár egy elhunytat, egy másik kor emberét is” – magyarázta.

A képek a felejtés dinamikáját is színre viszik

Áfra elárulta, az alkotás során a saját álmaiban és édesanyja múltjában kutakodott, sokszor csak a családi fényképeken keresztül tudott tapogatózni. A versek mellé mégsem ezeket a fotókat szerkesztették a könyvbe. Balogh Kristóf József és Imreh Sándor a kötetben szereplő, a fényképek alapján készített grafikáiról és festményeiről elmondta, azok nem egy az egyben közvetítik a valóságot, hanem megmutatnak és el is rejtenek dolgokat. Az elkészült képeket a szerző párbeszédbe helyezte a versekkel, ezért azok nem csupán illusztrációk. Mint mondta, a képek sokszor a felejtés dinamikáját viszik színre.

Archetipikus ősanyák

Áfra János arról is beszélt, nemcsak a biológiai értelemben vett anyaság foglalkoztatta, hanem az anyaság emberi megközelítési lehetőségei is. Ezért nemcsak vallomásos versek vannak a könyvben, hanem meseszerű, mitikus történeteket felidéző szövegek is szerepelnek.

A költő szerint a telt idomú willendorfi Vénusz valójában az anyaságot testesíti meg. Úgy látja, sok ilyen idol létezik különböző kultúrkörökben. Mindig érdekelte a rítus és a mítoszok, ezért is szerepelnek a kötetben istennők. „Ezek a kultúrkörök a saját életszférájuknak, az ott megmutatkozó rendnek és természeti erőknek megfelelően írják le ezeket az archetipikus ősanyákat, anyaistennőket” – fogalmazott.

A megszólítás nehézsége

A költő Urbán Andrea kérdésére válaszolva elismerte, mindig is foglalkoztatta a megszólíthatóság kérdése. Saját bevallása szerint neki már polgári identitása van, de munkáscsaládból származik, az anyai nagyapja még analfabéta volt. Ez az osztályváltás szerinte felveti a kérdést, hogy ahhoz az  értelmiségi közösséghez tartozik-e, amelyben a mindennapokban mozog, vagy mindig is az örökölt háttere lesz a meghatározó. Úgy látja, ez a nyelvhasználat kapcsán is felvethető.

Arról beszélt, főleg a költészetben figyelhető meg a nyelv elsajátításának, teremtésének és az azzal való kísérletezésnek a dinamikája. Mint mondta, a versei éppen azt az anyát próbálják megszólítani, akit már nem lehet, de a nyelv elsajátításához egykor a mintát szolgáltatta.

Áfra János előképeként említette Juhász Ferenc Anyám című 1969-es kötetét, amellyel bizonyos szinten szembe is helyezkedik.

Balogh Kristóf József és Imreh Sándor képeiből kiállítást rendeztek be a Méliusz Könyvtár nagyelőadójában. Ezt a könyvbemutató után Valastyán Tamás, a Debreceni Egyetem filozófiai intézetének igazgatója nyitotta meg.